Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egyszerre kell cipelnie a nagyságot és a bukást, de ebből csak a botrány látszik. Az viszont premier plánban.
Alapjáraton a labdarúgó-világbajnokság első számú argentin sztárját Lionel Messinek hívnák. Az argentin csapat eddigi három pályára lépése után azonban kijelenthető, hogy argentin színekben az igazi főszereplő valójában Diego Maradona, és a lelátón kell keresni – bár a szenvedélyéből ítélve simán el tudjuk képzelni, hogy most, hatvanhoz közel sem állna meg a kapuig.
Az argentin szurkolóknak már eddig is igazi hullámvasút volt az oroszországi világbajnokság. Egy döntetlennel (és Messi kihagyott tizenegyesével) indítottak Izland ellen, belefutottak egy vereségbe Horvátországgal, míg végre kiizzadtak magukból egy győzelmet Nigéria ellen, és így nagy kínok árán a továbbjutást is.
A show-t viszont a csapat helyett Maradona szállította, és mindent beleadott, a fotósok alig győztek kattintani, az operatőrök pedig azon dilemmázni, hogy az aktív focisták játékát mutassák-e vagy Maradonáét. Ha végigpörgetjük a közösségi oldalakat, nem Messi bravúrjai fognak szembejönni, hanem Maradona zavarba ejtő műsorszámai a lelátóról.
Maradona a szélsőségek embere, aki szélsőséges érzelmeket képes kiváltani. A neve még ma is teljesen természetesen jön elő, ha az a kérdés, hogy ki volt a valaha élt legjobb labdarúgó a világon, és halálosan komoly vitákat lehet folytatni arról, hogy ki a jobb: Maradona vagy Pelé?
Egy olyan emberről beszélünk, aki nemcsak a hírhedt 1986-os kezezős góljánál állt szoros kapcsolatban istennel, hanem akkor is, amikor néhány évvel ezelőtt a halál torkából jött vissza. Amennyire képes volt kontrollálni a labdát, annyira komoly volt a kontrollvesztése, ha alkoholról, drogokról vagy nagy zabálásokról volt szó.
A Maradona iránti imádat viszont olyan méreteket öltött, hogy amikor élet-halál között lebegett a pályán kívüli önsorsrontó tevékenységei miatt, tömeges virrasztásokat tartottak érte szerte a világon Buenos Airestől Nápolyig. Amikor 2004-ben kórházba került, argentinok tömegei féltek bekapcsolni a tévét vagy a rádiót, nehogy meghallják a legrosszabbat. Egyházat alapítottak a nevében, saját múzeuma van, és felnőtt férfiak még ma is képesek elsírni magukat, amikor felidézik, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőlük Maradona zsenije.
Egy népszerű narratíva szerint a nagyon mélyről nagyon magasra jutó emberek élete olyan ívet követ, amelyben óhatatlanul váltják egymást a csúcsok és a hullámvölgyek. Maradona élete pedig példaszerűen leképezte ezt a narratívát, szinte minden vele kapcsolatos élethelyzetet a szélsőségeseken keresztül lehet értelmezni. Játékosként ő volt az isten, magánemberként az ördög.
A kontrollvesztés nagyjából akkor indult be, amikor 1984-ben megérkezett Nápolyba, ahol egyszer csak rengeteg volt a kísértés arra, hogy túlzásokba essen. Feltételezések szerint egyenesen a maffiától jutott a drogokhoz, a zuhanása pedig 1991-ben kezdődött, amikor 15 hónapra eltiltották egy pozitív kokainteszt miatt. Az 1994-es labdarúgó-világbajnokság reflektorfényében pedig újabb 15 hónapos eltiltást kapott, miután efedrint találtak a szervezetében.
Amikor 1997-ben, 36 évesen visszavonult a focitól, lényegében egy roncs volt. Az, hogy 57 évesen, túl elvonókúrákon, visszaeséseken, gyomorműtéteken, kirohanásokon, Fidel Castro barátságán, Claudio Caniggia csókján, tulajdonképpen kész csoda, hogy még itt van, és – valamennyire – képernyőképes.
Maradona szinte kabalaként követi az argentin válogatottat, a nagy világeseményeken ott szurkol a honfitársainak, nyilatkozik a sajtónak, értékel és megnyilvánul. Ezt teszi Oroszországban is, a maga módján.
„Maradona vagyok, és azt csinálok, amit akarok” – ez a sokat idézett mondat tulajdonképpen az egész életét leírja. Nyilván, ha sokan sokáig istenítenek valakit, akkor az el fogja hinni, hogy ő az isten. Az orosz lelátókon pedig azt látjuk, hogy tényleg mindent megtehet: táncolhat, őrjönghet, szivarozhat, szundikálhat, bemutathat.
Az oroszországi világbajnokság egyik legerősebb emléke lesz, hogy élőben láttuk Maradonát szétcsúszni. És végül is, ha valaki legenda, nagyon nehéz egy kamerákkal felszerelt közegben titokban szétcsúsznia.
Maga is úgy érezte, meg kell magyaráznia, ami történt – mindenki eldöntheti, elég meggyőzően sikerült-e: Facebook-posztjában arról ír, fájt a nyaka, rosszul volt, egy orvos tanácsolta is neki, hogy menjen el a félidőben, de egy ilyen sorsdöntő meccset nem hagyhatott ott.
Maradona oroszországi produkciójából rengeteg mém született, de remélhetőleg megszületik az a felismerés is, hogy egy istennek is szüksége lehet segítségre.
Let's al tweet something similar to this. Because this is #maradona #WorldCup #Diego #legend pic.twitter.com/zJW8Gr3UME
— Otto-J (@Ottojuan84) June 26, 2018
