Ahogy nagyítóval is alig találunk női kormánytagot (minisztert egyáltalán nem), és úgy általában a közélet is döntő többségében a férfiak játszótere, a stand-up világában is ritkán fordul elő, hogy nő álljon színpadra.

Egy erősen szerencsétlen és félreérthető mondattal vélhetően erre utalt tavasszal Nacsa Olivér is, aki kifejtette: „nem egy női műfaj a humor. Ha megnézzük, nem voltak sokan (nők) ebben a szakmában.” Szerinte a nézők kevésbé adnak egy-egy humoros mondatnak, gondolatnak nyomatékot, ha azt egy nő szájából hallják. „Nem tudom, miért van így, szerintem ez egy alapvetően férfi szakma” – fejtegette a kormánypárti humorista a kormányt kifigurázó Pottyondy Edináról beszélve.

A női humor, és főleg a stand-up világát járták körbe a minapi Don’t stop, stand-up! – A színpad mindenkié! című kerekasztal-beszélgetés résztvevői is, amelyen Nacsához hasonló következtetésekre jutottak a nők jelenlétét illetően, de vele ellentétben ők az okokról is beszéltek.

A fellépéseim első öt perce eleinte azzal telt, hogy föntről lefelé mustráltak, és beszólogattak: hát mit akarsz te itt? Ki mondta, hogy vicces vagy? Te nő vagy, menj haza a gyerekedhez!

„Először fura volt, és kellemetlen, de aztán úgy fogtam fel, hogy nekünk, nőknek minden fellépés olyan, mintha egy vizsga lenne. Azt éreztem, egy nőnek dupla annyit kell lerakni az asztalra, dupla annyit kell teljesíteni, mert nő, és a férfiak lehetnek csak viccesek” – mondta kezdeti élményeiről Szente-Veres Adrienn a kerekasztal-beszélgetésen.

Gregor Anikó, Szente-Veres Adrienn, Redenczki Marcsi

Kalanova Barbara

Ő Szicíliából látogat időnként vissza Magyarországra fellépni, egyik beszélgetőtársa, Redenczki Marcsi pedig a főállása mellett a Rádiókabaré, a Showder Klub és a Stand Up Comedy Humortársulat tagja. Mindketten tizenöt évvel ezelőtt kezdtek bele a stand-upba, Szente-Veres Litkai Gergely, Rendenczki pedig Orosz György támogatásával. Azóta is imádják, amit csinálnak, annak ellenére, hogy a közönség egyes tagjaitól rendre megkapják: nőként mégis mi közük a humorhoz?

Gregor Anikó szociológus kitágítva a kört, arra emlékeztetett, hogy ma is sok ember gondolja úgy, hogy kizárólag egy férfit illethet meg a nyilvános megszólalás. Szerinte a politikában gyökerezik, több száz évre visszamenőleg, hogy

a retorika egy maszkulin terület.

„A humor a férfiaknak kompetenciaként jelenhet meg, de a nőnek egy gátat kell átlépniük, hogy az lehessen. Ez pont olyan, mint amikor a bizniszvilágban is mondják, hogy egy nő nem lehet egyszerre csinos és kompetens, mert a két karakter az észlelés szempontjából üti egymást, és rögtön felmerül, hogy minek köszönheti, hogy ott van” – magyarázta a szociológus, aki szerint fontos politikai kérdés, hogy a nők ott vannak-e a stand-upban.

„Ez egy női emancipációs politikai terep, hiszen széles közönség előtt olyan, sokszor tabuvá tett témákról beszélnek, mint például az anyaság kihívásai. A humor felforgató erejével együtt elbeszélhetővé, a nyilvánosságban kimondhatóvá válnak ezek a témák”. Szerinte, ha egy nő a saját nézőpontjából beszél bizonyos témában, akkor lelepleződhetnek olyan férfi-nő viszonyok, amikről a nyilvánosságban nem igazán szokás beszélni. A tabusított témákon keresztül pedig megjelenik az empátia, és a társadalom idővel elismeri a problémát, amivel a nő küszködik.

Gregor azt a példát hozta fel a beszélgetésen erre, hogy „a politikában tényleg háromszor meggondolják, hogy előtérbe helyezzenek-e egy nőt, mert nem fog szavazókat hozni, és azonnal kérdésként merül fel, hogy kompetens-e az illető”.

Humorszakadék

A beszélgetés moderátora Nagy-Béni Alexandra kommunikáció- és médiakutató volt, aki egy kutatáson keresztül is megerősítette, hogy mennyire tetten érhető a munkahelyeken a nők és a férfiak között tátongó „humorszakadék”: egészen más érzéseket kelt a résztvevőkben, ha például egy prezentáció során egy nő vagy egy férfi próbál humorizálni.

„A férfiaktól érkező humor szimpatikusabbnak bizonyult, azzal a magyarázattal, hogy megtöri a monotonitást. A nők humorizálását a prezentáció közben rombolónak ítélték, és azt feltételezték, hogy a szakmai hiányosságát próbálja elfedni.”

Nincs ez másképp Szente-Veres szerint a szóhasználatban sem. Az a tapasztalata, hogy a nőktől kevésbé nézik el, ha csúnyán beszélnek, míg a vulgaritás a férfiak részéről teljesen megszokottnak számít, és elfogadja a közönség. Redenczki emiatt kifejezetten kerüli a csúnya szavak használatát és a politizálást, mert úgy gondolja, hogy a közönség egyik részét elveszítené ezekkel.

Az országban még mindig érzékelhető társadalmi megbélyegzés és a szakmailag férfiorientált fókusz ellenére úgy tűnik, nem vesztik motivációjukat a nők a stand-up iránt. Redenczki elmondta, hogy a Stand Up Comedy Humortársulat tehetségkutató programjára rendszeresen jelentkeznek nők is.

„Minden évben elindítunk egy tehetségkutatót, és szerencsére nagyon sok nő is jelentkezik. Olyan témákat hoznak, amiről nem hallottam, és eszembe nem jutna. De az is érdekes, hogy ugyanazt a dolgot nőként teljesen máshogy látják, mint például ahogyan én. Ezért is jó, hogy jönnek, és különböző nézőpontokat mutatnak be ebből a perspektívából is” – mondta Redenczki.

Szente-Veres is úgy látta, hogy az ő kezdeteihez képest egyre több nő foglalkozik stand-uppal, külföldi viszonylatban viszont nem közelít más országokhoz a humoristák nemi aránya. Kiemelte, hogy Németországban például közel azonosan oszlik meg, és kevésbé találkozott olyan megjegyzésekkel, amelyek megkérdőjelezik őt, mint humoristát.

„Magyarországon felfelé ível ez a tendencia az előző évekhez képest. Szerintem most már egyre nagyobb teret kapnak a nők a stand-upban és szerintem mondhatjuk, hogy mi voltunk Marcsival ennek az egyik úttörői az országban. Többnyire viszont még mindig inkább férfi műfajnak számít az emberek fejében” – jelentette ki Szente-Veres.