A sajtok összetevőiket tekintve megfelelőek voltak, de a Nébih egy sorrendet is felállított köztük.
Huszonhat különböző trappista sajtot vizsgált meg és tesztelt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih), köztük magyar, lengyel és német előállítású termékeket, 19 zsíros, 5 félzsíros és 2 zsírszegény sajtot, és egy laktózmenteset is.
A trappista sajt az oltós alvasztású, érlelt sajtok közé tartozik, jellemzően félkemény állományú, kereskedelmi forgalomban zsíros, félzsíros és zsírszegény zsírfokozatú trappista sajtokkal találkozhatunk.
A 26 hatósági mintát a Nébih laboratóriumban is megvizsgálták, ezek kedvező eredménnyel zárultak, és nem találtak kifogásolható mintát, sőt, a tejzsíron kívül más eredetű (növényi) zsírt nem is mutattak ki, azaz az ellenőrzött trappista sajtok valóban tej, tej eredetű összetevőkből állnak. Az is kiderült, hogy a csomagoláson feltüntetett zsírfokozat (zsíros/félzsíros/zsírszegény) és állományjellemző (félkemény/kemény) megfelel a valóságnak. Besorolásuk megfelelő, így teljesítették a Magyar Élelmiszerkönyv által előírt minőségi követelményeket. A laktózmentes és a hosszan érlelt sajtok esetében is kimutathatósági határérték alatt volt (<0,1 g/100g) a laktóztartalom.
Szúrópróbaszerűen elvégezték a tartósítószerként használt nitrát és nátrium-klorid vizsgálatát is, de ezek szintje szintén megfelelt az előírásoknak.
Összesen 10 esetben azonban jelölési hibákat találtak: 5 esetben a tápértékjelöléssel volt probléma, 1 terméknél az előállító nem döntött arról, hogy a termékének fogyaszthatósági vagy minőség megőrzési ideje van, 3 terméknél megtévesztő volt az önkéntesen feltüntetett származási információ. A jelölési problémák miatt a vállalkozásokat figyelmeztetésben részesíti a hatóság, és kötelezi őket a hibák kijavítására.
A Magyar Élelmiszerkönyv egyébként nem írja le a trappista sajt esetében a pontosan körülhatárolt méretet, érlelési időt, vagy éppen tömegét, de a Nébih azt írja a Szupermenta blogján, hogy a jó trappista sajtnál a metszéslapon, vágási felületen megtalálható néhány erjedési lyuk, a termék színe egyenletes, halványsárga, illata jellegzetesen aromás, idegen és mellékszagtól mentes, az ízében jellegzetesen zamatos, enyhén savanykás, telt és idegen mellékíztől mentes jegyeket lehet felfedezni, emellett pedig a félkemény sajtokra jellemző rugalmas, szájban elomló állomány várható a jó trappistától.
A szakemberek szerint a hosszú érlelési idő az, ami különbséget tesz két sajt minősége között, de a Nébih tesztelői is felállítottak kóstolás alapján egy sorrendet. A zsíros sajtok jellemzően kedveltebbek voltak, mint félzsíros és zsírszegény társaik, valamint a hosszan érlelt termékek is jobban ízlettek a teszten, az első négy helyből hármat hosszan érlelt termék szerzett meg. Lássuk tehát az eredményeket:
- A pontozók értékelése alapján a legfinomabb a hosszú, 6 hetes érlelésű, Mizo trappista sajt lett.
- A dobogó második fokán a lengyel előállítású, Food & Drinks Hungary Kft. által forgalmazott trappista végzett.
- A harmadik a 35 napig érlelt Fino 1889 termék lett.