Ő volt az, aki kilencvenévesen is képes volt ikonná válni egy olyan kultúrában, ami a fiatalságot fetisizálja. A 102 éves korában meghalt Iris Apfel megingathatatlan magabiztosságával, humorával az utána következő generációkat is inspirálta.
Úgy tűnik, Iris Apfel karrierjében semmi nem történt túl későn: a 2010-es években forgott róla dokumentumfilm, írt memoárt, stílustanácsokat, szerződött modellügynökséggel, vett részt szépségápolási kampányokban. Gyakorlatilag a világ összes vezető divatmagazinjában szerepelt – több lapnak ő lehetett a legidősebb címlapsztárja –, a Mattel ezüsthajú Barbie-t készített róla.
Apfel örökké fiatal maradt, saját szavaival élve „a világ legidősebb élő tinédzsere”. És ezen az sem változtatott, hogy csípőprotézist kapott, miután megbotlott egy Oscar de la Renta ruhában és elesett.
Sőt ő volt az első élő nő a New Yorki-i Metropilitan Museum történetében, akiről 2005-ben kiállítást rendeztek úgy, hogy nem volt divattervező. Tulajdonképpen ez hozta meg neki a haláláig tartó széles körű ismertséget (dacára annak, hogy volt egy nagy és sikeres textilcége, és több elnök regnálása alatt dolgozott a Fehér Ház belső tereinek kialakításán). A férjével, Carllal ezen csak nevettek. „Semmit sem csinálok másképp, mint hetven évvel ezelőtt, és hirtelen dögös és menő lettem. Vicces, de nem szállt a fejembe”, mondta a Daze magazinnak adott interjújában. Gyakran hivatkozott magára úgy, mint „időskori sztárocska”, ezzel is kifejezve az életkorhoz és a sztársághoz való ironikus, sőt önironikus viszonyát.
A róla dokumentumfilmet forgató Alfred Maysles egyszer azt mondta: élvezetes látni valakit ebben a korban, aki ennyire aktív és magával ragadó. Apfel maga úgy tartotta, hogy ha az ember elér egy bizonyos kort, attól még nem kell passzivitásba burkolózva várni a halált. „Azért vagyunk a földön, hogy tegyünk valamit. Ha nem használod többé az agyad, legyen szó bármilyen életkorról, az nem fog működni. Ez olyan, mintha nem használnád a kezed – el fog sorvadni. Szerintem a semmittevés átok.” Ennek szellemében élte az életét, és valószínűleg ezzel vívta ki mindenki elismerését és csodálatát.
Arról is hasonlóan őszintén beszélt, amikor a szépségiparról, a modernkori szépségideálnak való megfelelésről kérdezték.
Szörnyű, ahogy manapság a nőket csendben, tudat alatt az öregedéstől való félelemmel bombázzák. A reklámok undorítóak. A kozmetikai cégek tizenhat éves, hibátlan bőrű modelleket szerepeltetnek, majd a dehumanizálásig retusálják őket. Ki képes így kinézni?
– fakadt ki.
A külsejük miatt szorongó nőknek azt tanácsolta, hogy próbáljanak megnyugodni és jól érezni magukat a bőrükben. „Bármilyen korban lehetsz szép, de elég intelligensnek kell lenned ahhoz, hogy tudd: ha kilencvenévesen elmész és felvarratod az arcod, senki sem fogja azt hinni, hogy huszonöt vagy. Nevetségessé tesz. (…) Azt hiszem, Chanel mondta: »Semmi sem öregít meg egy nőt annyira, mint az, hogy kétségbeesetten próbál fiatalnak látszani.«”
A BBC cikkében azt írják, hogy Apfel népszerűség talán az idők jele, utalva arra, hogy az elmúlt évtizedekben idősebb hírességek is felkapottá váltak a popkultúrában, mint például a 92 éves Carmen Dell'Orefice vagy a 95 éves Daphne Selfe. Annyi biztos, hogy Apfelnek kiváló tehetsége volt ahhoz, hogy magára vonja a figyelmet, legyen szó a legnívósabb lapok divatrovatáról, egy filmpremierről, vásárolgatásról a Fifth Avenue-n vagy az Instagram-profiljáról, aminek több mint hárommillió követője volt. És közben a legkevésbé sem zavarta, ha különcként, hovatovább giccsesként tekintettek rá.
A több több, a kevesebb unalmas
– ez volt a mottója. Iris Apfel meghalt, de stílusa, bölcsessége most már kitörölhetetlen része lesz a divat és a popkultúra történetének.