Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Felmerült, hogy valamilyen formában az iskolai alsó tagozatoknak június első két hetében vissza lehetne térniük az offline oktatásra. Bécsben már kinyitottak az iskolák, nálunk is szólnak pedagógiai érvek e mellett. Kérdés, erősebbek-e ezek, mint a fertőzés megállítása.
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel
– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola. Mint írtuk, Horváth Péter pedagóguskamarai elnök, a kormány márciusban létrehozott oktatási akciócsoportja tagja beszélt arról, hogy nem kötelezően, de valamilyen módon az alsósoknak meg lehetne nyitni az iskolákat június első két hetében.
Ennek a szülők egy része is örülne a sokhetes karantén után, amikor már vissza tudnának menni dolgozni – derül ki az idézett cikkünkből. De milyen érvek szólnának e mellett pedagógiai szempontból?
„Anya az anya. Elmondja, de nem tanítja”
A borsodi tanítónő szerint a kisdiákjai igazából ezt a két-három hónapot szünetnek élik meg. „Persze vannak, akik dolgoznak, de nekik is elengedhetetlen a szülői segítség. Ebben korban egyszerűen szükséges a személyes kontaktus, a tanító néni személye. Anya az anya. Elmondja, ha elmondja a leckét. De nem tanítja. Nem is tudja, nem is várhatjuk ezt el. A tanév, ha így marad, ebből a szemszögből már március 16-án véget ért.”
Azt is hozzáteszi, hogy azoknak a diákokat, akiknek otthon nem volt segítségük, akiknek a család nem adott – különböző okokból – tanulási hátteret, talán kicsit „meg lehetne fogni, érinteni” az alatt a két hét alatt.
Pedagógiai érv továbbá – teszi hozzá –, hogy a tanévet így igazából is le lehetne zárni (bizonyítvány, évzáró). Emlékeztet arra, hogy a március 16-a előtti pénteken úgy mentek haza, hogy hétfőn találkoznak. „Ezeket a találkozásokat be kellene pótolni. Hangsúlyozom, az alsó tagozatról beszélek, kisgyerekekről van szó, akiknek az iskola a második otthonuk, a tanító néni pedig a második anyjuk.”
Az általunk megkérdezett tanítók mindegyike hasonló érveket sorolt a kéthetes júniusi személyes találkozás mellett, ugyanakkor szervezési, logisztikai és egészségvédelmi szempontból mégsem tartanák jó ötletnek azt.
Távolságtartás a kicsiknél?
„Érzékelem, hogy a gyerekek nagyon vágynak arra, hogy találkozzanak egymással és velünk, sőt mi, tanárok szintén így vagyunk” – mondja egy budapesti alternatív iskola vezetője. Szerinte a júniusi iskolai napoknak általában már nem a tanítási/tanulási értéke nagy, hanem közös programok (kirándulások, ballagás, évzáró) a fontosak. Ezek nyilván elmaradnak, de így is lenne értelme szerinte a találkozásnak, ugyanakkor azt is érzékeli, hogy sok szülő továbbra sem szívesen engedné nagyobb közösségbe még a gyerekét.
„Hogy valósítható meg – főleg kicsiknél – a távolságtartás?” – teszi fel a kérdést. Ő úgy érzi, mivel összesen kilenc napról lenne szó (nem a tanév meghosszabbításáról, hiszen végig zajlott – órarend szerinti – tanítás), nem biztos, hogy érdemes lenne megkockáztatni a bejárást. Hozzáteszi ugyanakkor: „az biztos, hogy nyáron segíteni kell a gyerekek ellátásában – a napközis táborokkal –, hiszen sok szülőnek nincs már szabadsága, indul a munka, nem lesz egyszerű...” (Erről korábbi cikkünkben írtunk bővebben.)
A Heves megyei kisiskola vezetője, noha elismeri, hogy a közösségépítés, a szocializáció, a tanév szimbolikus lezárása miatt jó lenne alsó tagozatban a kéthetes visszatérés, szintén egyetért azzal, hogy ez nem lenne jó ötlet. „Hogy tudnák a kicsik megtartani a szükséges távolságot? Hogy tudnák a megfelelő higiéniai előírásokat betartani? Hogy tudnánk megszervezni, hogy egy-egy teremben kevesebben legyenek?” – sorolja a kérdéseket, és azt is hozzáteszi, az ő iskolájukba a nyári napokon eleve alig lehet kibírni a meleget a termekben.
Ezt a megyeszékhelyen tanító pedagógus is kiemeli a hvg.hu-nak, mint mondja, sokszor 30 foknál is melegebb van a tantermekben, már csak ezért sem lenne tanulás szempontjából hasznos az újranyitás. A felzárkóztatásnak szintén semmi értelme, ha nincs mindenki ott – teszi hozzá. „Egy pozitívuma lehetne: a jelen lévő gyerekeket fel lehetne mérni, mennyi haszna volt az online tanulásnak, mit tudtak ebben az oktatási formában elsajátítani, mit kellene pótolni ahhoz, hogy a következő évben előírt követelményeket megugorják.”
A tanárok babysitterré válnának
Peer Krisztina pszichológus úgy véli, az esetleges újranyitás mellett szól, hogy a végkimerülés határán lévő szülők számára két hét fellélegzést jelentene, mielőtt egy újabb etapba kezdenek a nyáron (pszichés feltöltődés lehet, ha az iskola kizárólag pozitív élmény a gyereknek). Jó lenne azoknak a szülőknek is, akiknek nincs elég szabadságuk, és így megoldódna erre a két hétre a gyerekfelügyelet. De talán még fontosabb, hogy így el tudnának búcsúzni egymástól személyesen a gyerekek, igaz, a búcsú, a zárás rituáléja Peer szerint online is megteremthető.
A pszichológus ugyanakkor úgy gondolja, hogy egy ilyen júniusi két hét alapvetően a legtöbb helyen pusztán gyerekfelügyelet lenne, érdemi munka nem folyna. A tanárok bébiszitterré válnának. „Ha pedig véletlenül egy pedagógus azt gondolná, na, most behozza a lemaradást, begyűjteti az elmaradt jegyeket, akkor egy terhelt két hét következne, ami teljes tévedés lenne, megviselné a gyereket, szülőt egyaránt.”
A gyerekek oldaláról is értelmetlen lenne – sorolja tovább Peer –, mert felbolygatjuk az eddigi rendszert, beülnek feleslegesen a padokba (tanulás nincs), miközben otthon is elfoglalnák magukat hasznosan. „Ráadásul egy újabb rendszerhez kellene alkalmazkodni két hétre, hogy utána újra alkalmazkodjunk majd egy következőhöz. Ez érzelmileg megterhelő a gyereknek és a szülőnek is.”
Peer szerint ha lazítás van, úgyis lehet barátokkal a szabadban találkozni, az ebben a korban fontos társas kapcsolatok megtörténhetnek. E mellett ő is úgy véli, az iskolában a maszkot, a távolságot betartani nagyon nehéz lenne. „Ha pedig a tanárok őrmesterként figyelmeztetnék a gyerekeket állandóan, az további feszültséget szülne.”
Van már jó példa a nyitásra
A magyar járványügyi intézkedésekben sok szempontból eddig is példának tekintett Bécsben épp e hét hétfőtől, váltakozó időrendben, az orr és száj eltakarása mellett kezdhettek újra iskolába járni a diákok.
A gyerekek levehetik a maszkot, ha a padjukban ülnek, de rendszeresen kezet kell mosniuk, és egyéb higiéniai előírásokat is be kell tartani. A padok egymástól legalább egy méter távolságban vannak, és a tizenkilenc főnél nagyobb osztályokat kettéosztják, a két csoport pedig eltérő napokon járhat be az intézménybe.
Ott sem kötelező mindenkinek a bejárás, aki fél a megfertőződéstől, és biztosított számára az otthoni felügyelet, otthonról is tanulhat.
Heves ellenzők
"A tantermi oktatást két hétre újraindítani járványügyi szempontból kockázatos, szervezésileg megvalósíthatatlan. Gazdasági szempontból nem jelent megoldást, oktatási haszna pedig kétséges.
A digitális munkarend alatt az értékelés folyamatos volt, az egyéni lemaradások pótlására ez a rövid idő a többiek tanítása mellett nem ad lehetőséget. A szülők munkába állásához pedig nemcsak erről a két hétről, hanem az egész nyárról kell gondolkodni” – írja a Civil Közoktatási Platform.
A számos szakmai szervezetet tömörítő szervezet szerint haladéktalanul szükséges a tanév végéig tartó munkarend hivatalos bejelentése. Azt is hozzáteszik, hogy nem szabad megfeledkezni azokról, akik a digitális oktatásban nem, vagy nem kellő mértékben tudtak részt venni. „Számukra lehetőséget kell biztosítani egyéni vagy kiscsoportos foglalkozással az elmaradások pótlására, a bukás elkerülésére, a jegyek kijavítására. A foglalkozások módjának és időpontjának meghatározására jogosultságot kell adni az igazgatóknak, intézményvezetőknek, fenntartóknak, a járványügyi biztonság követelményeinek központi előírása mellett.”
És azt is hangsúlyozzák, hogy sürgősen meg kell határozni nyári gyermekfelügyelettel kapcsolatos lehetőségeket és kötelezettségeket. „A szabályozásnak és a feltételeknek biztosítania kell a gyermekek és a közreműködők védelmét, és kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy a helyi sajátosságokhoz és a járványügyi helyzethez igazodni tudjon.”
