Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ez a pénz lényegében semmire sem elég, a telepek önhibájukon kívül vannak nagyon rossz anyagi helyzetben. Megnéztük, miből él egy békéscsabai állatmenhely, amelyet civilek tartanak fönn, és miért nincs "ingyenkutya" örökbefogadáskor.
Alig érünk be Békéscsabára, máris egy zsákutcában találjuk magunkat, előttünk tábla jelzi: „Kutyamenhely, balra”. Gubis Katalin, a Csabai Állatvédők titkára vár a kapuban. Azt meséli, amióta az eszét tudja, állatokat ment. Még Budapesten, építőmérnök-hallgató korában is a kollégiumba vitte az utcán csavargó macskákat. Békéscsabán, a menhelyen 12 éve dolgozik, névről ismeri mind a kétszázharminc, itt élő kutyát, tudja a történetüket, ki hozta őket és mikor, van-e valamilyen betegségük.
Körülöttünk toldozott-foldozott kerítés, halomban állnak az egymásra pakolt kutyaházak, egy részük javítható, a többit szét kell verni. „Látjátok ezt a kuplerájt, hát, nem ronda, mondjátok meg?!” – vezet körbe szégyenlősen, majd figyelmeztet, ne lepődjünk meg, több helyiségben is patkányok, egerek szaladgálhatnak.
Amikor elkezdtük, itt semmi nem volt,
a terület az önkormányzaté, ő a fenntartó is, a civil állatvédők annak fejében működtethetik a menhelyet, hogy a gyepmesteri feladatokat is ellátják. „Ez az egyik gyepmesteri kocsink, lassan a végét járja” – mutat a bejárat előtt fékező kisbuszra Kati. Évente nagyjából 35 millió forintból gazdálkodnak, ez a pénz szerinte csak a legszükségesebbekre elég. „Az itt dolgozók többsége minimálbért kap, a gyepmestereknek készenléti díjat kell fizetni, csak állatorvosra havonta 700-800 ezer forintot költünk, drága az üzemanyag, az autók javíttatása, a rezsi” – sorolja.
Az önkormányzat havonta 660 ezer forintot utal, az adó egy százalékából legutóbb 9 millió folyt be, 1,5 millióval kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Bevételük tetemes részét, csaknem 45 százalékát németországi állatvédő egyesületeknek köszönhetik. Több ilyen szervezettel is kapcsolatban vannak, többször jártak már Németországban, ahol Kati szerint „más az állattartási kultúra, alig vannak kóbor állatok. A menhelyeken nem több száz, hanem mindössze 20-30 állat van, sok az ideiglenes befogadó állomás, ahonnan az állatok nem menhelyre, hanem gazdákhoz kerülnek, ott minden olyan gyönyörű”.
A békéscsabai civil szervezetek közül hiába kapják rendre a legtöbb pénzt a Csabai Állatvédők, pr-ra, marketingre egyetlen fillér sem jut. Míg máshol természetes egy kennelsor építése, itt csak vágyálom.
Közvetlenül a menhely mögött útépítők dolgoznak, hamarosan ipari park nyílik ott, ahol korábban a kutyák játszhattak. „Azzal, hogy itt utat építenek, most nincs kifutónk” – panaszolja a menhely vezetője, aki elárulja, mára elfogyott a türelme, nehezen bírja, hogy sok a felelőtlen ember, „Véresen, törött lábbal hagynak itt állatokat. Ma reggel is találtunk itt öt macskát egy dobozban, azt az üzenetet tették melléjük: Meghalt a gazdájuk, köszönet!”.
A bejárat mellé „inkubátort” is építettek, épp az ilyen helyzetekre kínálva megoldást. Havonta négy-öt kutyát vagy macskát hagynak itt, főként a gazdáik. „A legtöbb állat azért kerül a menhelyre, mert a gazdájuk meghalt vagy megbetegedett, esetleg költözés, válás volt a családban, netán gyerek született” – mondja Kati, aki olyan kutyát is mutatott, akire hét év után untak rá, és hozták be ide. „Itt van például Hörbi, őt kölyökkutyaként vitték el, aztán visszahozták” – hajol oda hozzá, hogy megsimogassa, miközben rendre utasítja Démont, a nagy fekete keverék kutyát.
Egy hajszálon függ a vidéki menhelyek léte
A békéscsabai civil állatmenhelyen két-három kutya osztozik egy közös területen. Schwartz Noémi, a Hangya Közösség alelnökeként sokat látott, a hvg.hu-nak azt mondja, ha nem is rózsás a helyzet, sok vidéki menhelyhez képest itt még elfogadhatók a körülmények. „Nagyon jó, hogy itt hat ember is dolgozik, máshol vagy pénz nincs a fizetésükre, vagy nem találnak embert, a munka nehéz, és hétvégén is dolgozni kell.”
A közösség azért jött létre, hogy a vidéki állatmenhelyeknek segítsen, jelenleg 220 civil szervezettel áll kapcsolatban. Noémi szerint „csak a helyszín más, a probléma mindenütt ugyanaz: elfogy a táp vagy a pénz, nincs miből fizetni például az állatorvost. Bizonyos menhelyeken az is vágyálom, hogy csatorna, víz, villany legyen, extra költségnek számít egy kerítés, egy kennel.” Azt mondja, a vidéki menhelyeket működtető civil szervezetek léte függ attól, hogy az adó egy százalékából mennyi bevételük lesz, sokszor
mire megkapják a pénzt, már el is költötték, sokuknak akkora az orvosi tartozása, hogy ha nem fizetik ki, a doktor nem lát el több kutyát.
Az ilyen vészhelyzetek elhárítására jött létre a Hangya Közösség. A tagok, ha kell, kutyaházat barkácsolnak, vagy közösségi gyűjtést indítanak. Legutóbb az egyik hitelező cég Kutyaszemmel programjában kétmillió forintot kalapoztak össze, a pénzt három vidéki menhely között osztják szét: Mátészalkán kaput, Karcagon lakókonténert, Békéscsabán kennelsort építenek belőle. Közben újabb akciókat szerveznek, már gyűjtik a pénzt orvosi ellátásra és kutyatápra, később pedig a menhelyek működési költségére lehet adakozni. Schwartz Noémi szerint az ország valamennyi menhelyére jellemző a pénzhiány, az emberek még csak-csak adnak pénzt, a cégek viszont már elvétve. Ahhoz, hogy a menhelyek működése kiszámítható legyen, jelenlegi éves bevételük duplája kellene. „Ez a magyar valóság, erőn felül dolgoznak itt az emberek” – áll meg Noémi egy üst mellett, az óriási edényből kibuggyan a csontos lé.
Ennyibe kerül a kutyatartás
Ma Magyarországon nagyjából 300 ezer ebnek nincs hova hazamennie, miközben az állatmenhelyek tavaly nagyságrendileg 40 millió forint hivatalos támogatást kaptak – nem egyenként, hanem összesen. Ez az összeg ráadásul csak néhány menhely között oszlik meg, a többségük semmilyen segítséget nem kap. Ez kutyánként átlagosan 133 forint anyagi támogatást, nagyjából egy Túró Rudi árát jelenti egy egész évre.
Megdöbbentő a különbség, ha az egy kutyára jutó 133 forintot szembeállítjuk azzal, hogy egy otthoni környezetben élő kutyára mennyit költenek a gazdái: akár több tízezer forintot is. Egy felmérés szerint a kutyatartók úgy vélik, hogy az állat táplálása havonta átlagosan 7500 forintba kerül. Ehhez jön még a felszerelés, a higiéniai ellátás, az általános orvosi költségek. A kutatásból kiderül az is, hogy a magyarok átlagosan 35 ezer forintért vásárolnak kutyát, a legtöbben 10-20 ezer forint közötti összeget hajlandóak rá költeni.
Eközben népszerű az örökbefogadás is, a legtöbben „ingyenkutyát” szeretnének hazavinni. Ilyen azonban gyakorlatilag nincs, hiszen a menhelyi kutyák csak azután kerülnek gazdához, hogy teljesen kivizsgálták őket, kaptak chipet, oltást és ivartalanították is őket. Mindez pénzbe kerül, és a költséget az egyébként is vékony pénztárcájú menhelyek állják. Ezért is kér a többségük jelképes támogatást örökbefogadáskor. A pénzt a következő kutya ellátására fordítják.
Békéscsabán 5 ezer forintért lehet hazavinni egy ivartalanított, chipezett, oltott kutyát. Szerintük azért is jó, ha fizetnek az emberek, mert így értéke lesz az állatnak, később jobban figyelnek majd rá. Míg korábban csak innen havonta 30-35 kutyát adtak örökbe, addig ma már alig a felét, és őket sem Magyarországra, hanem főként Németországba, partnerszervezeteken keresztül.
