Élet+Stílus hvg.hu 2021. november. 16. 17:45

Bányai Gábor a koronavírusról: A tudomány mai állása szerint meg kellett volna halnom

A fideszes országgyűlési képviselő a Vakcinainfó nevű kiadványnak mesélte el, mi történt vele, amíg a koronavírussal küzdött.

Koronavírus-járvány
Friss cikkek a témában

A Mediaworks kiadásában jelent meg kedden egy 16 oldalas melléklet Vakcinainfó címmel, amelyben egy Bányai Gábor fideszes országgyűlési képviselővel készült interjút is közölnek a 24.hu szerint.

Bányai hosszú ideig küzdött a koronavírussal, emiatt lélegeztetőgépre is került. A beszélgetésben a fideszes képviselő erre úgy emlékezett vissza:

...a tüdőm annyira összeroncsolódott a koronavírus miatt, hogy nekem a tudomány mai állása szerint meg kellett volna halnom. A szívem azonban, bár kétszer is megállt, nem adta fel a harcot.

Bányainak egy február 18-ai találkozó után kezdett el kaparni a torka. Estére már több koronavírusos tünete is lett, ezért elvégeztetett egy PCR-tesztet. Ennek az eredménye pozitív lett.

„Keddre a véroxigénszintem bezuhant 90 alá, azonnal mentőt hívtunk. Könnyes búcsút vettem a családtól, majd beszállítottak a kiskunhalasi járványkórházba. Másnap már lélegeztetőgépre tettek, mivel egy nap alatt 50 százalékig esett az oxigénszaturációm és így életveszélyes állapotba kerültem” – mesélte Bányai.

A képviselőt február 24-én helyezték mélyaltatásba. Összesen 111 napot töltött az intenzíven, ebből 85-öt mélyaltatásban, 69 napon át pedig műtüdő segítette a légzését. Mielőtt lélegeztetőgépre tették, videoüzeneteket küldött családjának.

Bányai Gábor májusban tért magához; megdöbbent, hogy nem tud beszélni, mozogni, és mindenhonnan csövek lógnak ki belőle. „Igazán azonban csak akkor döbbentem meg, amikor közölték velem, hogy már május van, ezzel az információval egy darabig nem is tudtam mit kezdeni. (…) Az esetem valódi rémtörténet volt, velem az is megtörtént, amire előzetesen nem is gondoltak” – mondta.

Amikor felébresztették, a tüdeje még nem működött rendesen, nem tudott önállóan lélegezni, a felfekvés miatti sebektől pedig óriási fájdalmai voltak.

„Nem tudtam beszélni, és komoly gondot okozott, hogy képtelen voltam különbséget tenni nappal és éjszaka között, ezért esténként altatót kaptam. Ez nekem olyan depressziót okozott, hogy meg akartam halni. Könyörögtem az Istenhez, hogy vegyen magához. Találkoztam is a teremtővel, aki felajánlotta a választás lehetőségét, és én hosszas vívódás után a maradás mellett döntöttem. Hatalmas hatással volt rám, hogy találkozhattam az Úrral, akiben korábban is hittem, de most már tudom, hogy tényleg van, nem ment nyugdíjba.”