Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A bánatánál csak a szája nagyobb, a haverja pedig csak azt élvezi, hogy végre szabadon káromkodhat egy Disney-filmben. Ez lenne a Deadpool és Rozsomák titka?
De jó, hogy megérkeztél a Disney-hez! Kár, hogy már a leszállóágban…
Mennyire kell ahhoz hardcore Marvel-rajongónak és feketeöves újságolvasónak lenni ahhoz, hogy ez az odavetett mondat értelmet nyerjen? A Deadpool és Rozsomák pedig bővelkedik az ilyen kiszólásokban, pláne, hogy – egy nem-spoilerrel élve – Deadpoolnak csak akkor áll be a szája a bő két órás film alatt, ha valaki a szuperhősös/mutánsos univerzumban (vagy hát multiverzumban) használatos szupererejével rákényszeríti.
Már nincs is film három óra alatt
– igen, ez megint csak a Ryan Reynolds által megformált karakter szájából hangzik el egy adott ponton, és hát, mint látjuk, nincs igaza. (És ezzel kivételesen még nem ezt a filmet minősítjük, nem is a légkondit a moziban, csak a minden áron való túlnyújtásnak szóltunk oda mi is olyan deadpoolosan.) Ami pedig azért előfordul egy párszor, mert hát Deadpool attól, hogy szuperhős meg attól, hogy tulajdonképpen a pozitív főszereplő, még mindig pont olyan, mint azok a barátok, akiket az ember nem azért szeret, mert lehet velük beszélgetni, inkább annak ellenére.
Deadpool hollywoodi kiszólásai közül persze a legfontosabb az, hogy őt nem is akarták igazán, a szuperligába is csak bepofázta magát, kisebb-nagyobb sikerrel. 2009-ben – bevarrt szájjal – mellékszereplőként debütált a Marvelnél, Reynolds, az általa alakított hőshöz, sok szempontból antihőshöz hasonlóan sírta ki, hogy saját filmet kapjon. A 2016-ra összeállt mozi mindenesetre meggyőzte a nézőket, és még a kritikusokat is.
A ki- és be szólogatós, önironikus, és a rajongók már említett tudását maximálisan kiaknázó Deadpool a szuperhősfilmeken belül is épp úgy műfajt teremtett, mint amikor a Lego elkezdett felnőtteknek virágokat gyártani. Az öngyógyító szuperhős persze távolabb nem is állhatna egy csokor virágtól: alig van olyan mondata, amelyikben ne eresztene meg egy korhatáros poént, vagy szimplán ne káromkodna – és azt már említettük, hogy gyakorlatilag be nem áll a szája.
Egyenes út a második és a harmadik részig, ugye? A Disney Marveljénél ennyi bőven elég lenne, húznák, mint a rétestésztát (filmileg és sorozatilag is), amíg a közönség meg nem unja – ahogy azt láthattuk az elmúlt években, és ahogy arra utalt is Deadpool a cikkünk elején idézett odaszólásban. Reynolds viszont azt találta ki, hogy ő országos cimborájával, Hugh Jackmannel akar a vásznon szuperhősködni, aki szerencséjére pont a Marvel-univerzum egyik kulcsfigurája, a Rozsomák (korábbi, nehezen magyarázható magyar nevén a Farkas), szerencsétlenségére viszont egy 2017-es filmben – az eredeti nevére utaló Loganben – elhalálozott.
Egy hasonló csorbát már évtizedekkel ezelőtt is ki tudott küszöbölni Hollywood, a Disney-féle Marvel legutolsó időszakát azonban mintha pont erre találták volna ki: a multiverzumban tulajdonképpen mindenkit oda-vissza lehet pakolászni, Rozsomák is elővakarható, csak a párhuzamos univerzumok közül meg kell találni a megfelelőt. Ez – még mindig nem spoilerezünk – egy csalódott szeszkazán, aki jó ideig az összes mérgét Deadpoolon próbálja levezetni, ennek megfelelően pedig jó idő telik el, amíg egyáltalán sikerül összerakni, miről is szól a film.
Ez persze nem csak a Deadpool hibája, sőt: a multiverzum logikáját is készségszinten értő Marvel-rajongó már jóval a hardcore fölött van, meggyőződésünk, hogy a nézők jelentős része egyszerűen nem is fárasztja magát a megértésével, itt legalább – ellentétben például a Loki sorozattal – legalább megpróbálkoznak azzal, hogy megpróbálják kézzelfoghatóvá tenni valahogy az idővonalak körüli kavart. Ha kell hát úgy, hogy Deadpool még azt is elmondja, az adott dolog megértéséhez a Loki melyik epizódját kell majd megnézni. Spoiler: a még jobb érthetőséghez vagy fél tucat Rozsomák és igen-igen sok Deadpool is kell.
A sztori alapja is valami ilyesmi: Deadpoolnak Rozsomákra van szüksége, hogy megmentse a saját univerzumát, Rozsomáknak Deadpoolra, hogy elvonja a figyelmét a saját nyomoráról, többet meg nem is mondanánk inkább. Nem, nem a spoilerezéstől tartunk: ez a film nem a végletekig következetes történetvezetésről szól, ez a film Deadpool és Rozsomák korhatáros ökörködéséről szól, repkedő csontokkal, még magasabban repkedő káromkodásokkal, és minden mással, ami egy működő szuperhős filmhez kell.
A minden szempontból összetört, bajaiból kilábalni sikertelenül törekvő Deadpool szinte sorsszerűen válik Rozsomák társává: mindkettejük sok tragédiát dolgoznának fel, és futnak bele közben az összes szembejövő falba.
Ahogy Rozsomák, úgy Deadpool is mérhetetlen fájdalmat hordoz, ez egyszerre köti őket össze és hozza ki a dühüket, amit olyakor egymás ellen irányítanak. Spoilerek nélkül annyit elárulhatunk, hogy elég sokszor elfajul a helyzet.
Körülöttük pedig ott van mindenki, aki él és mozog: egy kép erejéig még a Marvel-atya, az életében a filmfeldolgozásokban rendre felbukkanó Stan Lee is felbukkan, bár az ő esetében szerencsére nem erőltetik ezt a multiverzum dolgot. De rajta kívül aztán tényleg mindenki feltűnik előbb-utóbb, csak kapkodjuk a fejünket, hány színész és szuperhős rohangál a vásznon, jó részük pedig olyan mocskosan beszél, mintha még a multiverzumos „feltámadásnál” is jobban élvezné azt, hogy kiszabadult a korhatáros Disney-univerzumból.
A Disney sajnálja? Dehogy: hírek szerint az első hétvégén csak az Egyesült Államokban legalább 200 millió dollárt hozhat a film, vagyis a bemutató utáni napokon vissza is jött a film ára, a világszintű bevétel pedig az 500 milliót közelíti – hasonlót igen régen tudott produkálni a franchise. Pedig most még a gyerekeknek se vesznek rá jegyet: ha az a célravezetőbb út és nem a multiverzum végtelenségig bonyolított ösvényei, ám legyen.
És ez rá is fér a Disney-re, hiszen a céget nem csak Deadpool szapulja. A nézők nem szeretik a legújabb Star Wars sorozatokat, a Marvel-széria is úgy tűnt eddig, túl van a csúcson, most az egykori Vasember, Robert Downey Jr. Visszatérésével próbálják visszaterelni a multiverzum helyes idősíkjára.
Ennek a gyengélkedésnek pedig komoly eleme az, hogy a Disney, mint a világ legismertebb szórakoztatóipari cége, mennyire akar identitáspolitikát közvetíteni. Deadpool ebben is nyer, mert a mocskos szájával és az elátkozott sorsával tökéletesen bemutatja most is: kit érdekel?
Figyelünk, mire kíváncsiak olvasóink. Cikkünk írásában segítségünkre volt a Google Trends.
