A koronavírusos megbetegedés az eddigi tapasztalatok szerint a 65 éven felüliekre veszélyes leginkább, így nekik a legfontosabb a személyes érintkezések elkerülése. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont két munkatársa, Messing Vera és Ságvári Bence azt vizsgálta meg, hogy a társas kapocslatok korlátozása milyen hatással lehet a korosztályra.

A 2011-es népszámlálás és a 2015-ös, KSH által készített mintavétel-alapú lakásfelmérés adatai szerint

a 65 éven felüliek nagyságrendileg egyharmada, mintegy 600 ezer ember él hazánkban egyszemélyes háztartásban,

ezt az eredményt vetették össze az egyik legnagyobb európai társadalomtudományi infrastruktúra, a European Social Survey három kutatásának adataival.

Az ESS egyébként tudományos módszerekkel több mint harminc európai ország attitűdjeit, életmódját és viselkedési mintáit méri 2002 óta folyamatosan, adatai regisztrációt követően bárki számára hozzáférhetők.

A European Social Survey felmérésében részt vevőknek olyan, a társas viszonyaikra vonatkozó kérdéseket tettek fel, mint például: Mennyire van egyedül?; Milyen gyakran találkozik másokkal?; Van-e közeli barátja? stb.

Az eredmények azt mutatják, hogy az érintett korcsoport mintegy 60 százaléka egyáltalán nem, vagy ritkábban, mint havonta él társasági életet, tehát szociális kapcsolatai meglehetősen beszűkültek – európai összehasonlításban a magyar idősek kifejezetten zárkózottnak bizonyulnak.

"A járvány miatt most sokak számára a kapcsolatteremtésnek ez a lehetősége is megszűnt vagy minimálisra korlátozódott, s ezzel teljesen bezárult számukra a világ.

Esélyük sincs rá, hogy személyesen találkozzanak valakivel, hogy valaki szóljon hozzájuk, beszédbe elegyedjen velük.

Az egyedül élők körében korábban is magasabb volt azok aránya, akik kifejezetten magányosnak érezték magukat. Nagyjából hatból egy idős ember tartozott ebbe a csoportba. Ez az arány vélhetően növekedni fog az előttünk álló időszakban” – mutatott rá Ságvári Bence.

A társadalmi élet ütőere a korábbiakhoz képest most még inkább az online térbe tevődött át. Ságvári Bence szerint a 65 éven felüli korosztály egy része a legaktívabb felhasználók közé tartozik, de ebben a korosztályban a legnagyobb az aránya azoknak, akik továbbra sem használnak internetet.

A kutatás szerint azok az idősek vannak szerencsés helyzetben, akiket családtagjaik korábban segítettek abban, hogy megismerkedjenek az internet nyújtotta lehetőségekkel.

Ságvári Bence szerint ugyanakkor a járvány jelenlegi fázisában már most sok jó kezdeményezést lehet látni. Sok önkormányzat képes hatékony segítséget nyújtani az alapvető szükségletek – élelmiszer, gyógyszer beszerzése – kielégítésében az arra rászoruló időseknek.

A kutatók egyöntetű véleménye szerint azonban emellett fel kell készülni a bezártság pszichés következményeinek kezelésére is.

A kutatók a pszichés terhelés kezelését az online pszichológiai szaktanácsadásban látja, és fontosnak tartja, hogy ennek hiányában az internet világán kívül élőkkel legalább telefonos kapcsolattartás legyen rendszeres, akár a családtagok, akár az önkormányzat részéről.

A kutatók hangsúlyozták, nem csak az idősekre kell gondolni, van egy másik, életkortól függetlenül is kifejezetten veszélyeztetett csoport: a szegénységben, szegregált, marginalizált területeken élők, akiknek sem anyagi lehetőségük, sem kapcsolati tőkéjük nincs ahhoz, hogy az online világban működni tudjanak.