Biológiai úton lebomló és komposztálható zacskókat tettek ki kutatók hosszú távon környezeti hatásoknak, tengervíznek, levegőnek és a talajban található mikroorganizmusoknak. Az eredmény? Egyik környezetbarátnak mondott szatyor sem bomlott le teljesen.

A komposztálható, azaz génmódosított kukoricakeményítőből (PLA) készült szatyor valamivel jobban teljesített, mint a csak biológiai úton lebomlónak titulált társai (az oxo-degradálódó és a mikrobiológiai úton lebomló műanyagok). A komposztálható szatyor a tengervízben három hónap után teljesen eltűnt, noha további vizsgálatra szorul, hogy vajon a lebomlás utáni vegyületek milyen következményekkel lehetnek a környezetükre. A komposztálható zacskót a talajban lévő lebontó folyamatoknak is kitették, de 27 hónapnyi föld alá temetés után a zacskó még mindig megvolt. Igaz, sokat romlott a minősége, amint súlyt helyeztek bele, szakadni kezdett – írja a The Guardian.

'Biodegradable' plastic bags survive three years in soil and sea https://t.co/7tgUPlfKcp

— The Guardian (@guardian) April 29, 2019

Ezzel szemben a biológiailag lebomlónak mondott műanyagokkal (ezek nem természetes eredetűek, hanem speciális adalékanyagok kezdik meg a polimerláncok felbontását) három év alatt sem tudtak kikezdeni a talaj mikroorganizmusai, a táskák ennyi idő után is – csak úgy, mint a hétköznapi, nem környezetkímélőnek vélt szatyrok – alkalmasak voltak a bevásárlásra.

A Plymouth Egyetem tengeri hulladékszennyezéssel foglalkozó kutatócsoportja hangsúlyozza, hogy a teszt is bizonyítja: fontos megértenünk ezeknek a környezetbarát műanyagoknak a "viselkedését". Ha ezek közül a szatyrok közül bármelyiket is eldobjuk, és csak ráhagyjuk a természetre, hogy végezze a dolgát, az ugyanúgy szennyezésnek fog minősülni, mintha ezt egy hagyományos műanyaggal tennénk. A talajba való elásás pedig nem egyenlő a komposztálással. A PLA műanyag komposztálásához oxigén, mikrobák, nedvesség, meleg (megfelelő technológia mellett 60 fok) és idő szükséges, hulladéklerakóban nem fog lebomlani.

"Aggódom, hogy ezek az új anyagok is kihívást jelentenek az újrahasznosítás terén. A kutatásunk hangsúlyozza annak szükségét, hogy a lebomló anyagok standradjait megalkossuk. Világosan meg kell határozni a megfelelő eltávolításuk módját, és a várható degradáció arányát is" – fogalmazott Richard Thompson, az egyetem munkatársa.