Az HBO rátett egy lapáttal a rejtélyes gyilkosságokról szóló sorozatokra: a Hatalmas kis hazugságokban nem csak az elkövető, hanem az áldozat kilétét is homály fedi – a vicc az, hogy nem is ez benne a lényeg. A Reese Witherspoon és Nicole Kidman kaliberű sztárokat felvonultató széria készítheti a helyet a polcon az Emmy-díjaknak.
2017-ben nehéz újat mutatni egy olyan felütéssel, amely során egy rejtélyes haláleset felforgatja egy mesés kisváros életét – ez persze különösen ironikus most, amikor az év legjobban várt sorozatévadja a műfajt csúcsra járató Twin Peaks folytatása. És az is igaz, hogy pont az HBO-nak nem kell szégyenkeznie a titokzatos bűnügyi történetek miatt, amikor a tavalyi év egyik legjobb szériája (Aznap éjjel) és az elmúlt évek talán legnagyobbat robbanó tévés eseménye (True Detective) is náluk készült.
De igazi csavar nélkül már nehéz lenne lekötni az egyre nagyobb választékkal ellátott közönség figyelmét, még ha egy mindössze 7 epizódból álló minisorozatról beszélünk is. A Hatalmas kis hazugságok pedig tökéletesen eleget tesz ennek: az első rész után még nem is a beszélő fejekkel felvezetett gyilkossági szál nyűgöz le a legjobban, hanem a női főszereplőknek köszönhetően kicsit a Született feleségek legjobb oldalát megidéző, ármányokkal teli hangulat.
Az HBO sorozatainál persze sokszor már az döntő, hogy milyen készítő- és szereplőgárdát sikerül összehozni – ez esetben pedig gyakorlatilag hibátlan munkát végeztek. Az ausztrál Liane Moriarty regényéből a 10 Emmyt nyert tévés legenda, David E. Kelley (Ally McBeal, Kisvárosi rejtélyek, Ügyvédek) írta meg a hét részt, amelyek mindegyikét az elmúlt években Oscar-fókuszban álló kanadai Jean-Marc Vallée (Mielőtt meghaltam, Az ifjú Viktória királynő) rendezte.
A québeci ráadásul jól ápolja a kapcsolatait is: legutóbbi sikerfilmjének (Vadon) mindkét Oscarra jelölt szereplőjét, Reese Witherspoont és Laura Dernt is sikerült a kisképernyőre csábítania, és akkor az már tényleg csak a színésznői Emmy-díjak gyarapításának bebiztosítása, hogy Nicole Kidman és Shailene Woodley is ott van a főszereplők közt. De még egy nőkkel tűzdelt szériában is van helye pár kiváló férfi karakterszínésznek: Adam Scott a nemrég véget ért Városfejlesztési osztály után próbál áttérni a drámára (csak így tovább!), Alexander Skarsgård pedig, ha így folytatja, Stellan apja karrierjét is túlszárnyalhatja (a Tarzant inkább hagyjuk, de a War on Everyone-ban zseniális volt, és idén a Mute című Duncan Jones-filmben is nagyon várjuk).
Az egyedülálló anyuka, Jane (Woodley) a kaliforniai Montereybe érkezik kisfiával, hogy új életet kezdjen. A tengerparti kisváros tökéletesnek tűnik erre a célra, hamar össze is barátkozik az állandóan pörgő, a közösségben egyfajta vezérszerepet betöltő – legalábbis betölteni próbáló – Madeline-nel (Witherspoon) és a helyi szépséggel, Celeste-tel (Kidman). A makulátlan külsejükkel mindenkit lebilincselő új barátok azonban sokkal sötétebb magánéletet rejtegetnek, mint amit hajlandóak megosztani a környezetükkel.
Az elvált, majd két lányát újdonsült partnerével (Scott) nevelő Madeline imád a középpontban lenni, ezért is viseli olyan nehezen, hogy középiskolás Abigail után az első osztályt kezdő Chloe is kezd eltávolodni tőle. Mindezek mellett még saját manipulációiba is belezavarodik, érzelmi ingadozásai pedig a teljes összeomlás felé vezetnek. Celeste egykor menő ügyvéd volt, de agresszivitásra hajlamos, a családjáért azonban sok áldozatot hozó férje (Skarsgård) miatt otthon neveli két fiát.
Ebbe a környezetbe csöppen Jane, aki egyből egy kellemetlen helyzettel szembesül: az iskolában azzal gyanúsítják kisfiát, hogy megpróbálta megfojtani egyik lány osztálytársát. Mivel az eseményeket időnként rendőrségi kihallgatások felvételei szakítják meg, minden jelenet felett ott lebeg a bekövetkezendő bűntett – a sorozat zsenialitása, hogy a három (vagy ha Celeste férjét is számoljuk, négy) fő karakter közül mindegyikből kinézzük, hogy gyilkos és áldozat is lehet.
Bár ma már nem kirívó eset, hogy ilyen sztárparádét vonultat fel egy-egy tévésorozat, azért ez is egy kétélű fegyver: ha nem fordítanak ugyanakkora figyelmet a nagyobb nevekre, könnyen az lehet a néző gondolata, hogy nagy nevekkel próbálják átverni. Ilyesmiről szó sincs ez esetben: a három nagyon különböző főszereplő egyformán fontos, és hiába van szó elég erős jelenléttel bíró színésznőkről, egyikük sem próbálja meg eltéríteni a show-t, hanem inkább egymást erősítik. Az excentrikus Witherspoon, a csendesebb Woodley egyaránt képes a nagy pillanatokra (még egy egész finom humora is van a szériának nekik köszönhetően), de talán a bármikor robbanásra kész Kidman a sorozat titkos fegyvere.
Jean-Marc Vallée sosem a túlságosan egyedi stílusáról, a könnyen megkülönböztethető rendezői védjegyeiről volt híres, azt viszont már többször bizonyította, hogy egy jó alapanyagot ő is csak felfelé tud húzni. A Hatalmas kis hazugságokban (hű operatőrével, Yves Bélanger-val) úgy mutat élénk képeket a festői kisvárosról, hogy közben minden naplementében ott van a veszély érzete, és a mára igencsak túlhasznált, videoklip-esztétikát követő montázsai sem válnak irritálóvá, épp ellenkezőleg – mivel ezekről a jelenetekről nem tudjuk, hogy a múltban vagy a jövőben játszódnak, csak fokozzák a rejtélyes hangulatot.
A filmes/tévés díjaknál persze csak a legvégső esetben lehet a matekra támaszkodni, de ha létezik ilyen téren hihetetlen egyenlet, akkor az a legjobb minisorozatnak járó Emmy-díj kategóriájában működik: 1998 óta minden második évben az HBO aktuális szériája viszi ezt a díjat (nem számítva azt a három évet, amikor szünetelt a kategória). Ez az elmúlt években olyan örökérvényű darabokat jelentett, mint Az elit alakulat, az Angyalok Amerikában vagy a John Adams, legutóbb pedig 2015-ben sikerült nyerniük az Olive Kitteridge-dzsel. Tavaly az FX menetelt az OJ-sztorival, úgyhogy a matek az HBO-val van.
A Hatalmas kis hazugságok kockázatos játszmának tűnt a műfajok keverése miatt, könnyen előfordulhatott volna, hogy üti egymást a gyilkossági vonal és a párkapcsolati/családi/baráti szál, ehelyett azonban két széria erősségét sikerült egybepakolni. Win-win. Négy rész után semmit sem vesztett energiájából a sorozat – ahogy az első epizód behúzott a sztoriba, úgy tűnik, nem is enged el a végéig.
Nem kérdés, hogy a fő rejtély megoldásán sok múlik majd a sorozat végső megítélését tekintve, de ahogy az élet sok területén, itt sem a cél, hanem inkább az utazás a fontos: az pedig már a finálétól függetlenül biztos, hogy ilyen mély bepillantást a feleségek, az anyák, és úgy általában a nők életébe már rég láthattunk tévében – ha egyáltalán.
Az HBO GO-n már elérhető a tévében hétfő este 8-kor adásba kerülő negyedik rész is.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!