Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az amerikai abortusztörvény-szigorítások egyik republikánus támogatójának meghívásával tartottak konferenciát Budapesten a magukat életvédőknek nevező, keresztény-konzervatív civilek. Ezzel megtörtént az egyébként erősen vitatott szívdobbanás-koncepció hazai importja, a kormányt az eseményen a miniszterelnök egy megbízottja képviselte.
A Szívdobbanás nevet viselte az a budapesti konferencia, amelyet a CitizenGo nevű ultrakonzervatív keresztény nemzetközi szervezet tartott a héten. A madridi székhelyű CitizenGo elsősorban petíciókampányairól ismert, 50 országban vannak jelen az azonos neműek házasságát, a melegjogokat, genderszakokat, az abortuszt vagy éppen az eutanáziát ellenző petícióikkal, legutóbb Magyarországon a Coca-Cola LMBTQ-plakátjai ellen tiltakoztak (itt hozzátennénk, hogy a CitizenGo nem minden keresztény ember álláspontját képviseli, vannak olyan vallásos keresztények is, akik például a fenti kérdésekben sokkal rugalmasabban vélekednek).
A jezsuita Párbeszéd Házában tartott szimpóziumukat az abortuszellenesség, vagy ahogy ők fogalmaztak, az élet védelmének jegyében szervezték, és ez alkalomból a többi között az abortuszt ellenző civil kezdeményezések képviselőit, egészségügyi szakembereket, a Kossuth Rádió egyik szerkesztőjét, illetve a Magyar Bioetikai Társaság elnökét hívták meg. A konferencián a magyar kormány is képviseltette magát (igaz, nem a legfelsőbb politikai szinten, hanem egy miniszterelnöki megbízott, korábban az ELTE jogi karának HÖK-elnöke, Giró-Szász Áron jogász személyében), és állva, vastapssal fogadták a nap főfellépőjét, az amerikai abortusztörvény-szigorítások egyik szószólóját, Amy Sinclair iowai republikánus szenátort.
A konferenciát is az Amy Sinclair által szponzorált törvényi koncepció után nevezték el: ő a szívdobbanás-törvényeknek nevezett jogszabály-módosítások egyik élharcosa az Egyesült Államokban. Ezek a törvények a fogantatástól számított hatodik hétig engedélyezik csupán a terhességmegszakítást, amely radikális szigorítása az abortusz szabályozásának. A hatodik hét ugyanis a terhességnek az a szakasza, amikor a legtöbb nő még csak nem is tudja biztosan, hogy egyáltalán terhes - azaz a jogalkotók gyakorlatilag minimalizálják annak esélyét, hogy bárki még a törvényes határidőn belül kérelmezhesse az abortuszt.
Kérdéseket vet fel már maguknak a törvényeknek az elnevezése is, amely azon a feltevésen alapul, hogy a néhány milliméteres embriónak a hatodik héttől kezdődően ver a szíve. Bár a Szívdobbanás Konferencián a meghívott ultrahang-szakasszisztens és a szülész-nőgyógyász szakorvos is meg voltak győződve arról, hogy az első szívverések a hatodik hét környékén jelennek meg, az 58 ezer orvost tömörítő Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Kollégiumának álláspontja az, hogy a terhesség ennyire korai szakaszában a szívdobbanás valójában egy néhány ceruzahegynyi nagyságú embrionális szövetrész elektromos pulzálása csupán. Ezt szívdobbanásnak nevezni tehát nemcsak erős retorikai túlzás, de ellentmond a magzati fejlődés tudományának is. Ahhoz ugyanis, hogy ezekből a szövetekből majd szív legyen, amely aztán valóban dobbanhat, többek között ki kell alakulnia a szív struktúrájának és a neurológiai rendszernek is.
Az viszont tagadhatatlan, hogy a szívdobbanás-koncepció egy erős hívó szó lett a tengeren túl, és miután az abortusz körüli vita egyben szemantikai vita is (az az ideológiai oldal áll nyerésre a kérdésben, aki uralja az abortuszról szóló diskurzust), egy nagyon ügyes kommunikációs fogás az abortuszellenesek részéről. Egy eleve érzelmileg telített, feloldhatatlannak tűnő konfliktusban a magzat szívével érvelni igazi retorikai jolly joker (erről bővebben a hvg360.hu-n megjelent írásunkban olvashat), amely exportálható más országokba. Sinclair ennek megfelelően turnézik is a koncepciójával: Budapest után Pozsonyban és Madridban is tart majd előadást.
A mintavétel helye: az Egyesült Államok
Érdemes is vetnünk egy pillantást az exportőrökre, az életvédelemre apelláló amerikai államokra. Iowában a helyi legfelsőbb bíróság idén év elején végül elkaszálta a szívdobbanás-törvényt, alkotmányellenesnek nyilvánítva azt, viszont - ahogy Amy Sinclair is kitért rá - több másik amerikai államban is sikerrel vitték keresztül a teljes abortusztilalomhoz konvergáló módosítást. (Megjegyzés: az élet védelmére hivatkozva olyan déli államokban is megszavazták a szigorítást, mint például Georgia, Alabama vagy Louisiana, ahol a halálbüntetés érvényben van.)
Mind közül az abortusztörvény Alabamában lett a legkevésbé rugalmas: itt már nincs is a magzati fejlődésnek olyan stádiuma, amikor még jogilag megengedhető lenne a terhességmegszakítás, az abortusz minden esetben büntetendő. Kivételt csak az képez, ha terhesség kihordása az anyára nézve életveszélyes lenne, vagy az, ha a gyerek nem lenne életképes a világra jövetele után. Azaz még a vérfertőzés és a nemi erőszak áldozatai se vetethetik el magzatukat.
Az elmúlt egy-két évben kilenc amerikai államban szigorítottak az abortusztörtvényen, és bár többségben vannak azok a tagállamok, ahol a művi vetélés legálisan végrehajtható még a második trimeszterben is (egészen a 28. hétig), az életpárti konzervatív politikusok abban reménykednek, hogy előbb-utóbbi a republikánus többségű szövetségi Legfelsőbb Bíróság országos szinten fogja betiltani az abortuszt.
Sinclair a konferencián büszkén számolt be arról is, hogy Iowa miként jutott el a szívdobbanás-koncepcióig. Mint mondta, “3-4 évvel ezelőtt Iowa egy nagyon kellemetlen, az egyik legkevésbé biztonságos hely volt a még meg nem születettek számára az Egyesült Államokban”, de azóta a törvényhozók sok mindent elkövettek, hogy csökkentsék annak lehetőségét, hogy a teherbe esett nők könnyen hozzáférjenek az abortuszhoz. A szívdobbanás-koncepció így csak a jéghegy csúcsa.
Iowában több állami pénz nem megy el arra, hogy megöljük őket (a magzatokat - a szerk.)
- fogalmazott a politikus, és kifejtette, hogy ez azt jelenti: többé nem támogatják azokat a családtervezéssel foglalkozó szervezeteket, amelyek az abortuszt, mint választási lehetőséget biztosítják. Csak olyan szervezet kap állami támogatást Iowában, amelynek “nincs köze az abortuszhoz” - szögezte le.
Hozzátette, hogy korlátozni akarják az olyan szervezetek működését is, amelyek a magzattal, mint donorral kereskednek, mert az “emberi testet nem lehet profittermelésre használni”, és itt kell megállnunk egy pillanatra, mert szavai mögött valójában a Trump-adminisztráció családpolitikájának egyik legvisszásabb lépését kell észrevennünk.
A családtervezés olyan szolgáltatásokat foglal magában, mint a szexuális felvilágosítás, a fogamzásgátlás vagy a szűrővizsgálatok biztosítása, hogy egy nőnek minden körülmény adva legyen ahhoz, hogy akkor és úgy tudjon gyereket vállalni, ahogy a lehető legmegfelelőbb a számára, és csak akkor, ha ő is akarja. Ha pedig nem kíván teherbe esni és nem akar családot alapítani, akkor erre is legyenek eszközei. Az abortuszt ellenzők ezért már a hetvenes évek óta támadják Amerikában ezeket az amúgy is alulfinanszírozott, családtervezéssel foglalkozó szervezeteket, hogy a közpénz még véletlenül se menjen el abortuszműtétekre. Nemcsak azoktól az intézményektől akarják megvonni a pénzt, amelyek konkrétan végrehajtják az abortuszt, hanem azoktól is, akik egyáltalán tanácsolják azt.
Ez a dolog mostanra odáig jutott, hogy Donald Trump meg is tiltotta nekik az abortuszra vonatkozó beutalók kiadását, ezzel akadályozva az egyik legnagyobb ilyen amerikai szervezet, a Planned Parenthood működését. A Planned Parenthood az abortuszellenesek körében, az amerikai és egyébként a magyar kormánypropagandában is úgy jelenik meg, mint az “abortuszgyár”, amely hasznot húz a magzatok megöléséből, eladja azokat donorként, de ezek az állítások kétes forrású videófelvételeken kívül nem igen vannak alátámasztva.
Ugyanakkor ez a szervezet az, amely egészen mostanáig évente jelentős összegű szövetségi pénzt kapott arra, hogy a rossz anyagi körülmények között élő nőknek szűréseket, fogamzásgátló eszközöket, felvilágosítást, terhességi teszteket, és ha a terhességmegszakítás mellett döntenek, akkor biztonságos, illetve anonimitást garantáló körülményeket biztosítson. Ha pedig az ehhez hasonló szervezetek támogatását visszafogják, akkor az azért lehet káros, mert egyébként szoros statisztikai összefüggés áll fenn a fogamzásgátlók elérhetőségének hiánya és az abortuszok (legyenek azok akár illegálisak is) számának emelkedése között.
Fogy a magyar, de nem az abortuszok miatt
Mindezt fontos megérteni ahhoz, hogy mi az az ideológiai, politikai kontextus, amellyel együtt érkezett meg Magyarországra a szívdobbanás-koncepció. Giró-Szász Áron miniszterelnöki megbízott szerint az elképzelés hazai megvalósításának úgy kéne megágyazni, hogy “vitákat, kismamatámogató csoportokat kellene szervezni, életvédő aktivistákat toborozni, képezni, támogatni, amivel majd meggyőzzük az embereket, és így aztán később megváltozhat a szabályozás”.
Még azt is hozzátette, hogy “először is döntenie kell a magyaroknak a kérdésről, hogy egy meg nem született magzatot ugyanolyan embernek tartanak-e, mint egy megszületett gyermeket, vagy a kettő között húznak egy éles, véres vonalat, és különbséget tesznek.”
Szavai pedig elég jól tükrözik, hogy micsoda komplett retorikai nehézfegyverzet áll az abortuszellenes megközelítés mögött.
A konferencián például elhangzott az is, hogy az abortusz lehetőségével egyenesen “diszkrimináljuk” az embriót. Schittl-Zaymus Eszter, a CitizenGo hazai kampányigazgatója egészen pontosan így tette fel a költői kérdést: “ma Magyarországon nem bőrszín vagy vallás miatt diszkrimináljuk a leginkább egymást, embertársainkat, hanem a kor és a tartózkodási hely alapján. Ha a gyerek megszületik és helyet változtat, akkor ember. A méhen belül nem ember?”
A kérdés persze azért félrevezető, mert azok a nők, akik azt gondolják, joguk van dönteni a testükről, sem gondolják azt, hogy a méhükben fejlődő gyerek ne lenne ember. Ráadásul a diszkrimináció az abortusztilalommal együtt is megjelenhet, például a szegényebb sorban élő nőket érheti hátrányos megkülönböztetés. A tiltás ugyanis általában azt eredményezi, hogy a nők máshol keresnek segítséget a terhességük megszakításához, viszont a szegényebb nők nem tudják megengedni maguknak, hogy például külföldön vegyenek igénybe abortuszt.
A konferencián gyakran hangoztatták azt is, hogy az embriónak is joga van az emberi méltósághoz, és “az élethez való joga előrébb való a válsághelyzetben lévő anya önrendelkezési jogánál”. Ugyanakkor törvényt hozni az abortusz betiltására szintén lehet életellenes döntés, és szembe mehet az emberi méltósággal is. Az abortusztilalommal bizonyítottan megnő az illegális abortuszok száma, melyet gyakran képzetlen egészségügyi dolgozók végeznek higiéniát nélkülöző körülmények között, amelynek következtében évente körülbelül 70 ezer nő hal meg, vagy szenved a súlyos komplikációktól (erről bővebben a Patent Egyesület oldalán olvashat részletes összefoglalót).
Bár a konferencián elhatárolódtak attól, hogy az abortusz szigorításával kényszerítenék a nőket a szülésre – mert elmondásuk szerint az a cél, hogy az anyák maguktól jöjjenek rá, hogy érdemes és biztonságos a gyereküket világra hozni -, ha törvény tiltja a terhességmegszakítást, akkor igenis fennáll a kényszerítés veszélye, amely kimeríti bántalmazást, és elég távol áll az emberi jogok tiszteletétől is.
A Magyar Bioetikai Társaság elnöke, Rojkovich Bernadette szerint az abortuszt poszttraumás szindróma követi, és a kismamákat alaposabban kellene tájékoztatni a terhességmegszakítás lelki következményeiről. Ugyan azt senki se vitatja, hogy a széleskörű felvilágosítás nagyon fontos a döntés előtt álló nő számára, és hogy az abortusz tud rendkívül megrázó élmény lenni, nincs tudományos alapja annak az elméletnek, hogy az abortusz nők nagy tömegeinek lelki megbetegedést okozna. Sem az Amerikai Pszichiátriai Társaság, sem az ENSZ Egészségügyi Világszervezete nem tekinti valós, önálló egészségügyi diagnózisnak a „posztabortusz-szindrómát".
A felszólalók szerint az abortuszról tévedés azt gondolni, hogy az majd megoldja a gondokat, sőt jobb megoldás szülni, majd örökbe adni egy gyereket, mint abortálni a magzatot. Arra azonban már senki sem tért ki, hogy a gyerek örökbe adása, vagy a kórház, rendőrség előtt pólyában otthagyott néhány napos újszülött emléke milyen lelki gyötrelmeket és traumákat okozhat az anyának akár egész életében is, ha valójában nincs egy ilyen döntésre megérve.
Nem lehet érv a demográfiai krízis sem, pedig többen is előhozakodtak ezzel. Az abortuszok száma folyamatosan csökken Magyarországon (2016-ban szerint körülbelül 30 ezer beavatkozás volt, míg az 1990-es évek közepén még évi 79 ezer), mégis fogy a népesség. A statisztikák szerint ráadásul azokban az országokban, ahol eddig az abortuszt betiltották, bizonyíthatóan nem nőtt meg a tilalom következtében a születések száma.
A legtöbb esetben a nők nem megerőszakolás vagy vérfertőzés során fogant gyereket akarnak elvetetni, hanem egyszerűen azért hajlanak az abortusz felé, mert nincsenek olyan élethelyzetben, hogy megengedhessenek magunknak egy gyereket. Ezzel a felfogással értenek a legkevésbé egyet az abortuszt ellenzők, mert például Frivaldszky Edit, az Együtt az Életért Egyesület elnöke szerint minden élethelyzetre lehet megoldást találni, a nem kívánt terhességet kívánttá lehet tenni, és meg lehet oldani egy nő vagy család lakhatási, anyagi gondjait, hogy ezen ne múljon. Még Amy Sinclair is azt találta mondani, hogy ő pont azért tartja magát feministának, mert szerinte a nők mindenre képesek, például a legnyomorultabb helyzetekben is tudnak jó anyák lenni, gyerek mellett egyetemet végezni és dolgozni.
Ez nem vitatható, ugyanakkor túlzottan idealisztikus elképzelés, hogy van elegendő és mindenkor elérhető állami és civil segítség a nehéz helyzetben lévő anyáknak, és egyáltalán nem biztos, hogy mindenki tudja a felsorolt kihívások közepette jól menedzselni az életét. Ha ez nem így lenne, akkor nem kerülnének családok például azért utcára, mert egyszerűen nem tudják fenntartani az otthonukat. A “súlyos válsághelyzet” tehát igenis érv, amit tiszteletben kellene tartani. Az anya gyakran azért dönt a gyerek elvetetése mellett, mert nem tud méltó életet garantálni neki.
Az abortusz gyakorlatát lehet ellenezni lelki, erkölcsi okokra hivatkozva, hitbéli meggyőződés alapján, a konferencia nyomán sem tűnik megalapozottnak az, hogy betiltás jelentené a megoldást, túlzott szigorítását pedig tudományosan nem igazolt állításokra alapozva elrendelni megtévesztés. Van ugyanakkor közös platform a két tábor, az abortuszt ellenzők és az abortuszhoz való jogért kiállók között. Abban mindenki egyetért, hogy stabil szociális és információs hálót kell biztosítani ahhoz, hogy a nők döntést tudjanak hozni. Fontos az is, hogy ne kerüljenek nők olyan helyzetbe, hogy csak az abortuszt lássák az egyetlen kiútnak, de az is ugyanolyan fontos, hogy ne a szülés legyen az egyetlen választási lehetőség egy nő számára.
Az abortusz nem bűncselekmény többé Észak-Írországban
