Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A saját sírját ássa egy könyvtár, mikor tanfolyamokkal segíti az olvasóit, hogy ne vesszenek el az online térben? És hogyan lehet rábírni több száz kamaszt, hogy lelkesen olvassanak fél éven keresztül? Egyáltalán, a digitalizáció térnyerésével elavult intézménnyé válik a könyvtár? Megnéztük, miként veszik fel a kesztyűt a magyar könyvtárak a 21. századi kihívásaival szemben.
Mindig úgy képzeltem, hogy a Paradicsom egyfajta könyvtár
- mondta Jorge Luis Borges, de valószínűleg ő még nem gondolt arra, hogy a könyvtárakban egyszer majd kortárs festményeket vagy süteményformákat lehet kölcsönözni. Márpedig a könyvtárak változnak, ahogy átalakul körülöttünk a világ.
A kétezres években és a digitalizáció előretörésével sok szó esett arról, hogy az emberiség túllépett-e az írott kultúrán, illetve olvasunk-e még egyáltalán. És tény, hogy a képek egyre hangsúlyosabbá válnak: képeket használunk a telefonunkon, a számítógépen, vizuálisak a cuki állatos videók és a lájközön reményében megosztott fotóink, a tévé, a videójáték, a reklámok.
Csakhogy eközben szavakkal tájékozódunk a világban és a világhálón is, nélkülük gyakorlatilag nem tudjuk megosztani egymással a gondolatainkat. Az olvasás pedig nem egy aktuális kánon szerinti műveltség megszerzése miatt olyan fundamentális, hanem mert fejleszti a gondolkodásunkat, az empátiánkat és a képzelőerőnket.
Az, hogy ki mennyi könyvet birtokol otthon, egyéni lehetőségek és ízlés kérdése - nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint Umberto Eco, aki egy ízben körbevezette videózó látogatóit a magánkönyvtárában. Az viszont biztos, hogy a közösség egészét szolgálja, ha a településen, ahol él, van legalább egy ingyenesen elérhető közkönyvtár. Időről-időre pedzegetik, hogy a digitális átállás korában a könyvtár elveszíti létjogosultságát, hiszen az információ elérhető online, és ha megtanulunk kritikusan válogatni, akkor gyorsabban juthatunk releváns és megbízható tudáshoz.
Csakhogy a könyvtárak időközben túlnőttek azon, hogy csupán könyvekkel sűrűn megpakolt polcok “raktárai” legyenek, és eltérő ütemben, de válaszolnak a 21. század kihívásaira is.
Hogy ez a folyamat pontosan hogyan történik, és teljes képet kapjunk, megkerestük egy fővárosi, egy kisvárosi és egy díjazott könyvtár vezetőjét, hogy megtudjuk, mi történik ma Magyarországon a könyvtárakkal.
Amikor a digitális bennszülöttek lelkesen falják a könyveket
Hogyan vegyünk rá több mint száz helyi gyereket, hogy a digitális korszak szülötteiként a kütyüik nyomkodása mellett fél év alatt lelkesen elolvassanak 12 könyvet? A gödöllői városi könyvtár például azzal szembesült, hogy olvasóik közül eltűnnek a kamaszok. Ám mikor 2018-ban a gödöllői lett az ország legjobb könyvtára, a díjat többek között azért kapták, mert kifejlesztettek egy online digitális oktatásfejlesztési játékot. Az Olvasók Diadala a 2015-ös év nagy slágere volt Gödöllőn a kamaszok körében. Ez szolgált aztán A Nagy Könyves Beavatás olvasásnépszerűsítő játék alapjául, amelyet idén harmadik éve rendez meg országosan az egri Bródy Sándor Könyvtár.
A gödöllői versenyen az Éhezők viadala ifjúsági regényekből inspirálódva a várost 12 körzetre osztották, amelyhez valamilyen tematikát rendeltek. A háromfős csapatok okostelefonon letölthették az adott körzet könyvlistáját, amiből kiválasztottak egyet, azzal dolgoztak tovább. (A versenyen biztosították, hogy offline is elérhető legyen minden adat, ha esetleg valakinek nehézséget okoz az online elérés.) Például egy SMS hosszúságú szövegben kellett minél frappánsabban összefoglalni a cselekményt, készíthettek divatfotót vagy Facebook-profilt az egyik szereplőnek, de a mobiljukkal meg is filmesíthették a körzetben tapasztalt kalandokat. A lényeg az volt, hogy a beadott versenymű minél kreatívabban tükrözze, hogy a gyerekek alaposan ismerik az adott könyvet.
A beszámolókból aztán a könyvtár munkatársai létrehoztak egy online könyvválasztó oldalt, a Könyvsú-gót, amely jelenleg is működik és országos fejlesztés alatt áll. Most körülbelül 450 könyv összefoglalója, ajánlója van fent, és a kamaszok számára az a vonzó benne, hogy a saját korosztályuk ajánl nekik.
Egy nyertes szlogen: “Több mint könyvtár”
Ahogy a fenti példa is mutatja, “egy modern könyvtár akkor működik jól, ha figyelembe veszi az emberek változatos igényeit, és folyamatosan fejleszti a szolgáltatásait”, foglalja össze a gödöllői könyvtár igazgatója, Liskáné Fóthy Zsuzsanna.
Egy könyvtárba ma már nemcsak kölcsönözni ugrunk be, hanem közösségi térként is használjuk.
Találkozóhely lehet és a település kulturális életének egyik motorja. Gödöllőn például animeklub, sakkszakkör, olvasókör, baba-mama klub is működik, Fóthy szerint ezek a 15-30 fős csoportok a könyvtár lelkei. Emellett összegyűlnek itt a város lakói író-olvasó találkozókon, és egyéb kávéházi jellegű előadóesteken is.
Persze nyújthat a könyvtár igényes tartalmakat, de nekik is meg kell küzdeniük az emberek figyelméért, amelyben nagyon jól jönnek a nemzetközi példákból ellesett trükkök. A könyveket merészebben csoportosítják, például nem azt mondják, hogy itt krimiket, ott romantikus regényeket találunk, hanem egy polcra összeválogatnak könyveket, és kiírják: “Ezekben a könyvekben olyan emberek történeteit találhatod, akiknek sokkal rosszabb a sorsa, mint a tiéd.” Fóthy ezt amolyan “építő rendbontásnak” nevezi. Szerinte ugyanis fontos, hogy merjenek kiindulni az emberi érzésekből, és ezekre őszintén reflektálni. Ebben pedig már óhatatlanul megbújik az olvasás empátiafejlesztő hatása is.
Apropó polcok. Szintén külföldi példákból kiindulva beszereztek görgőkön mozgatható polcokat, amelyekkel átrendezhető a könyvtár tere. Így jobban idomul egy-egy programhoz, és friss, változatos könyvajánlókat tudnak berendezni. Fóthy egy profi praktikumával teszi hozzá:
Ez is egy fajta üzlet. Tudni kell kínálni, tudni kell felhívni a figyelmet.
Mi kell ahhoz, hogy éjszaka is könyvtárba járhassunk?
Az olyan országokban, mint Hollandia vagy Finnország Fóthy szerint a könyvtárak 10-15 évvel előttünk járnak: technológiában, mentalitásban és szemléletben is. Ez nem merül ki abban, hogy van, ahol már tortasütő formát is lehet kölcsönözni, inkább olyasmire kell gondolnunk, mint a 24 órában elérhető könyvkölcsönzés a kis településeken. A lakosoknak egy mágneskártyával bármikor be tudnak menni az épületbe és könyvtáros nélkül, önállóan is használhatják a könyvtári szolgáltatásokat.
Míg egy ehhez hasonló bizalomelvűség kiépülése össztársadalmi kérdés (és érdek), a technológiai fejlesztés folyamatos munka a magyar könyvtárakban. Az esélyegyenlőség alapfeltétele, hogy egy könyvtárnak az ingyenes internet- és wifi-hozzáférésen túl biztosítania kell az elérést a közhasznú információkhoz, jogi tájékoztatókhoz, de egy kutatásban is partnernek kell lennie. És persze állandóak a számítógép- és internethasználatot megtanító kurzusok.
Fóthy viszont nem is digitális váltásról beszél, szerinte inkább haladunk egy irányba, és nem tartja valószínűnek, hogy belátható időn belül megszűnne a hagyományos könyvtári szolgáltatások iránti igény.
Ahol programozott legórobotok masíroznak a tájházban
Minél kisebb egy település, annál többféle feladata lesz egy könyvtárosnak. Mivel a Mezőkovácsháza a Mezőkovácsházai járás központja Békés megyében, hozzájuk tartozik 13 kisebb település is, ahol szintén ők működtetik a könyvárat - ráadásul az “anyaintézményükben” is több lábon állnak. A hagyományos könyvkölcsönzésen és a kulturális élet szervezésén túl az ő sajátosságuk, hogy a 70-es években létrehoztak és azóta bővítenek egy komoly helytörténeti gyűjteményt. 2014-ban egy 1848-49-es honvéd házából egy mini néprajzi múzeumot alakítottak ki, illetve folyamatosan digitalizálják a helyi lakosok régi fényképeit és dokumentumait - ez utóbbiból 2018-ban könyv is született.
De nem ez az egyetlen csatorna, amelyen keresztül a digitalizáció beszüremkedik a mindennapjaikba.
Mert miért ne lehetne például legórobotokat építeni és programozni, ha a gyerekek arra vágynak?
Pláne, hogy a programozás olyan tudásbázist biztosít nekik, amelynek garantáltan hasznát vehetik később. Vagy ha a jeles napok hagyományőrző rendezvényein a résztvevőknek online kell kitölteniük a kérdőívet, azt a tapasztalatok szerint sokkal jobban élvezik, mint a papíros formát, a könyvtár pedig még inkább be tudja kapcsolni őket a programokba.
Albertus László, a mezőkovácsházi könyvtár igazgatója szerint az egyik fő feladatuk az, hogy az online térben bóklászó felhasználókat megtanítsák, hogyan használják az internetet, hogy megbízható releváns tudást, illetve digitális kompetenciát szerezzenek. Ezért aztán ismeretterjesztő képzéseket szerveznek, előadásokat tartanak, vagy speciálisabb, honlapszerkesztő, képszerkesztő tanfolyamokat indítanak felnőtteknek és gyerekeknek is.
Ha a kutatónak, az egyetemistának és a hobbiolvasónak is meg kell felelni
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár pozíciója miatt részben hasonló, részben ellentétes helyzetben van, mint a kisebb, vidéki rokonai. Természetesen a Szabó Ervinnek is meg kell felelnie minden korosztály igényeire a főváros minden kerületében, viszont országos szociológiai szakkönyvtárként kiemelt feladata a szociológiai gyűjtemény és a Budapest Gyűjtemény digitalizálása.
Dr. Fodor Péter főigazgató szerint a statisztikáikon egyértelműen látszanak a digitalizáció hatásai: 2018-ban 6,5 millió látogatójuk volt, ebből kétmillió személyes, a többi pedig távhasználatot jelentett - ez utóbbi szám szerinte fokozatosan növekedni fog. Ennek oka, hogy az online könyvtári szolgáltatások már nem merülnek ki a katalógus böngészésében. A beiratkozott kutatók, egyetemi hallgatók és érdeklődők ugyanis 24 órában elérhetik az adatbázisokat, a társadalomtudományokhoz kapcsolódóan digitalizált könyveket, folyóiratokat.
Fodor egy másik nézőpontból, de megerősíti Fóthy véleményét, miszerint
a digitalizációval egy újfajta könyvtárhasználat is megjelenik, amely nem megszünteti, hanem kiegészíti a hagyományos szolgáltatásokat.
Fodor adatai azt mutatják, hogy a kikölcsönzött dokumentumok száma csökken, ám szerinte ez nem meglepő, mivel szépirodalmat már okoseszközön is lehet olvasni. A nagy adatbázisok és a digitalizált szakirodalom legkézenfekvőbb (legális) forrásai viszont továbbra is a könyvtárak.
Arról a költői kérdésről nem is beszélve, hogy pótolhatja-e a digitalizáció azt az végtelen érzést, mikor az ember egy könyvtár polcain szabadon böngész, levesz egy-egy könyvet és beleolvas, mielőtt kiválasztja - csak ahogy jól esik. Vagy azt a személyességet, amely jellemzően a kisebb könyvtárak sajátja, és ahol a könyvtárosok élő kapcsolatot ápolnak a helyi közösséggel.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
