Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Leállt a fél világ, Kína felett kitisztult az ég, globálisan jelentősen lecsökkent a károsanyag-kibocsátás: a Föld napján ünnepelhetnénk, de valójában mindez meg sem kottyan a klímaváltozásnak. Mostanra pedig az is világos, hogy a környezetünk tendenciózus pusztítása hozzájárult a koronavírus-járványhoz. Ha eddig kongatták, most már verik a kutatók a vészharangot: az epidémia lehet az egyik utolsó nagy lehetőségünk.
Ebben a tragikus állapotban, amelyben az egész emberiség kénytelen most szenvedni, nem könnyű észrevenni a jót, de a környezeti adatok javulása éppenséggel adhatna némi okot a reményre. Azt látjuk, hogy amíg mi, emberek, testileg, lelkileg, családilag, gazdaságilag kezdünk beleroppanni a koronavírus-járványba, legalább a Földünk mintha fellélegezne egy kicsit.
Kínában februárban a károsanyag-kibocsátás 25 százalékkal esett vissza, becslések szerint ez nagyjából 200 millió tonna szén-dioxidnak felel meg, ami több mint a fele Anglia éves kibocsátásának. A NASA felvételein gyönyörűen látszik, ahogy a narancssárga, magas koncentrációt jelző folt napok alatt „felszívódik” Kína erősen szennyezett régiói felett.
Hasonlóan látványos műholdfelvételek készültek Észak-Olaszországról is. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) március végén közzétett mérési eredményei szerint a lezárt, kiürült utcáknak és a minimális forgalomnak köszönhetően az olasz nagyvárosokban néhány hét alatt közel 30 százalékkal csökkent a levegő nitrogén-dioxid-tartalma. Barcelonában, Lisszabonban vagy Madridban pedig közel a felére csökkent a tavaly ugyanekkor mért értékhez képest. De tapasztalati úton, adatok nélkül is érzékelhető a változás: Kairóból eltűntek a forgalmi dugók, Velencében tisztább lett a csatornák vize, a Gangesz pedig nagyon régóta valójában most először alkalmas a rituális megmártózásra.
Ez az ökológiai javulás tehát öröm az ürömben, de a kutatók szerint nem szabad magunkat hamis illúziókban ringatni; környezetünk regenerálódása csekély mértékű és ideiglenes. Időszakosan ugyan akár 30-80 százalékkal is csökkentek bizonyos károsanyag-kibocsátások, éves és globális szinten az emisszió visszaesése nem lesz több 5-6 százaléknál. Ez pedig nem sokat segít abban, hogy 8-15 éven belül ne lépjük át – az iparosodás előtti időszakhoz képest – a 1,5 fokos globális hőmérséklet-emelkedést okozó összkibocsátást.
A rossz hír az – mondja Ürge-Vorsatz Diána, a CEU professzora –, hogy
az éghajlatra való hatása a mostani leállásoknak egyelőre nulla. Elhanyagolható mértékű.
Ez azt jelenti, hogy az elmúlt két hónapban nem lassult le a gleccserek olvadása, nem szakadt le kevesebb jégtömb az Antarktiszon, és hiába csökkent világszerte a légkörbe engedett üvegházhatású gázok mennyisége, a nyarunk ettől még nem lesz enyhébb. Ami azért is kétségbeejtő, mert egyébként épp most hagytuk magunk mögött az emberiség történetének legforróbb évtizedét, ezen belül is 2019 volt a második legmelegebb év, Magyarországon pedig a legmelegebb, és az idei első három hónap is melegrekordot döntött.
Ürge-Vorsatz Diána – aki egyben a klímajelentéseket is készítő, munkájáért Nobel-díjjal jutalmazott ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi testület egyik alelnöke is –, azt mondja, hogy a felgyülemlett szén-dioxid évtizedekig, akár évszázadokig ott marad a légkörünkben, ezért olyan sokat nem segít, ha a gyárak pillanatnyilag leállnak, és néhány hétre visszaesik a légi utasforgalom 70-80 százalékkal.
A kutatók egy része szerint, ha a járvány miatt bevezetett korlátozások pár hétig maradnak érvényben, akkor 4-6 százalékkal fog mérséklődni 2020-ban az emberiség károsanyag-kibocsátása. Holott ahhoz, hogy legfeljebb másfél fokon stabilizáljuk a felmelegedést, minden évben minimum 8 százalékkal kellene mérsékelni a kibocsátásokat.
Ürge-Vorsatz szerint elképzelhető, hogy a mostani pandémia akkora trauma a világnak és a gazdaságnak, hogy valójában akár 10 százalékkal is csökkenhet idén az emisszió mértéke, ám egyrészt nem ezen az áron kellene feltartóztatni a klímaváltozást, másrészt nem érnénk sokat egy ilyen mérsékeltebb évvel sem, ha jövőre, vagy két év múlva megint a régi rend áll vissza, és ugyanolyan módon mérgezzük a légkört.
„Ez a jelenlegi időszak talán egy icipici időt adhat nekünk, talán kicsit tovább hagyja nyitva a kaput, mert a 1,5 fokos kapu egyébként nagyon gyorsan bezáródik. Ha ennek a mostani időszaknak nem tudjuk a pozitív mozgatóit megtartani hosszú távon, akkor nagyon kevés hatása lesz az éghajlatra.”
A járvány a beteg természet egyik tünete
Mostanra az is látszik, hogy a világjárvány a tönkretett környezetünk szimptómája, és a mostani válságot nagyon nagy részben magunknak köszönhetjük. „Hiába mondtuk mi, kutatók, hogy nem lehet következmények nélkül így pusztítani a természetet, nem történt semmi. Ha továbbra is túlfogyasztunk, ha a biodiverzitást továbbra is tönkre tesszük, akkor nagyon hamar jönni fog egy következő ilyen krízis” – figyelmeztet Ürge-Vorsatz Diána.
A biológiai sokféleség drasztikus csökkenése sokféleképpen járult hozzá a jelenlegi helyzethez. Azáltal, hogy kipusztítjuk a természetes élőhelyeket, egyre több fronton kerül kapcsolatba az ember a vadon élő állatokkal, másrészt lehetővé válik, hogy egy-egy kórokozó, élősködő, kártevő könnyebben elterjedjen a vadvilágban, majd az emberek között is.
Amíg sokféle a természet, addig nagyon jó mechanizmusai vannak arra, hogy például a kórokozókat, vagyis a járványokat kordában tartsa. De ahogy redukáljuk a fajok és az élőhelyek közötti változatosságot, a fajok számát, és pár fajt nagyon elszaporítunk a többi rovására, eltűnnek ezek a kordában tartó mechanizmusuk, és pillanatok alatt milliónyi egyedre tud terjedi egy új kórokozó vagy kártevő. Így egyre nagyobb a lehetősége az emberre való átterjedésnek is.
A Der Standard osztrák lapnak nyilatkozó biológus, Klaus Hackländer emlékeztet: a fertőzéses betegségeknek körülbelül a harmada a megváltozott tájhasználatokra, például az erődirtásokra vezethető vissza.
Az erdőirtások az élőhelyek elvesztését vagy azok minőségi romlását jelentik – mondja a bécsi Természettudományi és Alkalmazott Élettudományi Egyetem kutatója. Az állatok így fogékonyabbak lesznek a betegségekre, egyes paraziták elveszítik természetes ellenségeiket.
A magyar kutató ezt azzal egészíti ki, hogy
elég csak megemlíteni a sertéspestist vagy a madárinfluenzát, hogy lássuk: nemcsak az erdőirtások, de a mai giga-monokultúrás mezőgazdaságunk is közvetítője a járványoknak.
Nem a mostani tehát az első eset, hogy egy állatról emberre terjedő kór okozott világjárványt, sőt átlagosan négyhavonta jelenik meg egy új fertőző betegség, és ennek háromnegyede zoonotikus eredetű, azaz állatról indult.
Tankönyvi példának számít erre a Lyme-kór terjedése, melyet a közönséges kullancs hordoz. Kutatók kimutatták, hogy az Egyesült Államok keleti partján az erdők eltüntetése következtében természetes ellenség nélkül maradt rágcsálók sikerrel terjesztették a Lyme-kór baktériumaival fertőzött kullancsokat az emberek között. Hasonlóan jól dokumentált példa, hogy a maláriás megbetegedések száma majdnem 50 százalékkal megnőtt az amazóniai őserdő megritkítása következtében.
Rendszerszintű változás kell
A koronavírus-járvány egyik tanulsága tehát az, hogy sokkal, de sokkal jobban óvnunk kell a természetes környezetünket. A magyar kutató így fogalmaz: „Ez a világjárvány nagyon fontos intő jel: tényleg ki fogjuk irtani a civilizációt, ha nem lépünk. A legjobban érintett iparágak, amelyek leálltak, az éghajlatváltozáshoz is rettenetesen hozzájárulnak, így az olajipar, a repülés, a luxushajózás, és általában a közlekedés. Talán most, amikor a légitársaságok, olajcégek nagy része amúgy is csődben van, könnyebb lesz váltani, új alapokra építeni a városainkat, a mobilitásunkat. Érdemes átgondolni, hogy egy másik szintről kezdjük az újjáépítést, ne oda térjünk vissza, ahonnan indultunk, találjunk új irányokat.
Azt gondolom, hogy bár egy tragédia révén, de most hatalmas lehetőséget kapott az éghajlatvédelem és a gazdaság.
A klímakutató úgy gondolja, hogy a jelenlegi krízis tartósan is megváltoztathatja az emberek magatartását, és végső soron ezen múlik, hogy mit és hogyan gyárt az ipar, milyen döntéseket hoznak a kormányok. Kiemeli, hogy nagyon nagy dolog például, hogy Kanada úgy döntött: nem menti ki a világjárvány miatt bajba jutott olajiparát, hanem csak a már bekövetkezett olajszennyezések feltisztítását támogatja.
A kutató hozzáteszi azt is, hogy néhány szennyező iparág időszakos parkoltatása még hosszú távon sem lenne elég ahhoz, hogy elérjük a párizsi éghajlatvédelmi egyezmény célját, azaz a zéró emissziót. De nem is ez lenne a cél – mondja –, hanem, hogy úgy alakítsuk át a gazdaságot, hogy az összjólétet növelje, de fenntarthatóbb, ellenállóbb alapokon álljon.
„Jelentős kibocsátással jár az is, ahogy megtermeljük az élelmiszereinket, előállítjuk a tárgyainkat. Persze, nem az a megoldás, hogy visszaköltözünk a sötét barlangokba, hanem az, hogy megtaláljuk azokat a rendszerszintű változásokat, amelyek jobb életminőséget garantálnak, és egyben megoldják a klímaproblémát. Számtalan megoldás áll már most a rendelkezésünkre a környezetbarát mezőgazdasági technológiáktól kezdve, a passzív épületeken át a várostervezésig bezárólag.”
Mit tehetek én a biológiai sokféleségért?
A magyar szakember szerint igenis tehetünk azért, hogy például egy következő pandémia ne szakadjon rá ekkora mértékben a gazdaságra, az életünkre, és a klímát is óvjuk. A koronavírus-járvány szerinte már most sok mindenre megtanította az embereket, egészségesebb alternatívákat mutatott fel nekünk.
„Bízom benne, hogy most mindannyiunknak vannak aha-élményeink. Rájöttünk például, hogy sok feladatot meg lehet anélkül is oldani, hogy utaznánk hozzá, vagy hogy nem kell feltétlenül elrepülni a világ másik végére, hogy kipihenjük magunkat."
Több városban is utcákat zártak le az autós forgalom elől, hogy a sétálni induló emberek könnyebben betartsák a társas távolságtartás szabályait, és egyre több településen adtak át ideiglenes bicikliutakat (többek között Budapesten is), hogy a tömegközlekedés helyett kerékpárral járjon a lakosság – folytathatnánk a sort.
Kitisztult a városok levegője, eltűntek a dugók. Az ember kezdik megérezni, hogy mennyivel jobb így egy város élhetősége, és lehet, hogy elgondolkodnak azon, hogy mit lehetne csinálni, hogy ennek egy részét megtartsuk a járvány után is.
A biológiai sokféleségért is sokat tehetünk egyéni szinten, akár egy lakótelepen élve is – hangsúlyozza, majd sorolja:
- Ha tudunk, vásároljunk bioterméket, mert a kipusztulások elsődleges oka a sok vegyszerhasználat.
- Nagyon jól meg lehet oldani a takarítás nagy részét szódabikarbónával és ecettel is.
- Csökkentsük a húsfogyasztást. Ez nemcsak a felmelegedés megállításában játszik szerepet, de ezzel az állati vírusok emberre való átugrásának esélyét is drasztikusan csökkentenénk. Ha növényeket eszünk, kevesebb termőföldet használunk, és diverzívebb lesz a természet, mert sokféle növényei táplálékot kell magunkhoz vennünk, nem csak búzát meg kukoricát.
- Tegyünk ki az ablakba, erkélyre virágokat, támogatva ezzel a megporzó rovarokat. Vagy például ne vágjunk olyan gyakran füvet. Hadd nőjön a fű, a vadvirágok benne. A kertünkbe így többféle fajt engedünk megjelenni.
- És végső soron pedig viseljünk el valamennyi szúnyogot, ha vízpartra – az ő lakóhelyükre – megyünk nyaralni.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
Klímaváltozás nélkül ma háromból két embernek nem lenne Lyme-kórja
