A Benedek Elek által gyűjtött meséknek sok rétegük van, ahogy a Világszép Ilonkának is. Reméljük, a 9-10 éves gyerekek sem fogják a maga rögvalójában értelmezni a „csúf cigányasszony és lánya” gonoszságát és a felnégyelésüket.
Sok szülő panaszkodik, hogy a 4. osztályos, hivatalos, Oktatási Hivatal által kiadott Szövegről szövegre című szövegértéstankönyvben a népmesék formanyelvét többek között a Benedek Elek által gyűjtött Világszép Ilonka című mese alapján dolgozzák fel a szerzők.
Ebben „egy vén cigányasszony a leányával” (mindkettő csúf, „mint az ördög”) kéredzkedik be a hintóba, ahol a szépséges címszereplő utazik. A két gonosz, nyilvánvalóan boszorkányfigura kiveszi a szőke hajú Ilonka szemeit, és Ilonát a folyóba dobja. Ezután a banya lánya hazugsággal elveteti magát az ifjú királlyal. A mese persze jóra fordul, a végén Ilonka visszakapja a szemeit, a boszorkányokat (a cigányasszonyt) a lányával felnégyelik.
Egyes szülők szerint nem biztos, hogy épp ezzel a horrorisztikusnak tűnő mesével kellene illusztrálni a népmesék jellegzetességeit, és a cigányasszony–boszorka párhuzamot sem biztos, hogy minden gyerek tudja dekódolni. Esetleg – nem megfelelő tanári vagy szülői magyarázattal – tápot adhat a rasszizmusra is.
Hozzá kell tenni, a mese után rögtön egy cigány népmesét (A cigányasszony meg az ördög) olvashatnak a gyerekek a családjáért élő cigányasszonyról.
A mese mélyrétegeibe például ez az elemzés vihet közelebb.