Több területen is leállt a drogfüggők hazai ellátása, a terápiás konzultációkat internetes platformokra szervezték át, de így is volt, ahol a terápia alatt állók harmada eltűnt, és többen visszaestek. A drogpiacot megviselte a helyzet, de messze nem omlott össze. A karanténhelyzetben jobb, ha vigyázunk: ne legyünk túl megengedők a viselkedési addikciókkal szemben.

A Covid-19-járvány miatt március 19-én bevezetett korlátozó intézkedések a hazai addiktológiai ellátást sem hagyták érintetlenül. Ám míg a zajló terápiák többnyire sikeresen tudtak tovább folyni online platformokon, az alacsonyküszöbű ellátás, vagyis az az ellátás, amelybe bármilyen függő feltétel nélkül be tud kapcsolódni, akadozik.

Elsősorban online ellátásra tért át a legtöbb drogambulancia, addiktológiai osztály és a rehabilitációs intézmények is. Ahol lehet, webes felületeken folytatták a megkezdett terápiákat, de a sürgős helyzeteket vagy a gyógyszeres terápiát – mint a metadon-kezelés – nem lehet így pótolni. Itt fokozott elővigyázatosságok közepette, maszkban, kézfertőtlenítést biztosítva, plexifal mögül látják el a kezelteket – mondta a hvg.hu-nak Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, adjunktus. A bentlakásos rehabilitációs intézetekben is folytatódtak a kezelések. “Ezek eleve elég zárt világok, a bentlakók nem nagyon érintkeznek másokkal” – mondta. Új eseteket, március 19-ét követően itt is csak nagyon indokolt esetben vettek fel, akkor is negatív koronavírusteszttel és kéthetes biztonsági időszak elteltével.

“Ha van a korlátozó intézkedéseknek ártalma, akkor az az alacsonyküszöbű ellátásra hatott”

– erről már Mráz Sándor Zoltán, az Adelante Alapítvány vezetője beszélt. Ezen az ellátási területen is nagyon fontos a személyes kontaktus, a találkozás. “Maga a személyes kapcsolat megléte is gyógyít, az online térben nem lehet úgy megteremteni ezt.” Az ilyen típusú ellátást jellemzően a szegregátumokból érkező, vagy alacsony társadalmi státuszú kliensek vették igénybe. “Őket eddig is nehéz volt elérni, és hiába az online konzultáció, szinte biztos, hogy ezen keresztül nem kerülnek kapcsolatba velünk” – mondta.

Képünk illusztráció

AFP / HRISTO RUSEV

Feltételek nélkül

Az alacsonyküszöbű ellátás a szenvedélybetegek ellátásának legelső szintje. Célja, hogy elérje és kapcsolatot építsen ki a szenvedélybetegekkel, elhárítsa az életet veszélyeztető helyzeteket, csökkentse az ártalmakat, és a szerhasználókat elindítsa az életmódváltás felé. Ehhez anonimitást biztosítanak, és – legalábbis a legelső időszakban – nem támasztanak szinte semmilyen követelményt: nem kell absztinensnek lenni, nincs szükség betegbiztosításra. A nagyfokú rugalmasság lényege, hogy gyors segítséghez jutva legalább a kiút lehetőségét felvillantsák az érintetteknek. Ide tartoznak többek között a különböző tűcsere- és egészségügyi szűrőprogramok, azonnali tanácsadás segítségnyújtás.

Mráz Sándor Zoltán szerint ezekre a kliensekre jellemző, hogy könnyen lepattannak, és hamarabb kikerülnek az egészségügyi ellátásból, mivel az ottani, merevebb szabályok nem rájuk vannak szabva. Többnyire végső elkeseredésükben, krízisek közepette, saját szenvedésnyomásuk vagy családjuk unszolására keresik fel az ő szervezetüket, és nyílik esélyük a gyógyulásra, mert itt nincsenek olyan szigorú keretek, mint a formális ellátásban: jó ideig elnézik nekik, hogy nem jelennek meg a kitűzött időpontokban, hogy aztán csak úgy váratlanul betoppanjanak. “Több idő van az előgondozásra, hónapokat, akár éveket fektetünk bele, hogy egy bizalmi, konzultációs kapcsolat kiépüljön, nem látom a realitását, hogy ez online működne."

A szervezet kénytelen volt felfüggeszteni más személyes kapcsolatot igénylő – például a fiatalkori szerhasználat megelőzését célzó iskolai „folyosói” – programjait is az új típusú koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben. “Nem is tudjuk, mikor fogjuk újraindítani az iskolai színtéren zajló dolgokat.”

Leálló programok, kieső bevételek

Kedvezőtlen változásról számolt be Erdélyi Tea, a Kék Pont ügyvezető igazgatója is. Az ő hasonló közösségi programjaik – mint a közösségi rádió vagy az Urban Golfklub – is leálltak. Ennek pótlására digitális alkotói pályázatot írnak ki, hogy fenntartsák a kontaktust az érintettekkel. Utóbbit segíti új, online konzultációs felületük is, ahol a gyors beavatkozást igénylő krízishelyzetekbe kerülő kliensek jelentkezését várják. Példaként említett egy külföldön rekedt magyart, aki ezen keresztül jelentkezett, hogy segítséget kérjen stressz miatt megnövekedett marihuána-használatának csökkentéséhez.

A Kék Pontnak anyagi problémát is okoz, hogy több meghirdetett oktatási, ismeretterjesztő programjuk nem tudott megvalósulni, amikre pályázati forrásokat vontak volna be. Néhány szakmai képzést ugyanakkor sikerült online formába átültetniük, de bevételeik 30 százaléka így is veszélybe került – mondta Erdélyi Tea.

Drogpiaci változások

A drogpiac gyengélkedik, de messze van attól, hogy összeomoljon – legalábbis ez látszik kirajzolódni a Drogriporter április végi, olvasóik között végzett nem reprezentatív online felméréséből. Adataik szerint a szerhasználók átlagosan közel harmada tapasztalt árnövekedést a piacon, de drogtípustól függően különböző arányban. Nehezebben is jutnak szerhez jutni, mert közel minden negyedikük kénytelen új forrásból beszerezni a drogot.

Míg az Adelanténél a konzultációs és terápiás tevékenységük is megérezte a karanténidőszakot – Mráz Sándor Zoltán szerint függő vagy problémás szerhasználó klienseik harmadát elvesztették, bár akik maradtak, azok “hősiesen jelentkeznek”, mert erős a megkapaszkodási, kötődési igényük –, addig a Kék Pontnál minden rendszerben lévő klienst el tudnak érni. Erdélyi Tea pozitívumként értékelte, hogy egyharmaddal nőtt a konzultációk száma, amiben az online forma segítette őket: a korábbi személyes találkozók sokszor hiúsultak meg a kliensek időhiánya miatt, de ez most ritkábban fordul elő.

Van, aki visszaesik

Ez azonban nagyobb terhelést jelent a kollégáinak, ahogy az online kapcsolattartás jellegzetességei is. Szakmai szempontból aggályos és a munkában zavaró is szerinte például, hogy a kliens a videochaten keresztül bepillantást kap az őt kezelő szakember személyes terébe. Ezért sokan inkább hanghívással kommunikálnak, ilyenkor viszont nehéz követni a kliensek nonverbális jelzéseit. Az írásbeli, e-mailes kapcsolattartás pedig több időt és energiát igényel, amiben a kollégák hamarabb kifáradnak.

Erdélyi Tea szerint pozitívum, hogy nőtt azok száma, akik önként fordulnak hozzájuk segítségért. E mögött szerinte részben az lehet, hogy sok szerhasználónak több ideje van magára, vagy igyekeznek megelőzni a nagyobb bajt, hogy a stresszes járványhelyzet miatt visszaessenek. Attól ők is tartanak, hogy a rendkívüli helyzet, a bezártság miatt visszacsúsznak azok, akik már kezdtek felépülni, de ennek egyelőre “nem látjuk erős jelét, az is igaz viszont, hogy 1-2 hónap után felelőtlenség lenne a tendenciákra vonatkozó következtetéseket levonni” – mondta.

Kapitány-Fövény Máté szerint a bezártsággal együtt járó lelassulás és ingermegfosztottság fokozott sóvárgást idézett elő egyeseknél, és bizony megjelent a visszaesés is. Volt olyan betege, aki “nem bírta az ingermonotóniát”, és a szokásosnál több szert fogyasztott.

Képünk illusztráció

AFP / Fabrice Coffrini

Az átlagember is sóvárog

A szakember figyelmeztetett, hogy a sóvárgás alól az átlagpopuláció sem tudja kivonni magát, a karanténhelyzetnek erős addiktológiai vonzata van. A 2003-ban a SARS-vírus által, elsősorban az ázsiai országokban kiváltott járvánnyal kapcsolatos idevágó kutatások például megállapították, hogy a karantén ideje alatt és azt követően megnőtt az alkoholfogyasztás. A szakember jelezte, az EU kábítószerügyi központja (EMCDDA) már kutatja a szerhasználati szokások jelenlegi járvány idején megfigyelhető változását.

Mások azonban pozitív tapasztalatokat is megéltek. Például a szerencsejáték-függők közül többen mondták, hogy a karanténidőszak kapóra jött, mert azzal, hogy nincsenek sportesemények, hiányoznak a szenvedély megélését kiváltó helyzetek, triggerek is. A korlátozásokat többen úgy élték meg, hogy a világ egy zárt addiktológiai osztályhoz kezdett hasonlítani. A függő betegek általában izolációként élik meg betegségüket, éveken keresztül úgy érzik, hogy ki vannak rekesztve, de a mostani bezártság révén az egész világ idomult ehhez az érzésükhöz, és egyfajta sorsközösség jött létre, ami pozitív élményt jelentett többeknek – mondta.

Az Adelante klienseinek egy része unalmasnak, ingerszegénynek és örömforrásmentesnek éli meg a kijárási korlátozásokat, mások viszont “nem estek tőle hanyatt, mert feltehetően korábban sokkal nagyobb személyes krízishelyzeteket is átéltek már” – mondta Mráz Sándor Zoltán. Arról, hogy a karanténhelyzet hatása mennyire lesz tartós az ellátásra, Mráz sem tudott biztosat mondani. Ő maga is stresszes készenlétet érez terapeutaként és a szervezet vezetőjeként is a járvány esetleges visszatérésével és a vírussal kapcsolatos bizonytalanság miatt. Mivel azonban működniük kell, az online vonalat fenntartják, és kismértékben ugyan, de a napokban újraindították az offline konzultációkat is. “A klienseink alig várják a személyes találkozót.”

Képünk illusztráció

Fazekas István

Relativizmus

Kapitány-Fövény Máté problémának látja, hogy a viselkedési addikciókkal kapcsolatban egyfajta relativizmust hozott a rendkívüli helyzet: “A szakma és a társadalom is megengedőbbé vált”, ami szerinte rövid távon elfogadható hozzáállás, de hosszabb távon – amennyiben valóban számíthatunk további karanténidőszakokra – látja annak a veszélyét, hogy a különböző problémaviselkedések – mint például a túlzott videójátékozás – elfogadottsága megnő, aminek lehet egy későbbi ellátásterhelő faktora is. Ez ellen szerinte különböző online, automatizált segítő programok megvalósításával lehetne nagy eléréssel fellépni.