Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Azok után, hogy egy fehér minneapolisi rendőr hosszú perceken át térdelt George Floyd nyakán, aki aztán bele is halt ebbe, Colin Kaepernick négy évvel ezelőtti tiltakozása nemcsak indokoltnak, hanem prófétainak is tűnik. A gesztus ma is ugyanolyan komplex, mint amikor az amerikaifutballista elkezdte a személyes harcát a rasszizmus és a rendőri erőszak ellen, de egyre többén kezdik megérteni, hogy mit is akart üzenni.
Donald Trump 2017-ben egy louisville-i politikai gyűlésen elégedetten veregette meg a saját vállát, azzal dicsekedve a hallgatóságának, hogy ő az oka annak, hogy a San Francisco 49ers amerikaifutball-csapat játékosa, Colin Kaepernick munka nélkül maradt. Ha Kaepernick neve esetleg ismeretlenül hangzana, akkor itt egy képpár, amely rögtön közelebb hozza a személyét és a tevékenységét.
Colin Kaepernick volt az a sportoló, aki négy évvel ezelőtt nagy felfordulást indított be azzal, hogy az amerikai himnusz alatt nem maradt állva, ahogy az amerikai hazafiak szokták, hanem térdre ereszkedett, így tiltakozva a rendőri brutalitás és a rendszerszintű rasszizmus ellen. Az észak-amerikai amerikaifutball-liga, az NFL minősíthette volna az egészet az amerikaiak által nagyra tartott szólásszabadág megnyilvánulásának.
De az amerikaifutballt irányító Roger Goodell inkább a szabálymódosítás útját választotta, és megkövetelte a liga játékosaitól és edzőitől, hogy állva hallgassák végig a himnuszt, vagy büntetéssel számolhatnak. Colin Kaepernick nem fosztogatott, nem tört-zúzott, békésen tiltakozott, mégis 2017. január elseje óta nem léphetett pályára, egyetlen csapat sem akarta ugyanis leigazolni a játékost, aki nem tudta és nem akarta szétválasztani a sportot és az aktivizmust.
Donald Trump még a Fehér Házban van, Kaepernicknek pedig továbbra sincs munkája, de a helyzet már nem ennyire egyszerű, és az elnök sem tudja ilyen jól eladni a sztoriját. Közbejött ugyanis George Floyd halála.
George Floyd halála nemcsak a Black Lives Matter szlogent és mozgalmat tette érthetőbbé és átélhetőbbé, hanem Colin Kaepernick térdre ereszkedését is. A március 25-ei rendőri erőszakot közelről és premier plánban láthatta egész Amerika és a világ is, a Floyd nyakán térdekő Derek Chauvin és rendőrtársai olyan ingerküszöböt is átugrottak ezzel, amelyet a többi eset korábban nem.
Colin Kaepernick pedig ebben a felfordulásban számkivetettből egyszer csak hős és látnok lett, aki már négy éve is azt hajtogatta fél térdre ereszkedve, hogy ez nem mehet így tovább.
Hogy miért kellett erre négy évet várni? Kaepernick protest gesztusát könnyű volt félremagyarázni, és ezt sokan meg is tették, nyilván nem függetlenül attól, hogy könnyebbnek tűnt felháborodni, mint megvizsgálni a több évszázadra visszanyúló igazságtalanságokat, amelyek a fekete közösségeket érték.
Trump nagyon korán beszállt a Kaepernick tiltakozása körüli vitába, interjúkban, politikai gyűléseken, Twitter-bejegyzésekben támadta a sportolót és az NFL-t is, amiért nem akadályozta meg ezt a hallatlan szemtelenséget. „Állítólag az NFL tulajdonosai azért nem akarják őt, mert nem akarnak egy gonosz posztot a Twitteren Donald Trumptól” – hencegett Louisville-ben. Kaepernick és a hozzá csatlakozó tiltakozók pedig megkapták az elnöktől a Twitteren, hogy gazemberek.
A számkivetett sportolót mások is hazafiatlannak nevezték, aki nem tiszteli az amerikai himnuszt és a zászlót, vagyis az amerikai értékeket is semmibe veszi. A tetteinek ez az értelmezése ma is előjön, a New Orleans Saints irányítója, Drew Brees például a napokban, vagyis a Floyd halála miatt kirobbant tüntetésekkel párhuzamosan fejtette ki egy újságírói kérdésre, hogy nem tud egyetérteni senkivel sem, aki nem tiszteli az Egyesült Államok zászlóját és az országot.
Ez olyan mondat azonban, amely a mostani dühös tüntetéssorozat idején nem marad heves kritika nélkül, és Breesnek bocsánatot is kellett kérnie. Egyúttal, ha megkésve ugyan, de megpróbálta megérteni Kaepernick álláspontját, és később már ő próbálta elmagyarázni Donald Trumpnak, hogy a tiltakozások és a tüntetések nem az amerikai zászlóról szólnak. Soha nem is erről szóltak.
„Nem használhatjuk tovább a zászlót arra, hogy elforduljunk, és eltereljük az emberek figyelmét a valóságos gondokról, amelyek a fekete közösségeinket sújtják” – írta az Instagramon, hozzátéve: itt az ideje, hogy ne a zászlóról beszéljenek, hanem a lényegről: a szisztematikus faji igazságtalanságokról, a gazdasági elnyomásról, a rendőri erőszakról és a börtönreformról. Ez Donald Trumpot nem ingatta meg, a Twitteren csupa nagy betűvel posztolta, hogy NO KNEELING, azaz csak semmi térdelés.
I am a big fan of Drew Brees. I think he’s truly one of the greatest quarterbacks, but he should not have taken back his original stance on honoring our magnificent American Flag. OLD GLORY is to be revered, cherished, and flown high...
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) June 5, 2020
George Floyd halála sokak számára tehát egészen más megvilágításba helyezte Kaepernick térdelésének akkori kontextusát, és lassan kezdtek értelmet nyerni a szavai, amelyeket egészen mostanáig elhomályosított a kirakat-hazafiasság. Ő ugyanis kezdetektől fogva arról beszélt, hogy az ország nem nőtt fel azokhoz a demokratikus ideálokhoz, amelyekért egyébként a zászlót lobogtatják. Hogy a zászló és a himnusz által képviselt értékek nem köszönnek vissza a mindennapokban, ha egy társadalom igazságtalanul bebörtönzi, megöli vagy elhallgattatja a saját állampolgárait.
„Nem fogom állva demonstrálni a büszkeségemet egy olyan ország zászlójával szemben, amely elnyomja a feketéket és a többi színes bőrű embert. Számomra ez túlmutat a futballon, és önzőség lenne a részemről, ha elfordítanám a fejem” – magyarázta a sportoló 2016-ban, utalva arra is, hogy az utcákon holttestek fekszenek, miközben a rendőrök megússzák a gyilkosságokat.
Colin Kaepernick térdeléséből sokakat inspiráló jelkép lett. Hogy a gesztus fejlődési ívét érzékeltessük: az elmúlt napok tüntetésein már rendőröket is láthattunk térdelni.
De a térdelés annak idején ürügy is lett a karrierjének és az üzenetének az elfojtására. Hogy ennek a nézőpontnak a tarthatatlanságát érzékeltessük, ahhoz pedig magát Roger Goodellt, az NFL vezetőjét kell idéznünk, aki néhány nappal ezelőtt egy videóban kért elnézést a futballistáktól, hogy nem hallgatták meg korábban az afroamerikai játékosok aggályait. Goodell kiállt a rasszizmus és rendőri erőszak ellen tüntetők mellett, ami alapvetően 180 fokos fordulat a négy évvel ezelőtti hozzáálláshoz képest.
Ehhez kellett azért az a videó is, amelyet az NFL legnagyobb sztárjai tettek közzé a múlt héten – köztük olyanok, akik a múltban nem feltétlenül foglaltak volna állást közéleti ügyekben –, azt követelve, hogy az NFL ítélje el a rendszerszintű rasszizmust, és ismerje el, hogy tévedett, amikor megakadályozta, hogy a játékosok békésen tiltakozzanak.
������������ pic.twitter.com/PBbyMC3BOc
— Jarvis Juice Landry (@God_Son80) June 5, 2020
A térdelés egyébként abból a szempontból telitalálat volt, hogy sokszoros üzenetet hordoz. Egyrészt az ellenállás, a szembeszegülés gesztusa, másrészt a gyászé és a halottak iránti tiszteleté. Erre rakódott rá George Floyd halála után a rendőri erőszak egyetlen mozdulatba sűrített képe: az elnyomó, aki az elnyomott nyakán térdel. Az egymást felhangosító üzenetek pedig olyan erőt kölcsönöznek a gesztusnak, amely a mostani tüntetések megkerülhetetlen elemévé teszi a térdelést.
George Floyd haláltusájának a plasztikussága kikényszerítette, hogy Kaepernick tiltakozását ne lehessen félremagyarázni. Egyúttal az egyes emberekben is elindított egyfajta személyes felülvizsgálatot – példa erre a már említett Drew Brees esete, aki a himnusz alatti térdelést elítélő kijelentésére érkező bírálatok után beszélgetni kezdett a rasszizmusról a barátaival, a csapattársaival, a fekete közösség tagjaival, hogy megértse, miről szól mindaz, ami miatt amerikaiak borulnak térdre tömegesen.
Erre a tanulási folyamatra egyre többen vállalkoznak most – erről szólt többek között a néhány napja a közösségi médiában végig futó kezdeményezés, amelyben a résztvevők vállalták, hogy egy napig csendben maradnak, és megpróbálják megérteni a fekete közösségeik problémáit.
Most még nem világos, hogy Kaepernicknek lesz-e ismét munkája és csapata az amerikaifutball-ligában, de négy évvel azután, hogy a társai, a szurkolók és az amerikai közélet megdöbbenésére letérdelt a himnusz alatt, elég biztosan kijelenthető, hogy nyomot hagyott az emberek gondolkodásában, és bevonul a történelemkönyvekbe, függetlenül attól, hogy pályára lép-e még valaha.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
Mit számít a feketék élete?
