Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Teljesen idegenek szerény kis filmnek indult, de nagyon gyorsan világszenzáció lett. Az olasz eredeti rendezőjével, Paolo Genovesével, és a BÚÉK című magyar verziót jegyző Goda Krisztinával beszélgettünk erről a meghökkentő kulturális jelenségről. Genovese mesélt arról, melyik volt a kedvence a tizenhat külföldi feldolgozás közül, mi a baja a magyar verzió befejezésével, és melyik magyar színész alakítását szerette a legjobban.
Páratlan sikertörténet a Teljesen idegeneké. Egy kis költségvetésű, olasz kamaradráma, amelyet 2016 elején mutattak be Olaszországban, és nézettebb lett, mint az összes hollywoodi film abban az évben, elvitte továbbá a fődíjat a helyi Oscarnak számító David di Donatello-gálán, illetve annyira lázba hozta az olaszokat, hogy hónapokig erről a filmről beszélgettek otthon, a munkahelyükön és a talkshow-kban is.
Egyszerű története frappánsan mutat meg nagyon mai problémákat, ráadásul zseniálisan adaptálható is bármilyen kultúrára – több tucat országban meg is vették a remake-jogokat. Alig tíz hónappal az eredeti után már mozikba is került a görög verzió, nem sokra rá jött a spanyol, a török és a francia, 2018 végén pedig pár héten belül négy is felbukkant – a dél-koreai, a kínai, a mexikói változat mellett a BÚÉK című magyar is (kritikánk).
Érdekes sajátossága a Teljesen idegenek-jelenségnek, hogy már az eredeti film is szép kört futott a világban (a magyar mozikban például több mint 70 ezren ültek be rá), de a helyi verziók minden esetben még sokkal nagyobb sikert arattak (a BÚÉK már negyedmillió nézőnél tart). Az olasz film rendezője és társírója, Paolo Genovese - ahogy azt a hvg.hu-nak elárulta – nem kap semmi pénzt a remake-ek után, még a saját filmje bevételeiből sem részesül, viszont sajnálni sem kell, mert már írja az amerikai verzió forgatókönyvét, aminek a rendezésére is őt kérték fel.
hvg.hu: Tizenhat országban készült eddig remake a filmjéből. Tavaly nagyon feldühítette a spanyol változat. Melyik verzió tetszett önnek a legjobban?
Paolo Genovese: A tizenhatból én csak ötöt láttam, a törököt, a görögöt, a spanyolt, a franciát és a magyart. A spanyol verziót tényleg nagyon utáltam, ezt meg is mondtam az alkotóknak, de ők nem méltányolták az őszinteségemet. Nem azért mondom, mert épp itt vagyok, de eddig a magyar verzió a kedvencem. Nagyon tetszett – kivéve a befejezést.
hvg.hu: Miért nem tetszett a BÚÉK befejezése?
P. G.: Egyszerűen mást jelentenek. A BÚÉK befejezése realisztikus, a Teljesen idegeneké pedig metaforikus. Szerintem a magyar verzió jobban megnyugtatja a közönséget, mert a történet lezárul, és kész. Természetesen nekem jobban tetszik a saját befejezésem. Ott a párok látszólag boldogan mennek haza, mosolyognak, puszilgatják egymást, de mi, a nézők, tudjuk a titkaikat. És emiatt elkezded gyanúsan méregetni azt az embert, akivel a filmet nézted. A barátnődet, a barátodat, a feleségedet. Vajon ő is titkol előlem valamit?
Goda Krisztina: Leforgattunk egy alternatív befejezést a BÚÉK-hoz, amely nagyon hasonlított Paolo filmjének a befejezéséhez, csak egy kicsit jobban elmagyaráztuk, mi is történt. Eredetileg az volt az elképzelésem, hogy két verzióban, két különböző befejezéssel küldjük a filmet a mozikba, de aztán a producerek tájékoztattak, hogy ez nem lenne kifizetődő.
hvg.hu: Ha visszamehetne az időben, változtatna valamit a Teljesen idegeneken?
P. G.: Igen. Én írom az amerikai remake forgatókönyvét, és néhány dolgot változtattam rajta. Pár jelenetet kihagytam az elejéről. Rájöttem, hogy például felesleges elmondani, hogy ugyanabba az iskolába jártak, ez úgyis kiderül majd később. És egyértelműsítettem a film befejezését is, mert úgy éreztem, hogy azt sokan nem értették.
hvg.hu: Amikor a BÚÉK forgatókönyvét írták, figyelembe vették, hogy valószínűleg egy csomó olyan ember is megnézi majd, aki már látta a Teljesen idegeneket?
G. K.: Igen. Paolo filmje sikeres volt Magyarországon is, ezért úgy éreztük, nincs értelme ugyanazt megcsinálni. Tehát pont annyira akartunk eltérni az eredetitől, hogy még hűek tudjunk maradni a szellemiségéhez.
hvg.hu: Melyik alakítást szerette a legjobban a BÚÉK-ban?
P. G.: Talán Törőcsik Franciskáét. Ő egy jó színésznő, remekül formálta meg ezt az empatikus, érzelmes, önbizalomhiányos figurát. De a többiek is rendben voltak.
hvg.hu: A Teljesen idegenek a 11. filmje volt. Tűnődött azon, vajon hogyan dolgozta fel volna ezt a hatalmas sikert, ha ez az első filmje lett volna?
P. G.: Ami azt illeti, a legelső filmem is hatalmas siker volt Olaszországban, és nem okozott gondot feldolgozni. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig az összes filmem jól teljesített a mozipénztáraknál, és nagy részüket a kritikusok is szerették. Ugyanakkor a Teljesen idegenek sikere tényleg nehezen felfogható. Egy elképesztő világsiker egy olyan országból, amelynek a filmjei soha nem népszerűek külföldön. Van pár rendezőnk, akiknek nagy fesztiválokon díjazzák a filmjeit, Sorrentino Oscart is nyert, de a közönségfilmek a határon belül maradnak. Szóval nagyon fura ez a szédületes siker. Bekerültünk a Guinness Rekordok Könyvébe, már most ez a valaha legtöbbet remake-elt film.
G. K.: Paolo, szerinted ez a film elindít majd egy trendet? Új filmkészítési modellé válik ez a fajta alacsony költségvetésű high concept film?
P. G.: Szerintem ez nem olyan dolog, amire szándékosan törekedni lehet. Vagy megtörténik vagy nem. Akárhányszor világsikert ér el egy alacsony költségvetésű film, amely egy nagyszerű ötleten alapul, azt mindenki egyből remake-elni akarja, de aztán ezek a remake-ek nagyon gyakran nem készül el. Például ott volt az Életrevalók, aminek rengeteg nehézség után csak most került mozikba az amerikai változata.
hvg.hu: Az bosszantja, ha valamelyik országban többen nézik meg a remake-et, mint az ön filmjét?
P. G.: Nem, az viszont zavar, ha a Teljesen idegeneket be sem mutatják adott országban, hanem csak egyből a remake-et. Ez olyan fontos piacokon történt meg, mint Franciaország, Spanyolország és Anglia. És ez nem személyes hiúságból bosszant, hanem mert így nem lesz népszerűbb az olasz kultúra.
hvg.hu: Melyik országban alakult a legideálisabban a film útja?
P. G.: Kínában. Ott kvótával szabályozzák a külföldi filmeket, évente csak húsz darabot mutathatnak be, ezért szinte soha nem kerül olasz film a mozikba. Azonban két évvel ezelőtt a Teljesen idegeneket töltötték le a legtöbben illegálisan Kínában, ezért a forgalmazó kitalálta, hogy használják fel az egyik kvótájukat erre a filmre, és tavaly májusban bemutatták. Kockáztattak, és bejött, több mint 8 millió dollárt hozott a film. Aztán karácsonykor kihozták a kínai remake-et, amely most 92 millió dollárnál tart.
hvg.hu: Olyan szerződést írt alá a legelején, hogy ez a rengeteg remake iszonyatosan gazdaggá tette önt?
P. G.: Nem. Egy kanyi vasat sem kapok a remake-ekért. Ez azért van, mert szinte soha nem készül remake olasz filmekből, ezért a szerződésben alapból átruházzuk a remake-jogokat a gyártó cégre. De a saját filmem bevételeiből sem részesülök. Kaptam egy összeget a forgatókönyv megírásáért és a rendezésért, de azon felül semmit. A színházi jogoknak a fele viszont az enyém.
hvg.hu: Krisztina először színházi előadásként akarta megcsinálni. Miért tartotta azt izgalmasabbnak?
G. K.: A színpadi változatot nagyobb kihívásnak éreztem, ráadásul egy két évvel korábban bemutatott sikeres film remake-jét elkészíteni kockázatos volt, mert az emberek állandóan össze fogják hasonlítani az eredetivel.
hvg.hu: Nagy balszerencse volt, hogy az amerikai remake-jogokat pont Harvey Weinstein vette meg?
P. G.: Még jól is alakulhat az a dolog. Két évvel ezelőtt Weinstein felajánlotta nekem, hogy rendezzem meg az amerikai verziót, és akkor én nemet mondtam neki. Nem sokkal azelőtt készült el a saját filmem, nem vonzott túlzottan az ötlet, hogy forgassam le egyből újra. Aztán tudjuk, mi történt Weinsteinnel, minden leállt az amerikai verzió körül. Fél évvel ezelőtt a Latern Entertainment nevű cég felvásárolta a Weinstein Company-t, és felhívtak, hogy érdekelne-e a remake megrendezése. Már teljesen más a helyzet, mert két év alatt nagyot nőtt a film ázsiója, úgyhogy most gondolkozom ezen az ajánlaton. A forgatókönyvet mindenesetre már írom hozzá, de be akarok vonni egy amerikai forgatókönyvírót, aki ismeri az ottani kultúrát, mert sok kis módosításra lesz szükség.
hvg.hu: Milyen módosításokra gondol?
P. G.: Például az olasz verzióban taxisofőr az egyik szereplő. Az amerikai változatban más foglalkozást kell neki kitalálnunk, mert New Yorkban az összes taxisofőr valamelyik harmadik világbeli országból jött.
hvg.hu: Milyen magyar sajátosságokat raktak bele a BÚÉK forgatókönyvébe? Mi nem működött volna nálunk az eredetiből?
G. K.: Ez egy univerzális történet, de azért tettünk bele néhány olyan elemet, amely csak ránk jellemző. Ilyen például az éjfél ünneplése vagy a száraz beigli evés karácsony után, de ezek apróságok. Amin markánsabban változtattunk az a karakterek háttértörténete, foglalkozása és egymáshoz való viszonyai.
hvg.hu: Mi lenne az álomszereposztás az amerikai verzióhoz?
P. G.: Ezen egyelőre még nem akarok gondolkodni. Lépésenként haladok, először legyen meg a forgatókönyv, derüljön ki, hogy én rendezem-e, és akkor majd kitaláljuk a szereposztást. Persze a gyártó cégnek már vannak ötletei.
hvg.hu: Nagy sztárokat, vagy jó színészeket akarnak?
P. G.: Lehetetlenül nagy sztárokat. Ha azok mellett a színészek mellett döntenénk, akiket ők akarnak, csak a szereposztásra 100 milliót kéne költeni.
hvg.hu: A BÚÉK szereposztásánál mik voltak a fő szempontok? Volt nyomás a producerek részéről, hogy nagy nevű színészeket kerüljenek bele?
G. K.: Nem nevezném nyomásnak, de szempont volt az elején, végül ezt elengedtük, mindenkinél a szerepre való alkalmasság volt a legfontosabb. Ennek a filmnek a sikere nagyban múlt a színészi alakításokon és ezt a producerek is értették. Olyan ez mintha egy virtuóz zenekart kellene összeállítani, nem lehet benne egyetlen hamis hang sem.
hvg.hu: Tavaly azt is mondta, hogy inkább csinál egy merész tévedést, mint egy banális filmet.
P. G.: A Teljesen idegenek után mindenki azzal jött, hogy csináljak egy Teljesen idegenek 2-t, vagy egy Teljesen idegenek-tévésorozatot, színházi előadást, bármit, csak pont olyan legyen, mint a Teljesen idegenek. Komolyan mondom, még azzal is megkerestek, hogy csináljak karácsonyra egy Teljesen idegenek-társasjátékot! Ezért én pont az ellenkezőjét csináltam. Ez volt A hely című film.
hvg.hu: Ön hogyan kezelte az elvárásokat a karrierje során? Sokat nyaggatták azzal, hogy mikor jön már a Csak szex és más semmi 2?
G. K.: Nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem, de a saját elvárásaimat tekintettem mérvadónak. A folytatásoknál gyakran az az érzésem, hogy az ötlettelenség szüli őket, ráadásul a Csak szexet a történet lezárása miatt nehéz is lett volna folytatni, de a színházi közeget valamilyen formában tovább vittük a Csak színház és más semmi sorozatban.
hvg.hu: A BÚÉK készítése alatt volt, hogy felmerült önben, hogy milyen jó lenne bizonyos dolgokról megkérdezni Paolót?
G. K.: Miközben írtuk a forgatókönyvet, számos ponton eltűnődtem, hogy vajon itt vagy ott mire gondolhatott Paolo. Például, hogy miért folytatják a játékot a Lelle karakter lebukása után. Amikor saját forgatókönyvből dolgozol, akkor tudod, mit mondj a színészeknek, mert te találtad ki. Egy remake viszont olyan, mint egy színdarab, meg kell értened, hogy mit volt a szerző szándéka. Szóval néha jól jött volna, ha felhívhatom Paolót, de mivel ez nem volt opció, tettem a dolgomat.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
