Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Eddig optimista hipotézis volt, hogy a pedagógusok tudnának önállóbban, a mindenkori helyi feladatokhoz alkalmazkodva dolgozni, a távoktatás erre kézzelfogható bizonyítékot nyújtott. Széles körben megtapasztaltuk, hogy a hagyományos iskola számos tevékenységi formája felesleges, és kipróbáltunk új dolgokat, amelyek hatékonyabbnak tűnnek – állítja Csapó Benő oktatáskutató, akivel arról is beszélgettünk, miért fontos igazán a PISA-teszt eredménye.
hvg.hu: A koronavírus miatt elrendelt tantermen kívüli digitális munkarend mennyiben fogható fel egyfajta oktatási kísérletnek?
Csapó Benő: A világ csaknem összes országa közel azonos időben állt át az iskolán kívüli oktatásra, a helyi megoldásokban azonban nagyok az eltérések. Ennek tanulmányozása a tudomány számára is egyedülálló lehetőségeket kínál. A nagy nemzetközi szervezetek, például az UNESCO és az OECD is feldolgozza a fejleményeket, kiadja a maga ajánlásait. A mostani időszakban azonban inkább az egyedi tapasztalatok rendszerzésére van lehetőség, a tartós hatások csak később látszanak, és az adatok tudományos igényű feldolgozásához is több idő kell.
hvg.hu: Igaza van azoknak, akik a távoktatással kapcsolatban oktatási reformról beszélnek, amely megváltoztatja szeptembertől az iskolát?
Cs. B.: Változás biztosan lesz, csak annak a természete és a mértéke kérdéses. A mostani távoktatás annyiban előre vihet bennünket, hogy nagyobb szerepet kapott az informatika eszköztára, kiderült, hogy milyen gyorsan meg lehet tanulni ezek használatát akár alapvetően új helyzetben is. Megmutatkozott a tanárok kreativitása, problémamegoldó képessége.
Sokszor hangsúlyoztuk, hogy a pedagógusok tudnának önállóbban, a mindenkori helyi feladatokhoz alkalmazkodva dolgozni, ha lehetőségük lenne rá. Ez eddig egy optimista hipotézis volt, most pedig itt a kézzelfogható bizonyíték.
Széles körben megtapasztaltuk, hogy a hagyományos iskola számos tevékenységi formája felesleges, és kipróbáltunk új dolgokat, amelyek hatékonyabbnak tűnnek.
hvg.hu: Ez mennyire lehet elégséges katalizátora a valós változásnak?
Cs. B.: Olyan változásokat, amelyekhez sok tudás, komoly erőfeszítés és pénz kell, egy ilyen tapasztalati alapú átalakulástól önmagában nem remélhetünk. A lényeges változáshoz alapvető szemléletváltásra van szükség. Az ugyanis mindegy, hogy ugyanazt az uniformizált tananyagot „élőben”, frontális osztálymunkával próbáljuk tanítani, vagy interneten kiközvetítve, mindenkinek egységesen, azonos ütemben. A technológia alkalmazása lehetővé teszi, hogy a tanulást személyre szólóvá tegyük, feltérképezzük, hogy az egyes diákok hol tartanak, és mindenkinek egyedileg azt tanítsuk, amire szüksége van. Figyelembe kell venni, hogyan tanulnak a gyerekek, miképpen fejlődik a gondolkodásuk, milyen kapcsolat van az értelmi fejlődés és a tananyagokban található összefüggések megértése között. Ezek régóta ismert, egyszerű alapelvek, de nehéz őket a mindennapi gyakorlatba átültetni. Most láttuk, hogy a technológia ebben is segíthet, innen lehet továbblépni.
hvg.hu: Az biztos, hogy Magyarországon a tanulók egy jelentős részét nem érte el a digitális oktatás, ez a réteg egyébként is a leszakadók közé tartozott, most a lemaradásuk csak fokozódott. Lehet ezt a kiesést hatékonyan kezelni?
Cs. B.: Igen, többnyire lehet. Ám illúzió lenne azt gondolni, hogy a lemaradókat azonos idő alatt, azonos ráfordítással szintre lehet hozni: sok többletidőre, személyes törődésre és eszközökre van szükség a különbségek kiegyenlítéséhez. Az első kérdés, hogy honnan vesszük a többletidőt. Természetszerűleg adódik a nyári szünet és a délután (egésznapos iskola). Meg kell teremteni a motivációt, hogy akinek szüksége van rá, igénybe is vegye a „kezelést”. Ha mindez megvan, jöhet a „hogyan?”, orvosi analógiával élve következhet a diagnózis, majd a terápia.
hvg.hu: Konkrétan, hogyan lehet megállapítani a diagnózist, és milyen kezelési módszerek jöhetnek szóba?
Cs. B.: Ami a diagnózist illeti, azt már az eDia online tesztekkel nagy biztonsággal fel tudjuk mérni, hol akadt el egy diák olvasási készségének a fejlődése. A következő szinten láthatóvá tudjuk tenni azt is, ami elsőre nem látszik, a diák fel tudja olvasni ugyan az elé tett szöveget, csak éppen nem érti, amit olvas.
Ha a diagnózis megvan, következhet a kezelés. A vírusfertőzöttek esetében a világ legtermészetesebb dolga, hogy – ha egyáltalán jelentkeznek a tünetek – van, akit távgyógyítással, néhány gyógyszerrel otthon lehet kezelni, másokat csak kórházban, a legsúlyosabbakat pedig csak intenzív osztályon. Ugyanígy kellene hozzáállnunk az olvasás és a matematikatanulás terén jelentkező lemaradásokhoz is, vagyis differenciáltan. A finn támogató rendszerben épp ez a három szint van meg. Az enyhébb tanulási nehézségek kezelésére minden tanárt felkészítenek (mindenki kap valamennyi gyógypedagógusi képzést), a közepesen súlyos esetekkel erre kiképezett segítő pedagógusok foglalkoznak az iskolában, míg a legsúlyosabb néhány százaléknyi diákot a specialisták kezelik a számura szükséges eszközökkel.
Orvosoktól gyakran halljuk, hogy a páciens jól reagál a kezelésre (vagy esetleg nem). Ennek analógiája ismert a pedagógiai gyakorlatban is, ha valamilyen beavatkozás nem működik, meg kell próbálni valami mást. Epidemiológus szakemberektől tudjuk, hogy többféle vakcinára és gyógyszerre is szükség lesz, attól függően, hogy milyen állapotban van a páciens immunrendszere. Ugyanígy kell megtalálnunk a megfelelő terápiát az olvasási, matematikatanulási problémákra is, figyelembe véve, hogyan áll a tanulók motivációja, énképe, milyenek a tanulási feltételei általában.
hvg.hu: Mindez jól hangzik, de mégis azt látjuk évtizedek óta, hogy a magyar diákok negyede-ötöde funkcionális analfabétaként hagyja el az általános iskolát. Miért nem indul be ez a kezelés, ha arra megvannak a módszerek?
Cs. B.: Az utóbbi hónapokban 180 ezer körüli tesztet végeztek a Covid-19 fertőzöttek azonosítására. A szeptemberben iskolába lépő diákok száma nagyjából ennek fele. Az összes diák iskolakészültség-tesztelése, majd a veszélyeztetettek többszöri újratesztelése humán és anyagi erőforrások tekintetében csak töredéke az említett járványügyi teszteknek. Tudjuk, hogy különösebb beavatkozás nélkül, vagyis, ha minden marad a régiben, kilenc év múlva minden negyedik diák funkcionális analfabéta lesz, és nem rendelkezik a gyakorlatban használható minimális matematika-tudással sem.
Már az iskola megkezdésekor be lehet azonosítani azt a nagyjából 20-25 ezer diákot, aki kiemelt figyelmet, többletgondoskodást igényel ahhoz, hogy sikeresen vegye a következő évek akadályait. Ha az ő differenciált fejlesztésükre megközelítőleg annyi figyelmet fordítanánk, mint most a népesség egészségének megőrzésére, egy évtized alatt a világ legsikeresebb oktatási rendszerei közé kerülhetnénk.
hvg.hu: Egy német szakember, Ludger Wößmann azt állítja, hogy aki gyermekkorában elveszíti egy iskolaév harmadát - vagyis nagyjából annyit, mint most, a járvány miatt -, az felnőttkorában, teljes aktív élete során 3-4 százalékkal kevesebbet keres. Valóban van ilyen számszerűsíthető összefüggés az iskolában töltött idő és a majdani fizetés között?
Cs. B.: Igen, lehet ilyen becsléseket végezni. Ludger Wößmann az oktatás-gazdaságtan egyik legismertebb európai kutatója, az említett cikkének alapanyagául olyan esetek szolgáltak, amikor a gyerekek valamilyen okból nem jártak iskolába, és megnézték ennek a számokkal dokumentálható gazdasági hatásait. Ezek alapján lehet becslést adni arra, milyen gazdasági hatás várható a mostani iskolabezárásoktól. Az iskolai hiányzások és a teljesítmények hatását a PISA is rutinszerűen vizsgálja, és azt lájuk, hogy
a hiányzások sokkal többet rontanak a teljesítményeken, mint a mulasztott napok száma alapján várnánk.
Egyébként Wößmann az országok PISA-eredményeit és a gazdasági adatait felhasználva amerikai kollégájával, Eric Hanushek stanfordi professzorral már tíz évvel ezelőtt kiszámította, hogy „milyen magas költségei vannak az alacsony iskolai teljesítményeknek”. Az eredmények megdöbbentőek voltak, és persze azok a gazdasági növekedési kilátások is, amelyeket az oktatás hatékonyságának javításától várhatnánk.
hvg.hu: Azaz az előbb tárgyalt „kezelés” később például a GDP drasztikus növekedésében mutatkozna meg látványosan.
Cs. B.: Pontosan. Egy idei cikkükben épp azt elemzik, milyen hatása lenne az EU országaira az oktatási célok között szereplő korai végzettség nélküli iskolaelhagyás mérséklése, és ezt összevetik a PISA-tesztekkel mérhető teljesítményjavulással. Számításaik szerint 25 pontos (azaz negyedszórásnyi) átlagos javulás a PISA-eredményekben Magyarországon 1000 milliárd euró többletet eredményezne az évszázad végéig, vagyis nagyjából fél százalékot tenne hozzá a gazdasági növekedéshez. Érdemes tehát az oktatás fejlesztésébe invesztálni, mert az rendkívüli megtérülést eredményez, új pályára állíthatja a gazdasági fejlődést.
hvg.hu: Magyarország évek, évtizedek óta sereghajtó abban, hogy mennyire képes az iskola az otthonról hozott hátrányokat csökkenteni. Vannak nemzetközi jó példák arra, hogyan lehetne ezt eredményesen megtenni?
Cs. B.: Ismét csak azt tudom hangsúlyozni, hogy a nemzetközi példákat nem lehet átvenni abban az értelemben, hogy kiragadjuk egy jól működő komplex rendszer valamelyik elemét, és azt átültetjük egy másikba. Egy Mercedes motorját nem lehet egy Trabantba átszerelni, de ha megtennénk, annak is kétes hatásai lennének. A tudás importja azonban működik. Az analógiánál maradva, azoknak a kutatóknak és mérnöknek a tudását kell elsajátítani, akik képesek egy hatékonyabb rendszert tervezni, és ezt a tudást alkalmazni a mi problémáink megoldására.
hvg.hu: Milyen tudásokat kellene importálnunk e tekintetben?
Cs. B.: Meg kell értenünk, milyen tényezők hatnak az értelmi fejlődésre, felismerni bizonyos összefüggéseket, és azokra alapozni a döntéseinket. Ma már tudjuk, milyen nagy szerepe van a korai nyelvi hatásoknak, és milyen gondokat okoz, hogy a kevésbé iskolázott szülők kevesebbet beszélnek a gyermekeikkel, általában nem biztosítanak elég stimuláló környezetet az értelmi fejlődéshez. Ennek kiegyenlítését szolgálhatja bölcsőde és az óvoda.
Nagy jelentősége van az óvoda-iskola átmenetnek és az első iskolai éveknek. Ennek egyik része a fejlesztés, felzárkóztatás eszközrendszere, a kezeletlen problémák, kudarcok az egész iskolai pályafutást meghatározzák. Az iskolában megjelenik a szocio-kulturális környezet szerepe: jobban fejlődnek azok a hátrányos helyzetű gyerekek, akiknek nem csak hasonló helyzetű osztálytársaik vannak, hatékonyabbak a heterogén összetételű osztályok, feltéve, hogy azokban is lehetőség nyílik a személyre szóló differenciált fejlesztésre. A nemzetközi összehasonlító elemzések megmutatják, hogy az említett tényezők mindegyike csak néhány százalékot javít a helyzeten, de hatásuk összeadódva már figyelemre méltó.
hvg.hu: A magyar iskola még mindig túlságosan a lexikális ismeretekre, a magolásra épül, nincs idő azoknak a kompetenciáknak a fejlesztésére, amelyekre a 21. századi munkavállalóknak szüksége van. Hogyan lehetne ezen változtatni?
Cs. B.: Sajnos a „19. századi kompetenciák” – az olvasni, számolni tudás – fejlesztésére sincs elég idő, az alapvető készségek hiánya pedig a megértés nélküli tanulás egyik fő oka. Az értelmes tanuláshoz szükséges biztos alapok lerakásával kellene tehát kezdeni. Hasonlóképpen a gondolkodás korai fejlesztése terén is komoly tennivalóink vannak. Háttérbe szorult a matematika gondolkodásfejlesztő hatása, ami pedig az új matematika térnyerésével az 1970-es években egészen hatékony volt. A problémamegoldásra, kritikai gondolkodásra, kreativitásra, innovatív készségekre, a közös munkát támogató szociális készségekre, a tanulás és önfejlesztés készségeire valóban igen nagy szükség van.
Ezeket azonban ugyanolyan szisztematikusan kell felépíteni, mint bármely más, közelebbről ismert készséget, aminek kialakult fejlesztési technikája van, mint mondjuk a zongorajátéknak. Le kell bontani komponensekre, fejlődési szintekre, akkor továbblépni, ha az előző szinten már biztosak az alapok, hosszú időre széthúzni a fejlesztési folyamatot, és sokat gyakorolni.
A magyarországi helyzetnek nem tett jót a kompetencia kifejezés túlhangsúlyozása, szembeállítása a tartalmi, tárgyi tudással. A megoldást a tananyag tanulásának és a gondolkodás fejlesztésének integrálása irányába kell keresni. A gondolkodva tanulás, gondolkodtatva tanítás azonban elmélyült elemzést igényel. Ezt nem lehet szlogenekkel elintézni.
hvg.hu: Szeptembertől felmenő rendszerben bevezetik az új Nemzeti alaptantervet. Ez okozhat valamilyen – pozitív vagy negatív – változást a tanulói teljesítményekben, az iskola minőségében? Egyáltalán egy oktatási tartalmi szabályozásnak milyen hatása lehet az iskolák minőségére?
Cs. B.: Úgy látom, a NAT megváltoztatásával kapcsolatban túl nagyok a várakozások, ezekhez képest önmagában nagyon szerény hatása lehet. A részletes tartalmi szabályozás kora lejárt, a tananyag helyett a tanuló került a középpontba. A hangsúly eltolódott a differenciált, személyre szóló fejlesztés felé. Ennek alapelvei megjelentek a NAT-tervezet bevezető fejezeteiben is, ha ezek megvalósulnak, az minőségi változás lesz.
hvg.hu: 2009-ben egy, az MTA-n zajló konferencián a magyar közoktatás színvonalának következményeire utalva (ti., hogy annak gyenge teljesítménye ma már olyan szintű, hogy veszélyezteti a magyar írásbeliséget, a magyar nyelvet, és a nemzeti kultúrát) azt hangsúlyozta az előadásában, hogy "veszélyben a nemzet", ha nem történik valami. Azóta eltelt egy évtized és gyökeresen átalakult az oktatási rendszer. Ma mire figyelmeztetne egy ilyen konferencián?
Cs. B.: Túlzásnak tartom a megállapítást, hogy gyökeresen átalakult az oktatási rendszer. Nem látok érdemi fordulatot, a legtöbb területen kisebb-nagyobb ingadozással folytatódtak a korábban megfigyelt negatív tendenciák. Ha egy fő gondolatot kellene kiemelni, az a tudományosan megalapozott beavatkozások lehetősége, fontossága lenne. Bele kell állni a problémák megoldásába, munkatársakat gyűjteni, dolgozni. A mi esetünkben ez a kutatást, fejlesztést, képzést jelenti. Mivel most az egész világ „testközelből” tapasztalta meg a tudomány erejét, újra feleleveníteném az orvoslás és oktatás analógiáját: használjuk a tudomány lehetőségeit hasonló elszántsággal összefogva a következő generációk alaposabb tudásáért, műveltségéért, életminőségének javításáért.
