A sokat ígérő előzetes után kicsik és nagyok is várták már a Bébi úr érkezését. A végeredmény pedig - oly sok más példával ellentétben - jobb, mint gondoltuk, de talán ez nem meglepő, hiszen a filmet a Madagaszkár pingvinjeinek rendezője és egyben annak Kapitányának megformálója, Tom McGrath jegyzi. A Gólyák után ez már a második animációs film, amelyben a gyerekszületés és a vállalati gondolkodásmód összekapcsolódik.

Tim tökéletes harmóniában él családjával, amikor egy nap megérkezik az öltönyös-aktatáskás, de amúgy csecsemőforma Bébi úr, az új öcsikéje. Rögtön felforgat mindent, Timre jóval kevesebb figyelem hárul. Jól ismert alapállás ez, akinek van fiatalabb testvére, illetve akinek szülőként egynél több gyereke van, tudhatja mi fán terem a testvérféltékenység. Speciel ennek most elég jogos alapjai vannak: Bébi úr egy felsőbb szférákbeli vállalattól érkező középvezető, akinek meg kell oldania egy nagy problémát: azt, hogy a gyerekekre jutó szeretet csökkenését megállítsa. Azaz projektalapon áll.

Bébi úr karaktere úgy tökéletes, ahogy van, 40 évvel ezelőtt Louis de Funes is eljátszhatta volna, ráadásul Csankó Zoltán elképesztően jót alakít szinkronhangként. De hát épp a Madagaszkár pingvinjeinek alkotója ne tudná pár vonással felrajzolni a példaszerű menedzsert?

Talán túlzás azt állítani, hogy a Bébi úr a legjobb animációs film a közelmúltból, de az biztos, hogy rég volt olyan film, amin gyerekek és felnőttek is egyaránt jól szórakoznak - sőt igazából épp arra épít, hogy a filmet a szülők a gyerekekkel együtt nézik meg, így működik a legjobban.

Bébi úr remekül jeleníti meg és keveri a vállalti kultúra életét, fogalmait a gyerekléttel. A kicsik mítingelnek, stresszlabdát használnak, és ebben a kontextusban le is lepleződik ez a teljesítményorientált, csak az eredményekre összpontosító, korlátolt életmód. Azaz milliók élete.

Sőt a film végkicsengése adja a legnagyobb kritikáját ennek a látásmódnak. Ebből a szempontból a Bébi úr sokkal jobb, mint a Gólyák, ami valami hasonlóra vállalkozott.

Mindemellett a film tele van meglepő és groteszk húzásokkal, rengeteg ironikus utalással - az egyik legfurcsább rész egészen az Eastwicki boszorkányokat idézi, ilyet azért ritkán látunk családi animációban. Okos film a Bébi úr, úgy gondolkodtatja el a szülőket, hogy közben a hasukat fogják a nevetéstől. A szinkron mellett a 3D is rendben van, épp annyira használják ki, amennyire érdemes, nem tolják túlságosan az előtérbe az alkotók.

Fontos film tehát a Bébi úr amellett, hogy roppant szórakoztató is. Valahogy így kell ezt csinálni.