A léghajók szerkezeti felépítésében végrehajtott forradalmi újítás egy magyar feltaláló, Schwarz Dávid nevéhez köthető. Ő volt az, aki felismerte, hogy a léghajó vázának elkészítéséhez az alumínium a legalkalmasabb anyag.

Az első, ezen felismerés alapján tervezett szilárd burkolatú léghajó 1897. november 3-án emelkedett fel sikeresen a levegőbe Berlinben. Sajnálatos módon Schwarz az általa tervezett léghajó próbaútját már nem érhette meg, tíz hónappal azelőtt hunyt el Bécsben.

A berlini felszállás megtekintésére kivonult nagyszámú szakértő és laikus érdeklődő közt jelen volt Ferdinand von Zeppelin gróf is, aki a bemutató után megvásárolta a terveket a súlyos anyagi helyzetbe került Schwarz özvegyétől.

Zeppelin Schwarz Dávid találmányát továbbfejlesztve építette meg az erőgéppel, levegőnél könnyebb gázzal hajtott, kormányozható légi járművét.

A Zeppelin utasszállító léghajó első útjára 1900. július 2-án indult a Bodeni-tó felett, közel Friedrichshafenhez, 15 ezer kíváncsi néző előtt. A mindössze 8 perces felszállás alatt 400 méteres magasságot és 31 km/óra sebességet ért el, majd sikeresen földet is ért.

A Magyar Földmívelő című lap 1900. november 4-i számában (mint arra a Hungaricana bejegyzése felhívja a figyelmet) így ír a találmányról:

„Mostanában az újságok sokat írnak arról, hogy egy Zeppelin nevű gróf Németországban olyan léghajón töri az eszét, mely kormányozható a levegőben. Az az oda és addig indítható, a hova és meddig akarják. Régi törekvés ez már! Sokan próbálkoztak meg vele, de mindannyian kudarczot vallottak, sőt nem ritkán életével fizette meg merészségét a feltaláló. Azt írják, hogy Zeppelin németországi gróf már háromszor fel is szállott a léghajóval. Hozzáteszik, hogy a próba kitűnően sikerült. Hát lehetséges, mert hiszen ma már, mit ki nem találnak? Csakhogy azt hisszük, nemsokára jönni fog egy újabb hír, hogy Zeppelin gróf is úgy járt, mint a többi feltaláló, hogy t. i. a vége csütörtököt mond. Különben most halljuk éppen, hogy egy szegedi magyar ember, már lefőzte Zeppelint is. Túl tett a németen. Becsületes neve ennek a szegedi magyarnak: Kalis Manó. Azt Írják róla, hogy ő meg feltalálta a repülő gépet. Évek óta elzárta magát a nagy világtól, furt-faragott, töprengett, míg végre egy olyan gépet eszelt ki, mely felrepül a levegőbe. Róla is az a hír, hogy már be is mutatta gépét egy tudós társaságnak. Nemsokára a nyilvánosság előtt is produkálja Kalis a gépét; csak attól lehet tartani, hogy az műve is csütörtököt mond. Különben, ki tudhatja?”

A zeppelineket később utasszállításra és katonai célokra egyaránt használták. A világháború után Zeppelin utódja, Hugo Eckener vezetésével a polgári célokra épült zeppelinek reneszánszukat élték. A csúcspont az 1930-as években volt, amikor a Graf Zeppelin és a Hindenburg rendszeresen repült Németország és Észak-Amerika, valamint Dél-Amerika között. (Magyarország fölött először 1931 októberében láthattak ilyen léghajót.)

1937. május 6-án a hidrogénnel töltött Hindenburgot – miután 72 utassal a fedélzetén átrepülte az óceánt – New Jersey-ben katasztrófa érte: kigyulladt és elégett. A Zeppelin-léghajók használata ezt követően hosszú időre megszűnt, és bár hasonló konstrukciókkal, főleg teherszállítás céljára többször kísérleteztek, és kísérleteznek mind a mai napig, igazából soha nem lett valós alternatívája a repülőgépeknek.