Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Erőset vagy édeset?- kérdezte a nem is olyan régi szép idők sátoros ünnepein a házigazda, kis likőrös poharakat kikészítve az asztalra. A vendégek pedig, ha az ötös lottót nem is, a választékot szinte tutira megtippelhették. De a boltokban, kocsmákban sem kellett sokat hezitálni.
A nem kis szexizmussal kontyalávalónak becézett édeseket és az „emberesebb locsolóitalokat” a korabeli termékleírások két kategóriába sorolták: kereskedelmi/ kommersz és különleges. Előbbiek mesterséges ízesítőkkel, aromákkal készültek, rövid, legfeljebb néhány hetes érleléssel, egységesen 25%-os alkohol- és 30 %-os cukortartalommal. Megnevezésük az ízanyagra utalt. Így volt: meggy-, császárkörte-, dió- vagy őszibaracklikőr, illetve a választéknak csak a finomvegyipar lehetőségei szabhattak korlátot…
A különleges likőrök természetes anyagokból - gyümölcslé, gyümölcspálinka, bor, fűszerek, tojás stb. - készültek, amelyeket hosszabb ideig érleltek, alkoholtartalmuk 22-42% között, míg cukortartalmuk 18-60% között változhatott.
Itt már találunk olyan italokat, amelyek igazi retro-legendákká nőttek. A legnépszerűbb a Cherry Brandy (a sherryhez semmi köze nem volt ugyan, meggyléből és brandyből készült), a Bonbonmeggy (meggylé és csokoládé keveréke finomszesszel) és a Triple Sec volt (cukor, finomszesz, víz, természetes aromák, citromsav).
Egy izgalmas fajtája a korabeli likőröknek a növényi kivonatot tartalmazó kategória - minden édességük ellenére -, avagy a keserűlikőrök illetve fűszerlikőrök. A felhasznált gyógy- és fűszernövényeken kívül – amelyek összetételét nem ritkán titkos receptek őrizték – valójában ezek is főleg finomszeszt, vizet és cukrot tartalmaztak. Számos nyavalya gyógyítására is javallva ilyen volt az Unikum (a Zwack család minden különösebb hozzájárulása nélkül a legtöbb szeszipari vállalat üzemeiben gyártották), a Hubertus és a Mecseki Itóka.
Szó se róla, megvolt néhány, leginkább csak a filmekből ismert italnak is a magyar változata. A holland Advocattal mutatott rokonságot a tojáslikőr, ami a tojás és cukor mellett brandyvel készülhetett volna, de a hazai változat itt is a finomszeszt és az aromákat vetette be. Talán épp azért lett a legnépszerűbb házi likőr, különösen húsvét és karácsony tájékán, mert legalább tudták a népek, hogy mi van az otthoni változatban. A különféle kakaóalapú Creme de Cacao likőrök magyar megfelelője a csokoládéflip volt, amelynek készítése csak a nevét adó hozzávaló tekintetében tért el az tojáslikőrétől. Egyébként az eredetihez használt rum helyett itt is a finomszesz lett az adalékok hordozója, aminek felhasználásával készült az ugyancsak ebbe a csoportba tartozó kávélikőr is.
Önálló kategóriaként kell megemlíteni a Kevert Likőrt – közkeletű nevén a Kevertet, ami már igazán emberesnek volt mondható. Az eredeti alkotói szándék, vagyis hogy a rumot kívánták-e megízesíteni császárkörte likőrrel vagy a császárkörte likőrt akarták-e fajsúlyosabbá tenni egy kis rum hozzáadásával – ennyi idő távlatából már nem feltárható. Tény azonban, hogy ez az évtizedeken át minden népszerűségi rekordot megdöntő ital úgy nem látott rumot, ahogy császárkörtét sem, mivel az aduász finomszeszen, vízen, cukron, aromákon, citromsavon és színezékeken kívül egyebet nem tartalmazott.
Emlékezetes Őze Lajos kultikus mondata a Megáll az idő c. film kocsmajelenetéből:
„Azért ezt a kevertet még nem tudták elrontani. Mi?”
– És tényleg: Mit lehetne ezen elrontani? S ha bárki azt gondolná, hogy a rendszerváltással és a Szeszipari Trösztből 1984-ben kivált öt magyar szeszipari vállalat privatizálásával ezeknek az italoknak a gyártása megszűnt, téved. Napjainkban is kaphatók a kereskedelemben, legfeljebb a házigazdák kérdése lett árnyaltabb, és a választék sokkal szofisztikáltabb.
