„Fellendülés, erő és a hovatartozás érzése” – ezzel a három kifejezéssel jellemezte Franciaország vezetése, hogy a következő fél évben milyen elvek mentén látják majd el az EU soros elnöki feladatait. A fellendülés kapcsán az a cél, hogy Európa elősegíthesse a zöld és digitális átállás megvalósulását, az erő ahhoz kell, hogy “megvédhessük és előmozdíthassuk értékeinket és érdekeinket”, a hovatartozás érzése pedig azért szükséges, hogy “kultúránk, értékeink és közös történelmünk nyomán kialakíthassuk és továbbfejleszthessük a közös európai jövőképet”.

Amikor Emmanuel Macron francia elnök tavaly december 9-én ismertette az elnökségi prioritásokat, akkor a következő feladatokat szabta meg:

• az európai szuverenitásra vonatkozó menetrend megvalósítása, azaz Európa azon képességének kiépítése, hogy megállja a helyét a mai világban, továbbá megvédje értékeit és érdekeit,
• egy új európai növekedési modell kialakítása,
• egy „emberibb léptékű” Európa megteremtése.

A határainkon belüli együttműködésen alapuló Európától el kell mozdulnunk egy olyan Európa felé, amely erőt mutat a világban, teljes mértékben szuverén, önálló döntéseket hoz, és saját maga határoz a sorsáról

– mondta akkor Macron. Január elején mi is elemeztük az elnökségi terveket és lehetőségeket, különösen annak fényében, hogy ebben a hat hónapban először elnökválasztás, majd parlamenti választások lesznek Franciaországban. Ezeken Macron esélyes, azonban nem mehet biztosra. Éppen ezért az a francia terv, hogy a ciklus elejét “megnyomják”, vagyis futószalagon hozzák a javaslatokat, amelyeket szeretnének el is fogadtatni, hogy aztán a második negyedévre már csak a finomhangolás maradjon.

Emmanuel Macron

AFP / LUDOVIC MARIN

Az elnökségi programból most azokat a területeket tekintettük át, ahol Magyarország hangsúlyos álláspontot képvisel. Kevésbé diplomatikusan ez azokat az ügyeket jelenti, amelyek kapcsán a magyar kormány a hangos, de sokszor egyetlen kisebbségi hangot hallatja.

Migráció

Folytatódik az a módszer, hogy ha van egy problémás téma – mint a menekültügy és migráció –, akkor ezen belül azokon a részterületeken legyen előrelépés, ahol valamiféle egyetértés van a tagállamok között. A migráció esetében egy az úgynevezett “külső aspektus”. Ide tartozik a kibocsátási és származási országokkal való kapcsolattartás javítása, ami magában foglalja, hogy a különböző uniós javakat (fejlesztési forrásokat vagy vízumszerzési lehetőséget) csak akkor kap meg egy harmadik ország, ha visszafogadja illegális bevándorlóit. Ezzel az egyik legnagyobb problémát sikerülne enyhíteni, hiszen nem azzal van a gond, hogy a nem jogosultakat az EU elhagyására kötelezik a tagállami hatóságok, hanem azzal, hogy az érintettek ennek nem tesznek eleget, az államoknak pedig nincs kapacitásuk ennek kikényszerítésére.

Ugyancsak ide tartozik a külső határok megerősítése, ebben is egyetértés van. Az a magyar követelés azonban, hogy a menedékkérelmeket valahol az EU-n kívül fogadja be az EU, vagyis működtessenek a sivatagban menekülttáborokat, továbbra is megvalósíthatatlan, és erre nincs is politikai szándék. Hozzá kell tenni, hogy a jelenleg érvényes brüsszeli terv éppen azt szorgalmazza, hogy de facto senki sem léphessen ellenőrzés nélkül az EU területére, a migránsokat pedig zárt táborokba terelnék, amíg kiderül, kaphatnak-e menedékjogot. A magyar kormány azonban úgy tesz, mintha ezt meg sem hallotta, el sem olvasta volna.

Abban továbbra sincs egyetértés, hogy a tagállamok közötti szolidaritás mit takar pontosan, az elnökségi program úgy fogalmaz, biztosítani fogják, “hogy minden lépésben kielégítő egyensúlyban legyen a külső határok védelme, a felelősség és a szolidaritás”. Ebben a témakörben minden bizonnyal tetszést arat a Karmelita kolostorban, hogy Franciaország február végére EU–Afrika-csúcstalálkozót szervezett, amelynek célja mindezek megvitatása.

AFP / BEN STANSALL

Bővítés

A nyugat-balkáni bővítés a magyar kormány fontos célkitűzése, ha Orbán Viktoron múlna már mind a hat érintett ország tagja lenne az EU-nak, a csatlakozási tárgyalások azonban nagyon lassan haladnak, részben azért is, mert az uniós kormányok és intézmények keveslik a tagjelölt országok erőfeszítéseit. Az elnökségi program azonban csak említés szintjén foglalkozik a bővítéssel. “Támogatni fogja az EU nyugat-balkáni munkáját, előmozdítva a messzemenő, átalakító reformokat olyan kulcsfontosságú területeken, mint a jogállamiság, a demokratikus intézmények, a sajtószabadság és a gazdasági reformok, amelyek megkönnyítik az európai vívmányok beépítését” – ígérik nagy általánosságban.

Jogállamiság

“Az elnökség határozottan hozzá fog járulni a jogállamiság megerősítéséhez, amely elengedhetetlen előfeltétele az Unió megfelelő működésének, amely a közös szabályaink alkalmazása során a kölcsönös bizalmon és jogbiztonságon alapul” – ezt írja az elnökségi program. Magyarország legalább duplán érintett ezzel kapcsolatosan. Egyrészt az uniós alapszerződés 7. cikkelye kapcsán, másrészt a jogállamisági feltételrendszer, vagyis az uniós források megvonásának lehetősége miatt. Az elsővel kapcsolatban leszögezik, hogy az elnökség “támogatni fogja a Bizottságot az EU szerződések őreként betöltött szerepében, valamint az EUSZ 7. cikkében meghatározott eszközökre támaszkodva a feltárt problémák megoldásának keresésében a nyitott és konstruktív párbeszéd fenntartása révén”.

A következő ilyen nyitott és konstruktív párbeszéd várhatóan február végén vagy március elején lesz, amikor újabb meghallgatást tartanak a magyar (és a lengyel) jogállamiságról. A nagy kérdés, hogy a franciák túl tudnak-e lendülni a meghallgatósdin, amelyből már több is volt, de az igazi áttörés az lenne, ha ajánlásokat fogalmaznának meg a magyar kormány felé. Igaz, ezzel a szégyenpadon is egy sorral hátrébb kerülnénk.

AFP / BEATA ZAWRZEL

Ami pedig a jogállamisági mechanizmust illeti, “az elnökség arra törekszik, hogy biztosítsa az uniós költségvetés védelmét szolgáló feltételrendszer gyors és megfelelő végrehajtását, amennyiben alkalmazásának feltételei teljesülnek”. Ez nem túl jó hír a magyar kormánynak, gyakorlatilag annyit jelent, hogy az Európai Bizottság ezzel zöld utat kapott a pénzek felfüggesztésének, befagyasztásának, visszafizettetésének indítványozására, amelyet csak minősített többséggel akadályozhatnak meg a tagállamok – erre nincs esély.

Energia

Jó és rossz hír is egyben a magyar kormány számára az elnökségi célkitűzés. Jó, mert a franciák – főként saját szempontjaik alapos, de gyors mérlegelése után – támogatják, hogy a nukleáris energia a megújuló forrásokkal azonos elbírálás alá essen. Ez egybecseng a magyar kormány szándékaival is, vagyis kisebb lesz a nyomás arra nézve, hogy minél nagyobb szerepet játsszon a hagyományos zöldenergia (nap, szél, víz) a magyar energiamixben. Rossz, mert a franciák egyértelműen támogatják a Fit for 55 nevű jogalkotási csomagot, amelynek célja, hogy 2030-ra 55 százalékkal csökkenjen az uniós károsanyag-kibocsátás.

Orbán Viktor a megelőző EU-csúcsokon azt szerette volna elérni, hogy ezt a javaslatot vonják vissza, mert szerinte ez okozza a magas energiaárakat. Ezt rajta kívül senki sem gondolta így, nem csoda, hogy a franciák is a kezdeményezés mögé álltak. Ezért az elnökség “törekedni fog a megújuló energia fejlesztésének felgyorsítására, az energiatakarékosság ösztönzésére és az energiahatékonyság növelésére az EU-ban, különösen az épületek felújítási ütemének felgyorsítása és a szén-dioxid-mentesített energiaforrások használatának előmozdítása révén”. Máshol pedig azt írják, hogy “a közlekedés és a megújuló energiaforrások szén-dioxid-mentesítésével és az energiahatékonysággal kapcsolatos munkája biztosítani fogja, hogy ezek az ágazatok hozzájáruljanak a kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez”. Orbán Viktor pedig épp attól tart, hogy a zöldítés eléri az épület- és járműtulajdonosokat, akiknek szintén hozzá kell járulni a költségekhez. Igaz, azt mindig kifelejti a magyar kormányfő, hogy az egyik javaslat éppen ennek az ellensúlyozására pénzügyi támogatást tartalmaz a rászorulók számára. A franciák is építenek erre, és külön ki is térnek majd rá: “A francia elnökség a lakások energiahatékonyságára és az energiaszegénység leküzdésével kapcsolatos kérdésekre összpontosít a március elején Nizzában tartandó, lakhatásról szóló miniszteri konferencián.”

Juhász István András

Gender

Nemátalakító műtétek, homoszexuális propaganda, a pedofília kötelezővé tétele továbbra sem szerepel uniós iratokban, így az elnökségi programban sem. A máshol az értelmének megfelelően kezelt “gender” kifejezés azonban többször is előfordul, mégpedig a foglalkoztatással, szociális ügyekkel és egyenlőséggel foglalkozó részben.

Az elnökségi program így fogalmaz: “A Bizottság által 2020 márciusában bemutatott uniós nemek közötti egyenlőség stratégiája kulcsfontosságú intézkedéseket határoz meg a nemi alapú erőszak és a sztereotípiák felszámolására; egyenlő esélyek biztosítása a munkaerőpiacon, beleértve az egyenlő bérezést is; és elérni a nemek közötti egyensúlyt a döntéshozatalban. Több jogalkotási kezdeményezés metszéspontjában a nők gazdasági szerepvállalása, valamint a nemek közötti egyenlőség konkrét megvalósítása kiemelt figyelmet fordít az elnökség számára, amelyről a január 31-i miniszteri konferencián beszél.”

Ezen túl hangsúlyozzák, hogy a elkötelezettek amellett, hogy előmozdítsák a nemek közötti egyensúly javításáról szóló irányelvvel kapcsolatos vitákat a társaságok igazgatótanácsában, és javasolni fogják a tagállamoknak, hogy fogadjanak el következtetéseket a nemi alapú erőszakról. Ezen téma kapcsán már többször is vitába keveredtek Brüsszelben a magyar politikusok, általában azt hangoztatva, hogy mivel ez a probléma Magyarországon nem létezik, ezért nem is kell vele foglalkozni. Az már sokszor csak olaj a tűzre, hogy az ezzel foglalkozó állásfoglalásokban szerepel a nemi identitás szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalma, vagy a kiszolgáltatott helyzetben lévő migránsok fokozott védelme.

Biztosak vagyunk abban, hogy a fentieken túl számos megosztó téma kerül elő a napi események alakulásának függvényében. Ennek már ezen a héten tanúi lehetünk, amikor csütörtökön és pénteken a külügyminiszterek informális tanácskozáson vesznek részt Franciaországban, Brest városában. Megkerülhetetlen, hogy szóba kerüljön a kazahsztáni helyzet, amellyel kapcsolatban a hivatalos magyar álláspont azonos az orosz megközelítéssel, amely védelmébe veszi a tüntetők ellen erőszakot alkalmazó hatalmat, de nem azonos a többi tagállam véleményével.