„Nincs bennem tüske, mert nem tudok a világon még egy énekest mondani, aki 65 évnyi pályafutást maga mögött tudva még mindig benne lenne a sűrűjében” – mondta Korda György a Magyar Narancs csütörtöki számában megjelent életműinterjújában. A beszélgetés során előkerül az énekes gyerekkora, a második világháború pusztításai után újraéledő Pest, mesél még Korda a zenéhez fűződő viszonyáról és arról is, hogy azért ragadt bele az érzelmes dalok előadója skatulyába, mert csak ő tudta elénekelni ezeket.

Beszámol Korda arról is, hogy végül azért költözött el 26 évesen a szülői házból, mert nem engedték meg neki, hogy lányokat vigyen fel oda.

Élete első szerződéses fellépése a dorogi Bányász étterembe szólította 1958 szilveszterén. A megszeppent fiatal Kordát a kutya sem várta a vasútállomáson, aztán mire megtalálta a helyet, addigra a társaság már túl volt az alapozáson. Az énekes elmondása szerint még a zongorista is olyan részeg volt, hogy fordítva tette maga elé a kottát, amiből játszania kellett volna. Botrány szerencsére nem lett a dologból, ugyanis a türelmetlen közönség nem várta meg, míg Korda elkezd énekelni, maguktól dalra fakadtak és az énekesnek nem volt más dolga, mint lépést tartani velük, az este meg lett mentve.

Persze mesél Korda a „Klárikával” 42 éve tartó kapcsolatáról és arról is, hogy a kétségtelen közönségsikereit miért nem követték a szakma elismerései, illetve a 83 éves énekes elsztorizza, hogy miként jött a pókerkommentátori szerepköre, illetve szóba kerülnek a további tervei is.