Harminc éve mutatták be először a magyar mozikban a Reszkessetek, betörők! című filmet, a nézők pedig szinte pavlovi reflexszel tudják azóta, hogy nincs karácsony Kevin nélkül, vagy ha mégis, az felér egy országos botránnyal. Mi a titka a filmnek, és miért nem unjuk még most sem?
A karácsonyi bejglikóma ma már hagyományosnak mondható kiegészítője a Reszkessetek, betörők!, amit a világ angolul beszélő része Home Alone-ként emleget. Chris Columbus filmje az elmúlt harminc év alatt igazi klasszikussá nőtte ki magát, részben azért is, mert mindenki megtalálhatja benne a karácsony igazi értelmét. A film a magyar mozikba 1991 márciusában érkezett meg, de az Egyesült Államokban 1990 novemberében mutatták be, mégpedig hálaadás napján. A mindössze 15 millió dollárból készült produkció elképesztő bevételeket hozott – világszerte több mint 470 millió dollárt –, és 12 hétig vezette a nézettségi listát. Annak ellenére, hogy novemberben mutatták be, abban az évben ez volt a legtöbb bevételt hozó mozifilm, noha olyan produkciókkal kellett versenyeznie a nézőkért, mint a Ghost, a Farkasokkal táncoló vagy épp a Pretty Woman.
A harmincéves évfordulón – és természetesen karácsony este – megpróbáljuk számba venni, hogy mitől ennyire zseniális ez a film.
1. A Reszkessetek, betörők! harminc évvel ezelőtt a rendszerváltásból épp kitekintő Magyarországra érkezett meg, és gátlástalanul a nézők arcába tolta az amerikai jólétet, mi pedig levontuk a következtetést, hogy a roskadásig felégőzött ház nélkül nincs, nem lehet karácsony. McCallisterék anyagi körülményei a legtöbb magyar számára egy lottóötössel értek fel. Valahogy így nézhet ki az amerikai álom, gondolhattuk. Nem elég, hogy a ház emeletes, még az alagsort és a padlást is full komfortossá alakították. A pizzarendelés a kapitalista életérzés kicsúcsosodása, az pedig, hogy egy egész család a tengerentúlon (Párizsban!) töltse az ünnepeket, mégpedig magától értetődő természetességgel, már-már a celeb életstílus határát súrolta.
2. A Reszkessetek, betörők! egyik vonzereje harminc év távlatából kétségtelenül a mobiltelefonok hiánya. Egy olyan idilli világ emlékét hozza vissza, amikor nem hogy a folyamatos görgetés nem volt a mindennapok része, de még a telefonálás is röghöz kötött tevékenység volt. Persze, ha lett volna mobiltelefon, nem lett volna forgatókönyv, ennek a kütyünek a létezése alapjaiban rúgta volna lábon a történetet, hiszen a McCallister szülők épp azért kérdőjelezik meg a szülői képességeiket, mert nem volt egy mobiljuk, amelyen bárhol és bármikor elérték volna az idegesítően önfejű Kevinjüket. És ha Kevin nem marad otthon, az egészből nem lett volna más, mint egy családi feszültséggel teli párizsi vakáció.
3. A Reszkessetek, betörők! elképesztően jól kapta el azt az fura ünnepi disszonanciát is, hogy bár a karácsonynak arról kell szólnia, hogy együtt a család, és minél nagyobb, annál jobb, ez az együttlét sokszor és sokaknak idegesítő és irritáló. Joggal hihetjük, hogy a karácsony azért van, hogy egymás agyára menjünk, és a McCallister családban ezt nagyon értik. Egyúttal láthatóvá válik a karácsonyi froclizás hierarchiája is: minél kisebb valaki, annál jobban kapja az ívet. Márpedig Kevin McCallister joggal utálja meg az egész családját, ennyi igazságtalanságot senkinek sem kellene erős ellenérzések, sőt akár sértődések nélkül elviselnie.
4. Kevin McCallister a karanténidőkben is kínál kapcsolódási pontot. Legalábbis újraírja azt, hogy milyen otthon bezárva lenni. Hát, csupa móka és kacagás! Pizza, jégkrém, popcorn, filmnézés orrvérzésig – az önrendelkezés netovábbja ez. Ez a 8 éves kissrác az egyedüllét és az otthonlét (majdnem) minden örömét megmutatja – és igen, karácsonykor is lehet értékelni az egyedüllétet, fontos üzenet lehet ez sokaknak.
5. Ha a gyerekek az emancipáció örömeit szűrik le a filmből, akkor a felnőttek azt az örökérvényű útravalót vihetik magukkal, hogy egyetlen szülő sem tökéletes – de attól még épp elég jó szülő. McCallisterék – bármennyire jómódúak is – zsonglőrködnek a saját szülőségük feladataival és terheivel, tele vannak kételyekkel, önmarcangolással, lelkiismeret-furdalással, de minden oda fut ki, hogy mennyire szeretik a gyerekeiket. És végül is, a karácsony a szeretet ünnepe – nemcsak a rongyrázásé.
6. Bár rengeteg zseniális mellékszereplője van a filmnek, a Reszkessetek, betörők!-et Macaulay Culkin viszi el a hátán: a gyerekek azonosulni tudnak vele, a felnőttek nem tudnak betelni a cukiságával. A családba beágyazott kisfiút ugyanolyan átéléssel hozza, mint a családjától megszabadult lázadót. És persze neki köszönhetjük minden idők legnagyszerűbb sikolyát.
7. Kevin otthon töltött napjai alatt barátságot köt a „hólapátos emberrel”, akitől amúgy kifejezetten félt a felemás ünnepig. A templomban ücsörögve azonban gyermekies kíváncsisággal és nyitottsággal deríti fel, hogy az öreg Marley egyáltalán nem is gonosz, csak nagyon szomorú, ugyanis hosszú évekkel azelőtt összeveszett a fiával. A templomba azért jár, mert ott láthatja az unokáját, miközben énekel. Kevin tanácsára rendezi a régen megromlott viszonyt a családjával, és végül a hólapát is hasznos funkciót tölt be, amikor Marley fegyverként használva fejbeveri vele a Kevint elfogó rablókat. A Reszkessetek, betörők! abban is jó, hogy felrajzolja előttünk: nem minden és mindenki az, aminek és akinek elsőre látszik.
8. Aki nézi az Utódlás című sorozatot, az tudja, hogy mekkora utat tett meg Kieran Culkin, amíg a szemüveges, gyönyörű arcú kiskölyökből eljutott a perverz hajlamú, zavart és hataloméhes Roman Royig: Macaulay Culkin öccse játszotta ugyanis a Reszkessetek, betörők! Fullerjét, aki világmegváltó mosollyal tolta magába a Pepsit a filmben. Az ő tekintete mellett emlékezetes maradt Daniel Stern, azaz Marv arca a már említett kiabálós jelenetből, és Kevin feje is, amikor a nagyon felnőttes tisztálkodás végén tesz némi arcszeszt magára, hogy rájöjjön, nincs jó illat égető érzés nélkül.
9. A Reszkessetek, betörők! soundtrackje egyértelműen a karácsony soundtrackje, John Williams felejthetetlen zenét komponált a filmhez, száncsengővel, templomi kórussal, misztikummal és várakozással teli dallamokat. Pedig nehéz összehozni a simogató, karácsonyi zenét, és a betörők lopakodásához komponált, gyors ütemű, fúvósokkal dúsított melódiákat, de Williams nemhogy tisztességgel megugrotta a feladatot, jelölték is a legjobb eredeti zene és a legjobb eredeti dal kategóriában az Oscaron. A Somewhere in My Memory című szám dallama a film több jelenetében is felbukkan, és kedvelt kórusmű az egész világban.
10. A film varázsa attól is működik, hogy mozgósítja a nézőben – a felnőttekben is – az örök gyereket. Márpedig a karácsonyt gyerekként lehet igazán élvezni, szóval egy ilyen időutazás a felnőtteknek sem árt. És miközben minden elemében a nosztalgiafaktorra hajt, képes megőrizni a frissességét. A rendező Chris Columbus mondta egy interjúban, hogy a ma már turistaattrakciónak számító chicagói McCallister-házat meg akarta tölteni élettel, hogy az egész természetes hatást keltsen. Azt szerette volna, ha a film időtlen lesz, ha friss hatást kelt, mintha csak tegnap forgatták volna. Ez utóbbit ugyan nem hisszük el a filmnek – lásd, mobiltelefon –, de az időtlenség abszolút illik rá.
11. Egy örökzöld karácsonyi filmnek pedig feltétele, hogy újranézhető legyen. Márpedig a Reszkessetek, betörők! sokadszorra is eseményszámba megy a családi (vagy épp magányos) karácsonyestéken – nem véletlenül volt felháborodás, amikor elmaradt a vetítése. És nyilván, a legfiatalabb nézőkön kívül már mindenki tudja, hogy mi lesz a vége, de ezt a filmet nem a végéért nézzük, hanem az érzésért, a 103 percnyi felhőtlen boldogságért.
12. A film legviccesebb része természetesen az, amikor Harry és Marv – avagy a Vízi Naplopók – megpróbálnak bejutni a McCallister-házba. Columbus tudta, hogy a legnagyobb csattanásokkal, esésekkel és puffanásokkal lesz a lehető legmulatságosabb a betörési kísérlet, ezért véletlenül sem kímélte az ügyefogyott bűnözőket. Kevinnek sikerült:
- légpuskával tökön és homlokon lőni Harryt és Marvot,
- vízzel lelocsolni az összes lépcsőt, hogy többször is elessenek a jeges felületeken,
- felhevíteni egy kilincset, hogy megégesse vele Harry kezét (majd felgyújtani a sapkáját egy lángszóróval),
- Marv fejére ejteni egy vasalót, és felvezetni őt egy szurokkal, és egy szögekkel feldíszített lépcsőn, majd pucér lábbal becsalni egy ablakon, hogy beugorva egy teljes szettnyi szúrós karácsonyfadíszbe lépjen,
- egy teli festékesvödörrel arcba tolni mindkét betörőt,
- majd Marv fejére ereszteni egy tarantulát, hogy ettől kieresszen magából egy remekül sikerült ordítást (az állat amúgy igazi pók volt, Daniel Stern emlékei szerint úgy hívták, hogy Barry).
Mindezt csodálatos ritmusban, gyakorlatilag percekig nem szólalnak meg a szereplők, csak kiabálnak, nyögnek és káromkodnak. Nem is rossz egy nyolcévestől, nem igaz?
13. „Tízig számolok, hogy eltüntesd a szemem elől azt az ocsmány, sárga, halszagú pofádat egyszer s mindenkorra, vagy telepumpállak ólommal! Egy! Kettő! Tíz!” – hangzik el a Kevin által videókazettán betett Szennyes lelkű angyalok című filmben, amivel ráijeszt a pizzafutárra. A „Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!” mondat szállóigévé vált, pedig a régi gengszterfilmnek látszó film valójában nem is létezik, azt direkt a Reszkessetek, betörők! híres jelenetéhez forgatták.
14. Ez a film tiszteleg a karácsonyi hagyományok ereje előtt is. Kevin egyedül maradt ugyan, de miután elbánt a két betörővel, fogja magát, és nekilát a karácsonyi rituáléknak: a nagytakarításnak, a karácsonyfadíszítésnek, a karácsonyi vacsorának, felöltözik rendesen, elvégre ünnep van. És az ünnepnek meg kell adni a módját.
15. Jó buli otthon felnőttet játszani, de az ünnep azért mégiscsak az együttlétről szól: Kevin a kandallóra kihelyezett, névre szóló díszekkel várja a karácsony reggelt, ám ébredés után szomorúan konstatálja, hogy csak a hó hullik odakint, ő pedig még mindig egyedül van. Aztán egyszer csak megérkezik az akkorra már olyan nagyon hiányolt édesanyja: hogy giccses-e ez a jelenet? Nyilvánvalóan. De a találkozás öröme, anya és fia hosszú, szoros ölelése azért a legnagyobb Kevin-ellenes filmrajongók szívét is megmelengeti egy kicsit. Boldog karácsonyt, Kevin!