Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ezen a hétvégén beindul a Forma-1-es szezon második felvonása, és Lewis Hamilton biztos lehet benne, hogy – mint eddig – a hátralévő futamokon is számíthat Isten teljes körű támogatására. A Mercedes világbajnoka egyre többet beszél vallásosságáról, és bár néha zavarba ejtő a kitárulkozása, a főnöke örül, hogy van miből erőt merítenie. Végül is a világbajnoki címért indul harcba, és épp szárnyal – istennek hála persze.
Nehéz megrajzolni annak az érzelmi hullámvasútnak az ívét, amelyen Lewis Hamilton a jól megérdemelt és most véget érő nyári szünet előtt, a Brit Nagydíjtól kezdve a Német Nagydíjon át egészen a Magyar Nagydíjig végigment. Az pedig, hogy milyen vert helyzetekből jött ki győztesen, talán még egy ateistát is hívővé tenne. Persze Hamilton eleve hívőként megy bele ezekbe a helyzetekbe, legfeljebb annyi változik, hogy a hitében még jobban megerősödve jön ki azokból. És nagyon úgy tűnik, hogy ezt a hitet most sokat érő vb-pontokra is tudta váltani: a Magyar Nagydíjon aratott győzelme után 24 pontos előnnyel indult neki a nyári szünetnek, és ezzel az értékes csomaggal kezdi meg a szezon második felét ezen a hétvégén Belgiumban. Van tehát miért hálaimát mondania.
Néhány hete a Hungaroringen is kiderült, hogy Lewis Hamilton szerint a vallás és a hit nem olyasmi, amit szükségszerűen négy fal között él meg az ember. Neki egyébként is annyira része ez a bensőséges kapcsolat Istennel, hogy mostanában egyre inkább nehezére esik kihagyni őt, ha magáról, a munkájáról, a céljairól kérdezik. A Magyar Nagydíj hétvégéjén is minden gesztusából az jött át, hogy nagyon céltudatosan tudja áramoltatni magában ezt az isteni energiát, mintha csak az istenhitet képes lenne magába vetett hitté alakítani.
Bajnoki sebezhetőség
A vallás, a hit érzékeny téma, és nemcsak azért, mert rengeteget lehet vitatkozni róla, hanem azért is, mert ha valaki ezekről a legbelsőbb ügyekről beszél, egy meglehetősen sebezhető oldalát tárja fel, ráadásul kockáztatja, hogy mások visszaéljenek az őszinteségével, és támadják vagy nevetségessé tegyék. Hamilton – bár tisztában van vele – a jelek szerint ezzel nem nagyon törődik.
Vegyük például a Silverstone előtti megnyilatkozásait. „Időt kell szakítani a dolgokra, minden reggel mielőtt reggelizem, imádkozom. Valójában minden alkalommal, amikor eszem, imádkozom. Néha csak pár másodperc, egy perc, bármennyi is, szakítok rá időt. Mindenki beszélget, de én közbeszólok, hogy bocsánat, egy pillanat, és máris megteremtem a lehetőséget az imára”. Persze mondhatjuk azt, hogy imádkozni nem nagy ügy, az igazi erőfeszítés ahhoz kell, hogy az ember templomba is eljárjon, de Hamilton ezen a ponton is jól teljesít. Legalábbis azt mondja, általában néhány közeli barátjával jár templomba vasárnaponként, és „a legtöbbször megvilágosulva és megerősödve jövünk ki, kicsit olyan, mint újra megtalálni a középpontodat”. Azt azért elismerte, hogy néha úgy jön el a templomból, hogy nem teljesen értette meg az üzenetet, de ennek ellenére a legtöbbször elönti az érzés, hogy tudja, milyen irányba halad.
Hamilton őszintén hisz abban, hogy minden alkalommal, amikor beül az autóba, Isten vigyáz rá.
„Bármelyik nap bármi megtörténhet, de érzem, hogy Isten rajtam tartja a kezét”
– mondta. Hasonló meggyőződéssel előadott mondatokat legutóbb Ayrton Sennától hallhattunk, bár a kollégái nem teljesen voltak elragadtatva ettől a vaknak tűnő hittől. „Ayrtonnak van egy kis problémája, azt hiszi, nem halhat meg, mert hisz Istenben, és azt gondolom, ez elég veszélyes a többi pilótára nézve” – mondta róla Alain Prost a rivalizálásuk tetőfokán.
Kilóg a sorból
A Forma–1 eddigi fennállásának túlnyomó részében egyfajta Playboy-hangulat uralkodott, ahol a sors megkísértése része volt a paktumnak, mint ahogyan az élet dolgaival szembeni lazaság is, és persze a sebesség, a pezsgő és a nők. Ennek megfelelően a tipikus F1-es versenyző nem épp az a templomba járó típus volt (Sennát itt megint kivesszük a képletből, még ha sokaknak ő testesíti is meg az autóversenyző esszenciáját). Ha volt is a mezőnyben hívő versenyző, nem nagyon beszélt róla. A dél-amerikai pilóták talán elejtettek egy-két utalást arra, hogy a tehetségükben és a sikereikben Istennek is benne volt a keze, de Sennán kívül nem igazán lobogtatta senki sem a hitének a zászlóját. Vegyük például Fernando Alonsót, aki a maga ateizmusával a spektrum másik végén áll, és beszél is róla: „Nincs semmilyen kapcsolatom Istennel, és soha nem is akartam. Nem hiszek a sorsban vagy bármilyen más felsőbb rendű erőben. Ha egy repülőgép lezuhan, és emberek halnak meg, az nem azért van, mert a mennyekben így akarták.” Nem véletlen, hogy míg Hamilton a #blessed (áldott) hashtaggel szórja tele az Instagramját, Alonso egy ideig inkább szamurájidézetekkel dobta fel a posztjait.
Szóval Hamilton miért teszi? Honnan ez a hitbuzgóság? „Vallásos családban nőttem fel. Gyerekkoromban rengeteget jártam templomba. A versenyzés közbeszólt, de még mindig elmegyek misére, ha otthon vagyok, akár az Egyesült Államokban, akár Monacóban, azért, mert úgy gondolom, hogy
Isten nélkül nem lennék ott, ahol ma vagyok.
Nem lennének meg ezek a lehetőségeim. Ezért azt gondolom, nagyon-nagyon fontos, hogy közel maradjak hozzá” – hangzik a hálás hívő válasza.
Ha ez nem lenne egyértelmű, Hamilton hite nemcsak a lelkét tölti meg, hanem a bőrét is. A tetoválásai között ugyanis kifejezette sok vallásos témájú van. A leltár érdekében ismét átadjuk neki a szót: „Van egy Pietám a vállamon, egy Michelangelo-szobor Máriáról, amint a keresztről lekerült Jézust tartja a karjaiban. A karomon egy szent szív. Hangjegyek, mert szeretem a zenét. Az iránytű a mellkasomon azért, mert az egyház az iránytűm. A család a mindenem, így ott a Family felirat hátul a vállamon. Faith (hit) – nyilvánvalóan. (…) A hátamon ott egy kereszt és angyalszárnyak: emelkedj fel mindenen, bármit hoz is az élet. És persze, mert Jézus is feltámadt a sírból”. Szóval egy egész templomot ki lehetne dekorálni Hamilton tetoválásaival.
A Hungaroringen megkérdeztük Hamilton főnökét, a Mercedest irányító Toto Wolffot, hogy mit szól versenyzője hitbuzgóságához, a válaszából kiderült, hogy egyrészt elég jó ismeri a brit világbajnokot, másrészt tisztában van azzal is, mi kell ahhoz, hogy szárnyaljon. És ő ebben a kontextusban értelmezi Hamilton vallásosságát is. A válaszából azért az is kiderült, hogy más kontextusban nem is tudná:
Hatalmas erőt ad neki. Onnan, ahol én állok, azt gondolom, hogy nem ítélkezhetünk arról, hogy valaki miből merít erőt, és mire van szüksége ahhoz, hogy jól teljesítsen. Lewisnak megvan ez a nagyon világos értelmezése, víziója, hite, ami a legsikeresebb modern Forma-1-es versenyzővé teszi. És azt hiszem, érdeklődve kell figyelnünk ezt az inspirációs folyamatot, ahogyan egyre több és több erőt vesz ki egy-egy nehéz pillanatból
– mondta a hvg.hu-nak Wolff.
Az akarás diadala
Márpedig Hockenheimban és a Hungaroringen is olyat húzott Hamilton – és a csapat –, ami azt jelzi, hogy rengeteg erőt lehet kiszívni ebből a spirituális zónából. A Német Nagydíjon a 14. helyről rajtolva egy egészen elképesztő meneteléssel tudott nyerni egy nappal az után, hogy az autója lerobbant az időmérőn – győzelme különösen sokat ért, mert legnagyobb riválisa, Sebastian Vettel kiesett, tehát nem szerzett pontot. Természetesen a futam utáni interjúkban nem tudta elhallgatni, hogy a rajt előtt hosszasan imádkozott. Nagyon akarta, megcsinálta, aztán hálát adott Istennek. A nagy ünneplésben a mérnöke, Pete Bonnington azt mondta neki a rádióban, hogy „vannak csodák”. Pedig ez minden volt, csak nem csoda, sokkal inkább eltökéltség.
A Hungaroringen is nyilván Isten keze volt abban, hogy a szombati időmérő edzést elmosta az eső, így Hamilton esélyt kapott, hogy megszerezze a pole-t egy olyan pályán, amelyik nem neki, hanem a Ferrariknak feküdt jobban. És persze abban is, hogy ezt az esélyt száraz pályán is győzelemre tudta váltani.
Ezt a hihetetlen győzelmek által táplált intenzív áhítatot próbálta meg szétrobbantani Jacques Villeneuve, 1997 világbajnoka, jelenleg az F1 egyik megmondóembere, amikor Hamilton korábbi megnyilatkozásaira és gesztusaira alapozva kijelentette: a világbajnok azt hiszi magáról, hogy ő Jézus Krisztus, és egyébként is összekeveri a Forma–1-et Hollywooddal – bár végül is, ha abból indulunk ki, hogy az egyház performanszokban és show-elemekben meglehetősen erős, akkor itt valamennyire talán összeérnek a szálak.
„Minden, amit tesz, megrendezett. A közösségi médiában olyan képet sugall magáról, mintha ő lenne Jézus. Ahogy ott térdelt az autója mellett, miután problémája volt az időmérőn, olyan volt, mint Krisztus szenvedése. És amit utána mondott, mintha a hegyibeszéd lett volna”
– összegzett Villeneuve.
Hamiltonban kétségtelenül van némi messianisztikus hajlam, és komolyan veszi a pozíciójával járó lehetőségeket a világ jobbá tételére. Az Instagramján szót emelt már a műanyagszennyezés ellen, miután maga is vegetariánus lett, arra biztatta követőit, hogy hagyják el ők is a húst, rengeteget jótékonykodik, és az energiáit elképesztően tudja úgy csatornázni, hogy abból a csapat is erőt merítsen.
„Minden nap emlékeztetem magam arra a platformra, amely rendelkezésemre áll, keresem a módját, hogy hogyan tudnám használni. Segíteni akarok, ügyekre szeretném felhívni a világ figyelmét” – magyarázta, hogy mi foglalkoztatja a világbajnoki terveken túl.
Most már csak az a kérdés, hogy Isten is akarja-e annyira az ötödik világbajnoki címet, mint Lewis Hamilton.
Elképesztő űrautó, Palvin Barbara és jótékonykodás Hamilton budapesti buliján
