Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Két év után visszatért Azahariah a Szigetre, méghozzá a nagyszínpad főelőadója előtti, kiemelt idősávban. Megnéztük, hogy sikerült a nemzetközi közönséget elvarázsolnia.
Azt, hogy Azahriah mennyire meghatározó alakjává vált a magyar zenei színtérnek, pontosan mutatja, hogy a csütörtöki Sziget főelőadója, Halsey előtt kapott műsoridőt. Mondjuk, mi más járna neki három teltházas, lehengerlő Puskás-koncert után?
Arról, hogy milyen volt a Puskás-triplázásának első koncertje, itt írtunk bővebben:
Miközben hozta a tőle elvárható kicsit balkános, kicsit latinos, kicsit mulatós-light stílust, olyan dalokat pakoltak a setlistbe, amelyekhez nem feltétlenül kell Azahriah teljes munkásságát betűről betűre tudni, a vibe attól még átjön. Ráadásul hagyta, hogy a zenekara tagjai rövidebb-hosszabb ideig szólózzanak, a gitár- és trombitaszólók élvezetéhez biztosan nem kell tudni magyarul. Nem hiányozhatott a Puskásból ismert fantasy mikrofonállvány, vele együtt a „Gyere velem, Sziget”-felszólítás, a konfettieső, lángcsóvák, és a szinte állandó partnere, Desh sem – akivel a pályája elejét meghatározó dalokat is jegyzi, például a Habibit vagy a Rétet.
A vizuális effektek is hasonlóak voltak, mint a Puskás-koncerteken: megelevenedett Újpalota, volt tengeralattjáró a mariana.árok alatt. Olyan érzésem volt, mintha egy Puskás-ráadást látnék, csak épp a fesztivál-fílingre átszabva.
Külföldieket ott, ahol álltam, egyébként nemigen lehetett látni, azért lengett elöl egy tibeti zászló. Nem messze tőlem három egyiptomi(nak kinéző) srác – és egy fáraónak beöltözött negyedik fiatal férfi – azért adott egy esélyt Azhriah zenéjének. Rajtuk lemérhettem a híres Azi-hatás nemzetközi változatát. A koncert elején, amikor éppen nem álltak és hallgatták a dalokat, ritmusra léptek egyet jobbra, egy másikat pedig balra, miközben a repoharaikat szorongatták. Igazából a mariana.árok alatt indultak be, és a Mind1 alatt már igazi „ereszdelahajamat” rendeztek, miközben próbáltak énekelni.
A közönség visszafogottságában – szerény mosolyok a kivetítőn a rajongóktól, amikor észrevették, hogy őket mutatja a kamera, egy-egy örömteli huhogás elvétve – biztosan közrejátszott, hogy szinte az egész szettet világosban nyomták le, csak a záródalnál, a Mind1-nél kezdett sötétedni. De ez a visszafogottság egy cseppet sem vont le a koncertből: a mariana.árok nem csak az egyiptomi srácoknak tetszett, Desh színrelépése pedig pont volt az i-re, onnantól indult csak igazán a buli.
A koncert egy pontján viszont nem tudtam attól szabadulni, hogy úgy éreztem, mintha egy zártkörű buliba csöppentem volna. Volt néhány dal, amelyeknél akarva-akaratlanul azt éreztem, hogy hát én ebből kimaradtam. Akkor értettem meg, miért mondják azt egyes koncertkritikusok, hogy ha valaki nem hivatásos Azahriah-rajongó, akkor bizony egy idő után önismétlővé válhat a koncert.
Viszont az a szabály, amit Azahriah nemrég hozott, azaz, hogy a Rampapapam alatt tegyék el a telefonokat, az egész koncertnek nagyon jót tett: csak elvétve láttam mobilokat, ez pedig nagyon jól ellensúlyozta a zártkörű partifílinget. Sőt, szinte újra tininek éreztem magam, amikor csak meg- és átéltük a koncerteket, nem pedig arra koncentráltunk, hogy minél több Insta-story-megtekintést vagy lájkot generáljon a posztunk.
Azahriah a koncert egy pontján azt is megkérdezte, a közönségben hányan magyarok – egészen hihetetlen élmény volt átélni, ahogy az egész nagyszínpad előtti tér felharsan. (Még akkor is, ha a koncerteken elhangzó kérdésekre, mondjuk úgy, tudományosan azért nem épp alátámasztott eredmények jönnek ki.)
