Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Mindenkinek ismerős a Luca széke, amellyel majd boszorkányt lehet látni karácsonykor. De miért ehhez az ünnephez kötődik? Egyáltalán ki volt Lúcia, és ki Luca asszony, és miért olyan gazdag a népszokások tárháza ezen a jeles napon? Kis Luca-napi körkép.
A karácsonyi ünnepkör igazi kétarcú jeles napja a Luca-nap. A horvátokhoz, szlovénekhez, szlovákokhoz, osztrákokhoz hasonlóan a magyarok sem csak a fényhozó Szent Lúciára emlékeznek, hanem a hagyomány szerint ekkor járja a falvakat Luca asszony is, aki megbünteti azokat, akik nem tartják a napra vonatkozó tiltásokat.
A Luca-napnak kitüntetett szerepe van a karácsonyi ünnepkörben, hiszen a Gergely-naptár 1582-es bevezetése előtt ekkorra esett a téli napforduló – azaz Szent Lúcia napját tették a téli napforduló idejére. Ezzel lezárul az egyre sötétebb napok időszaka, és növekedni kezd a fény. A népszokásokban pedig ez a kettősség tükröződik. Ilyenkor “gondoskodnak” a következő év termékenységéről, gazdagságáról, a javak bőségéről – de a sötétben járó gonosz is ilyenkor a legerősebb, és okosan, furfangosan kell védekezni ellene.
Amikor a legmélyebb a sötétség, fényt hoz Lúcia
Szent Lúcia a neve eredete (‘lux’ azaz fény) és az élete története alapján is a világossághoz kötődő szent – bár vitatják, hogy valóban létezett-e.
A legenda szerint Lúcia a II-III. század fordulóján élt a szicíliai Siracusában. Eljegyzett menyasszony volt, mikor beteg anyjával elzarándokolt Szent Ágota sírjához Cataniába. Mivel az anyja meggyógyult, Lúcia úgy döntött, hogy a földi jegyességet égire cseréli, és a keresztény hitre térve szüzességet fogadott. Ez persze nem tetszett az elhagyott jegyesének, aki feljelentette a lányt Paschasius fejedelem/bíró előtt. A Diocletianus császár féle durva keresztényüldözések éveiben járunk, és egyébként sem finomkodtak akkoriban. Paschasius előbb arra próbálta kényszeríteni a lányt, hogy a pogány istenek előtt áldozzon, majd mikor ez nem sikerült, arra ítélte, hogy zárják egy bordélyba, hogy “ártatlanságában megszégyenüljön”.
És akkor megkezdődött a csodák sorozata.
Lúciát ugyanis két (más helyeken 50) ökörrel sem tudták elvontatni a helyéről, és mikor Paschasius megparancsolta, hogy olajjal és szurokkal leöntve gyújtsák fel, a tűz sem fogott rajta. Végül elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg be nem fejezte az imáját.
Olyan legendája is van, amely szerint pogány kérőjének Lúcia szép szeme tetszett meg, mire a szüzességet fogadó lány kivájta a saját szemeit, és egy tálon elküldte a férfinak. Szűz Máriától aztán még szebb szemeket kapott. Egy másik legenda szerint az üldöztetések elől a katakombákban bujkáló keresztényeket segítette, és hogy minél több élelmet tudjon magával vinni, azaz szabad legyen mindkét keze, egy koszorúra gyertyákat erősített, hogy lásson a sötétben.
A világosság/fény szimbolikája miatt Lúcia elsősorban a szembetegségek (vakok) gyógyító szentje. Nagy tisztelője volt például Dante, aki sokat fájlalta a szemét, és akinek Isteni színjátékában Lúcia több helyen is felbukkan. Emellett védőszentjüknek tekintik az írnokok, jegyzők, kocsisok, szabók, szíjgyártók, takácsok, üvegesek, varrónők, fertőző betegségben, torokfájásban, vérfolyásban, vérhasban szenvedők is.
Férjhez is ad Lúcia
Jézus jegyesévé váló Lúciát házasságszerző szentnek is tartották, ezért sokféle szerelmi jóslás, szokás kötődik a napjához. Például meggyfaágat vágtak, meleg helyen vízbe tették, és ha kizöldült, a lány a következő évben férjhez ment. Az András-napról vagy karácsonyról ismerős jóslásokat is gyakorolták ekkor. Például elkészítettek 13 gombócot (vagy derelyét) úgy, hogy 12-be egy-egy cédulára írt nevet nyomtak. Éjfélkor kifőzték őket, és amelyik gombóc először feljött, azt kikapták. Amilyen név volt ráírva, olyan nevű férje lett a lánynak. Ha az üres gombóc jött fel, akkor a következő évben nem ment férjhez. Hasonló funkciója volt a Luca-céduláknak: minden nap eldobtak egyet a zsebben hordott 13 cetliből.
Az alma is fontos kelléke volt a szerelmi jóslásoknak: ha a lány Luca-naptól karácsonyig minden nap beleharapott egy-egy almába, majd az utolsó falattal kiment az utcára, aki először szembejött vele, az, vagy olyan nevű férfi lett a férje.
A mágikus 12 nap karácsonyig
Nemcsak a lányok várták a Luca-napot, hiszen az egész háztartásra, gazdaságra nézve jósoltak ilyenkor. Az időjárásra következtettek például abból, milyen idő van a karácsonyig hátralévő napokon. A Luca-napi idő felelt meg januárnak, a másnapja februárnak és így tovább. Volt, ahol hagymakalendáriumot használtak: egy hagymát 12 cikkbe vágtak, és ezeket megsózták. A hiedelem szerint az a hónap lesz csapadékosabb a következő évben, amelyik szelet megnedvesedett.
Ekkor ültették a Luca-búzát, amelyet karácsonyi búzaként is ismerünk. Luca napján búzát kezdtek csíráztatni a kemence mellett, és naponta vagy szükség szerint öntözték. Minél zöldebb, erősebb, magasabb lett a növény, annál jobb termésre és több jószágra számítottak a következő évben. Erről a szokásról konkrétan tudjuk, hogy messze az ókorba vezetnek a gyökerei. Az Adonisz-kert néven számontartott rítus legkorábbi előfordulási helyeként a Földközi-tenger keleti partvidéke és India észak-nyugati csücske közötti területet jelölik. De a gabonacsíráztatás az egyiptomi Ozírisz-kultuszban is fontos szerepet töltött be, hiszen hitük szerint ettől az istentől eredt a föld termékenysége.
Míg a magyar nyelvterület északi részén kísértetnek öltözött alakoskodók járták ezen a napon a falvakat, a Dunántúlon kotyolni mentek a gyerekek. Ez a lucázó szokás is a bőség- és termékenységmágia öröksége volt. A fiúk, mert inkább ők gyakorolták, lopott szalmára vagy tüzifára térdelve kívántak mindenféle jót a gazdának és a házanépének, ezeket a köszöntőrigmusokat pedig az ismerős sorokkal kezdték: "Luca-Luca kity-koty”. A gyerekek az áldásokért cserébe ajándékot kaptak – ha nem, akkor átkot is szórhattak, például a tyúkokra, hogy ne tojjanak.
Luca asszony és a boszorkányok
A fény növekedését megelőzte a legmélyebb és leghosszabb éjszaka, amikor a hiedelem szerint a gonosznak is bőven akadt lehetősége ártani, és élt is vele, ha az emberek nem vigyáztak. Volt, ahol a magyar nyelvterületen gonoszjáró napként emlegetett Luca-nap előestéjén az ablakokat és az ajtókat szimbolikusan lezárták, hogy a gonosz be ne mehessen.
Mivel az ünnepet ennyre meghatározta fény és árnyék szélsőségessége, végletessége, bizonyos területeken, például nálunk is, a fényhez kötött Lúcia jóságos alakja mellett megjelent egy sötétebb, boszorkányszerű teremtmény is, Luca asszony, aki ezen a napon és éjszakán arra törekedett, hogy minél több és nagyobb kárt okozzon az embereknek. Miatta lehet az is, hogy míg élénken éltek a Luca asszonnyal kapcsolatos hiedelmek, addig nem is volt túl gyakori keresztnév, mert féltek, hogy a Luca nevű baba hamar meghal, azaz elviszi a Luca, vagy ha felnő, házsártos lesz.
A Lucával kapcsolatos dologtiltások is főleg a nőket érintették. Tilos volt például fonni, sütni, mosni, aki ezt megszegte, azt keményen megbüntette Luca, például kővé változtatta. Tilos volt varrni, de kifejezetten ajánlott volt fejteni, hogy a tyúkok is könnyebben és sokat tojjanak. Mindezek mellett a gazdasszonynak is sokat kellett ülnie ezen a napon, hogy a kotlós jó ülő legyen. Azt viszont megint csak nem ajánlották, hogy ezen a napon kölcsön adjunk, hiszen az elkért dolgok könnyen a boszorkányok kezére juthattak.
Apropó boszorkány.
Luca napján kezdték készíteni azokat az eszközöket, amelyek rendszerint karácsonyra készültek el, és a boszorkányok felismerését szolgálták. Ezek közül a leghíresebb a Luca széke, amelyet kilencféle fából készítettek (kökény, boróka, jávorfa, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser és rózsafa) 13 napig, de úgy, hogy minden nap csak egyvalamit lehetett vele csinálni. Ezért is a mondás: “Lassú, mint a Luca széke”.
Aki karácsony napján az éjféli misén a templomban felállt a székre, megláthatta a boszorkányokat, akik ökör-, bikaszarvat, agancsot vagy tollas fejdíszt viseltek. De jól tette, ha vigyázott magára, mert egészen hazáig üldözhették a boszorkányok, akik szét akarták tépni. Hogy el ne kapják, mákot kellett szórnia maga után, mert a néphit szerint a rontó lelkeknek a mákot előbb össze kellett szedegetniük, mielőtt tovább mehettek volna. Otthon a Luca-székét aztán el kellett égetni, és a tűzben a fa jajgatni kezdett, mert ez a tűz a boszorkányok végét is jelentette.
