Elutasították a család 1940-ben beadott vízumkérelmét, ezért maradtak Hollandiában.
Egy új kutatás szerint a náci haláltáborban 1945-ben elhunyt Anna Frank családja annak idején megpróbált Amerikába menekülni, de nem kapott bevándorlási engedélyt a szigorú bevándorlási politika és a háború kitörése miatt.
"Az európai náci üldözés elől menekülő zsidóknak szigorú bevándorlási eljáráson kellett átesniük. A zsidó menekültek kérelmét csak korlátozottan fogadták be" – derült ki az Anne Frank Ház és az amerikai Holokauszt Emlékmúzeum által pénteken közzétett jelentésből.
Kénytelen vagyok megpróbálkozni az emigrációval, és ahogy látom, az Egyesült Államok az egyetlen ország, ahova mehetnénk
– írta Otto Frank 1941-ben egy Amerikában élő barátjának. Frank már 1938-ban arra készült, hogy valamilyen módon elhagyja Hollandiát a családjával. 1941-ben a barátjának, Nathan Strausnak írt levelében arról számolt be, hogy 1938-ban beadta amerikai vízumkérelmüket Rotterdamban. Azonban azt is megírta, hogy a dokumentumok megsemmisültek 1940 májusában egy bombázásban.
A kutatás szerint a család vízumkérelmét a rotterdami amerikai konzulátus lebombázása miatt újra be kellett nyújtani, de később elutasították. A család azzal is próbálkozott volna, hogy Kubán keresztül jussanak be Amerikába, ez a kísérlet azonban a Pearl Harbor elleni támadás és az Atlanti-óceáni hajóforgalom felfüggesztése miatt hiúsult meg.
A jelentés szerint Frankéknak mindenképpen nehéz dolguk lett volna, mivel 1939 után évente több százezren próbálkoztak amerikai emigrációval, és Washington csak évi 30 ezer vízumot adott ki. A vízumok elbírálása pedig éveket vett igénybe, és nagyon sok dokumentumot – köztük születési anyakönyvi kivonatokat, házassági anyakönyvi igazolást, adóigazolásokat, támogató nyilatkozatokat, a személyeket igazoló iratokat – kellett beadni hozzájuk. Az új kutatáshoz éppen ezeket a dokumentumokat gyűjtötték össze.
Otto Frank, felesége és két lányuk 76 éve kényszerült bujkálásra a megszálló nácik elől származásuk miatt Amszterdamban. Anne Frank, aki a család kétéves bujkálását naplóban örökítette meg, 1945-ben, a háború vége előtt halt meg egy náci haláltáborban. Egyedül apja élte túl a családból a holokausztot. A kislány naplója 1947-ben jelent meg először. Azóta egyike lett a világ legolvasottabb könyveinek.