Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A világ minden pontjáról összesen 107 kutató húzza meg ismét a vészharangot az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) legfrissebb jelentésében. Aszályokról, élelmiszerhiányról, a termőtalaj elpusztulásáról írnak. A globális felmelegedéshez a mezőgazdasági gyakorlataink megváltoztatásával kell alkalmazkodnunk.
„Talán a legfontosabb, amit ez az új különjelentés kimutatott, hogy a globális átlaghőmérséklethez képest körülbelül kétszer akkora mértékben melegszik a szárazföld, és ennek már most jelentősek a hatásai. Sok helyen vezet elsivatagosodáshoz vagy a száraz, aszályos időszakok meghosszabbodásához” – mondja Ürge-Vorsatz Diána, a CEU klímakutatója, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) mérsékléssel foglalkozó munkacsoportjának alelnöke.
A magyar kutató egy hosszú tárgyalássorozat végén adott interjút lapunknak: az IPCC tagjai az elmúlt egy hétben vitatták meg Genfben a több éven át, összesen 52 ország 107 tudósa által készített legújabb klímajelentést. A dokumentum arról ad objektív és átfogó képet, hogy a klímakatasztrófa miként befolyásolja a mezőgazdasági tevékenységeinket, hogyan járul hozzá a talajerózióhoz, és mely területeket fenyeget jelenleg súlyos élelmiszer- és vízhiány, valamint – és ez nagyon fontos –
hogy mekkora mértékben járul hozzá az élelmiszertermelés és a fogyasztás az éghajlatváltozáshoz.
Mert mostanra már semmi kétség sincsen afelől, hogy a jelenlegi mezőgazdasági gyakorlataink és a globális felmelegedés egymást felerősítő folyamatok, aminek az az eredménye, hogy míg az iparosodás óta globálisan az átlaghőmérséklet (beleértve az óceánokat és a kontinenseket) 0,87 fokkal emelkedett, addig a szárazföldek átlaghőmérséklete 1,53 fokkal nőtt.
Jelenleg a jégmentes szárazföld több mint 70 százalékát hasznosítja valamilyen módon az ember, és a mezőgazdaság nagymértékben hozzájárul nemcsak a felmelegedést okozó üvegházhatású gázok kibocsátásához, de a növény- és állatvilág sokféleségének csökkenéséhez és a természetes élőhelyek (lápos területek, erdők, nagy kiterjedésű füves területek) eltűnéséhez is. A kormányközi panel jelentéséből pedig az is kiderül, hogy a levegő megnövekedett szén-dioxid-tartalma miatt a learatott gabonák, zöldségek, gyümölcsök bizonyítottan kevesebb tápanyaggal rendelkeznek.
Csupán az a tény, hogy eszünk és élelmiszerre van szükségünk – így az élelmet meg kell termelni, elő kell állítani, be kell csomagolni, és el kell szállítani –, az összes károsanyag-kibocsátásunk egyharmadért felelős
– mondja Ürge-Vorsatz Diána.
Hozzáteszi, hogy a jelentés rámutatott arra is, hogy az ételhulladékok (melybe beletartoznak az elpazarolt ételek, a boltok polcairól idő előtt levett vagy a nem tökéletes kinézetük miatt eleve fel sem került élelmiszerek is) ugyancsak tehetnek a felmelegedésről. A megtermelt, előállított élelmiszereknek számottevő hányada, körülbelül a 30 százaléka hulladékként végzi, és ez 8-10 százalékban járul hozzá az üvegházhatású gázok légkörbe juttatásához.
Igenis nagyon nagy baj az élelmiszert kidobni, ahogy a terményszállításnak, a feldolgozásnak, a túlzott vöröshús-fogyasztásnak vagy a műtrágyázásnak is óriási negatív hatása van a környezetünkre és az éghajlatra.
Az ENSZ most publikált klímajelentéséhez több mint 7000, a témakörben megjelent tanulmányt analizáltak a kutatók, és többek között arra jutottak, hogy a megváltozott klíma megköveteli, hogy változtassunk az étkezési szokásainkon, különben még nagyobb lesz a baj. Ez például azt jelenti, hogy radikálisan csökkentenünk kellene a húsok, ezen belül is a vörös húsok fogyasztását, mert ezek előállításához kérődző állatokat kell tenyészteni, ami viszont nagy metánkibocsátással jár. És ez nemcsak a nyúljás-csülkös pacalt főző Németh Szilárdnak, hanem mindenki másnak is komolyan kellene venni. A metán erősebb üvegházhatású gáz a szén-dioxidnál is; és az agrárszektor – ennek főként az állattenyésztés és a rizstermesztéssel foglalkozó része – tehető felelőssé a metánkibocsátás közel feléért. Arról sem érdemes megfeledkezni – teszi hozzá a klímakutató –, hogy akár tízszer annyi földterület is szükséges ahhoz, hogy hússal "megtermeljük" ugyanazt a kalóriamennyiséget, mint amennyit a növényi táplálék termesztésével "elő tudunk állítani".
Felejtsük el a szántást
De nemcsak az étkezési szokásainkat, hanem annak módját is meg kell változtatnunk, ahogyan megtermeljük magunk számára az élelmiszert.
Az éghajlatváltozás következtében egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási körülmények, amelyek nagyban befolyásolják az emberiség élelmiszerellátását. Gyakoribbak a nagy kiterjedésű erdőtüzek, és bár például Magyarországon kevesebb a csapadékos napok száma, de az esőzések, a viharok intenzívebbek, amelyek így nagyobb erővel pusztítják a termőtalajt. Gyakoribbak és hosszabb ideig tartanak a hőhullámok és az aszályos időszakok is. 2015-ös adatok szerint 1980 és a kétezres évek között már 500 millió ember élt olyan területen (főként Dél- és Kelet-Ázsiában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten), amely elsivatagosodott.
„Azt is látni kell ugyanakkor – és ez a másik fontos állítása a jelentésnek –, hogy az éghajlatváltozás negatív hatásaira nagyon ráerősítenek a jelenlegi mezőgazdasági folyamatok, mint például a Magyarországon is elterjedt hagyományos, szántásos földművelés” – hangsúlyozza Ürge-Vorsatz Diána.
A talaj forgatására alapozott művelésnél ugyanis az erózió mértéke körülbelül a százszorosa annak, mint amekkora mértékben a talaj aztán képes regenerálódni. Szántáskor gyors ütemben megy tönkre a termőtalaj, ami rásegít a klímaváltozás által már előidézett aszályosodásra. A hagyományos művelésnél a föld az év egy részében parlagon hever, nincsenek rajta növények, így az intenzív esőzések könnyebben lemossák a termőréteget, amelynek az a következménye, hogy a föld a vizet nem tudja magába szívni, magában tartani. A víz így nagyobb melegben gyorsabban elpárolog, ami ugyanoda vezet: kitikkadt talajhoz.
A jelentés szerint leginkább a Földközi-tenger vidékét, Nyugat-Ázsiát, Dél-Amerikát, Afrikát és Északkelet-Ázsiát sújtja a föld kiszáradása, de a kutató hozzáteszi, hogy az egyre súlyosabb aszályokat Közép-Európa és Magyarország sem tudja elkerülni.
Nagy kulturális változásra van szükségünk, mert a mezőgazdasági kultúránk most egész másról szól. Most csak kizsigereljük a földet. Ha viszont így folytatjuk, akkor Magyarországot sem fogjuk tudni ellátni a saját termésünkkel.
Az aszály és a hőhullámok miatt csökken a betakarítható élelmiszer mennyisége: a mediterrán régióban már most 5 százalékkal csökkentek a terméshozamok, Magyarországon pedig a zöldborsó, a kukorica és a búza sínyli meg elsősorban a klímakatasztrófát (erről a Qubit írt hosszabb cikket itt). 2050-re a prognózis szerint akár 23 százalékkal is megemelkedhet globálisan a gabona ára.
Ha a világ nagyrésze ragaszkodik a szántásos műveléshez, akkor a föld szomjazását csak öntözéssel lehetne elkerülni. Ezzel viszont az a baj – hívja fel a figyelmet a klímakutató –, hogy jelenleg körülbelül csak a termőföldek két százalékát öntözzük globálisan, de már így is az édesvíz-felhasználásunk 70 százaléka erre megy el. Azaz fogytán a vízkészlet, és mi sem ússzuk meg a szomjazást:
ideiglenesen és kisebb területeken Magyarországon is jelentkezni fog a vízhiány, ha növeljük az öntözés intenzitását.
Mindennek a legsúlyosabb következménye az lesz, hogy fokozódni fog az elvándorlás, egyre több ember kényszerül az élhetetlen környezete, a víz- és az élelmiszerhiány miatt migrációra. Az IPCC jelentésében azt írják, hogy 2050-ig másfél fokos melegedés mellett 178 millió ember, két fokos átlaghőmérséklet-emelkedés mellett 220 millió ember indulhat útnak, ha őket már képtelen többé eltartani az otthonuk.
Jó hír a szerencsétlenségben, hogy a kutatók szerint megvannak az eszközeink arra, hogy mérsékelni tudjuk a katasztrofális következményeket. Rögtön a legelső feladatunk lenne a szántás és a vegyszeres földművelés gyakorlatának megváltoztatása. Mert, ha megpróbáljuk elkerülni az elsivatagosodást, akkor a talaj termékenysége növelhető, a vízellátása fokozható, az erózió csökkenthető, és a termés tápanyagtartalma is növelhető. Az ENSZ felhívja a figyelmet az ökológiai gazdálkodásra, a környezetbarát gazdaságok ugyanis már megmutatták, hogy ha a talaj igénytől függően egész évben növényekkel van borítva, az nagyon hasznos a környezetünkre nézve.
A sokszínű vetésforgók, az egyszerre elvetett növénytársulások egyrészt a talaj műtrágyázás nélküli tápanyag-visszapótlását szolgálhatják, másrészt csökkentik a terméskiesés kockázatát, megmarad a termőföldben a nedvesség, és így a talaj több szén-dioxidot is képes megkötni a levegőből. Ha pedig a termőföldek közelébe cserjéket, fákat is ültetünk, azok a szél, a homok- és porviharok erodáló hatását mérsékelik.
A képlet tehát nem is olyan bonyolult, de mint ahogy a klímakatasztrófa idején az életünk minden területére igaz, a mezőgazdaságban is sürgős és radikális szemléletformálásra van szükség.
| Tálcán kínálják a tudományos eredményeket a döntéshozóknak |
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) 31 éve működik, rendszeresen publikál jelentéseket a globális klímafolyamatokról. 2007-ben a szervezet Nobel-békedíjat kapott azért, mert elősegítette, hogy az éghajlatváltozást kutató közösség üzenetei eljussanak a politikusokhoz és a magánszektorhoz egyaránt. A jelentések a tudományos közösség és a szakpolitikai, azaz a döntéshozó közösség együttműködése során jönnek létre. Ezek a jelentések nem önálló kutatásokon és méréseken alapulnak, hanem a klímaváltozás témakörében megjelent több ezer kutatást, szakemberek százainak segítségével értékelik ki, azaz az IPCC-nél metaanalízist csinálnak. Összegezik, hogy milyen pontokon van tudományos konszenzus, milyen kérdések vitásak, és mely területeken van szükség további kutatásokra, hogy a kérdések eldőljenek. Az IPCC prognózisai megalapozottságuk miatt nagyon megbízhatók és objektívek. Az augusztus 8-án publikált jelentés összeállításában részt vevő kutatók több mint fele fejlődő országból származik. Jelenleg a hatodik jelentésciklusát éli a kormányközi panel, ebben három különjelentést (special report) ad ki az IPCC. A tavalyi volt ezek közül az első, ebben figyelmeztettek arra a kutatók, hogy már az iparosodás előtti átlaghőmérséklethez képest a kétfokos felmelegedésnél is kisebb mértékű, azaz a másfél fokos felmelegedés is elegendő a drámai következményekhez. A mostani, a földhasználatról szóló különjelentés a második, és szeptemberben jön ki az óceánokról és a krioszféráról, tehát a Földön található hó- és jégtakaróról szóló jelentés. Négy-öt évente az IPCC az említetteknél is nagyobb formátumú átfogó riportokat tesz közzé, a legutóbbi ilyen vaskos dokumentum az ötödik jelentés volt, 2014-ben. Ennek a legnagyobb jelentősége abban állt, hogy minden kétséget kizárt afelől, hogy a globális felmelegedés nagyobb részt az ember környezetszennyező tevékenységének a következménye. Az ötödik jelentés kimondta, hogy legalább 95 százalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a földi átlaghőmérséklet emelkedését az elmúlt évtizedekben „több mint felerészben” az emberi tevékenység okozza, és ha a jelenlegi tendenciák változatlanul folytatódnak, a közvetlen következmény a világtengerek átlagvízszintjének 1 métert közelítő emelkedése is lehet, ami önmagában is tömegkatasztrófákat okoz. |
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
