Az volt az oka annak, hogy polgári engedetlenségbe kezdett, hogy évek óta nem tudnak azzal foglalkozni, amivel kellene – mondja Sándor Éva a 444.hu-nak adott interjúban.

„Egyre inkább ellehetetlenül mind az iskolapszichológiai, mind az óvodapszichológiai munkakör, mind pedig a szakszolgálati, amiben én dolgozom. Hiába próbáljuk így meg úgy módosítani, meg hatékonyabbá válni, a folyamatot jobban megszervezni, igazából nem lehet.”

Szakemberként újra és újra belefut, hogy súlyos állapotú gyerekeket, akiknek azonnali klinikai szakpszichológusra, pszichiáterre lenne szükségük, nincs hová küldeni, mert nincsen kapacitás sehol. Ezért az iskolapszichológusok azok, akik megkapják ezeket az eseteket. Pedig elvileg nekik csak annyi lenne a munkakörük, hogy felmérik a problémát, és aztán megfelelő ellátásba küldik őket – mondja.

„Borzasztó sok elhanyagolt, súlyosan traumatizált, bántalmazott gyerek van, akik nem kaptak ellátást. Van, amikor egy gyerek az iskolapszichológusnak mondja el először, hogy baj van, de van olyan is, amikor az előző intézményében is tudták már, de nem tudtak segíteni. Vannak aztán olyanok is, akiknél tudjuk, hogy mindenféle szakember meg szervezet kezeli, mert súlyos abúzust szenvedett el a gyerek, de egyszerűen annyira rosszul működik ez a rendszer is, hogy csak tovább traumatizálja sokszor nemcsak a gyerekeket, hanem az érintett szülőket is.”

Az interjúból az is kiderült, hogy mind a szakszolgálati, mind az iskolapszichológusi munkakörökből elmennek a tapasztalt kollégák.

Nemrég 226 iskola- és óvodapszichológus adott ki állásfoglalást a köznevelés általános helyzetéről, amiben számos nagyon súlyos megállapítást tettek, többek között azt, hogy "a hazai köznevelési rendszer jelenlegi gyakorlata nem felel meg a Gyermekjogi Egyezményben rögzített céloknak, és hosszú távon súlyosan veszélyezteti a gyerekek lelki jóllétét".

Még több Élet+Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: