Mivel egyre több olyan anya és magzat is túléli a szülést, akiknek császármetszés nélkül nem lett volna esélyük, így a génjeiket is tovább viszik, ez pedig hat az evolúciós fejlődésre is egy osztrák tanulmány szerint.
A császármetszés az emberi evolúcióra is hatással van, ez áll a Bécsi Egyetem egyik új tanulmányában. A kutatók becslései szerint emelkedett azoknak a kismamáknak az aránya, akik szűk medencecsontozatuk miatt nem tudnák megszülni a babájukat. A hatvanas években ezer szülésre 30, ma 36 ilyen eset jut – idézte a BBC az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) megjelent tanulmányt.
A műtéti szülés lehetősége előtt ezek a gének nem öröklődtek volna tovább, mivel sem az anya, sem a magzat nem élte volna túl a szülést. Az osztrák egyetem kutatói szerint az arány emelkedése valószínűleg folytatódik, annyira azonban mégsem, hogy a természetes szülést idejétmúlttá tenné.
Philipp Mitteroecker, a Bécsi Egyetem elméleti biológiai tanszékének vezetője szerint az egyre nagyobb fejű újszülöttekhez nem kapcsolódnak nagyobb szülőcsatornájú nők. "Miért fordul elő ilyen nagy arányban az úgynevezett téraránytalanság, vagyis az, amikor a születendő baba feje nem fér át az anyai szülőcsatornán? A modern orvosi beavatkozások nélkül ez halálos lett volna, az evolúció szempontjából ez szelekciót jelent. Száz évvel ezelőtt a nagyon szűk medencéjű kismamák nem élték túl a szülést, a csontozatért felelős génjeiket nem örökítették tovább a lányaikra" – magyarázta a professzor.
Hosszú ideje keresik a választ arra a kérdésre is, hogy az évek során miért nem lett szélesebb az emberi medencecsontozat. Az emberi újszülöttnek nagyobb a feje, mint más főemlősöknek, ami azt jelenti, hogy a csimpánz kicsinye viszonylag könnyen jön világra. A kutatók az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének adatai alapján matematikai modellt fejlesztettek ki, melynek segítségével két ellentétes evolúciós erőt találtak. Az egyik szerint az újszülöttek egyre nagyobbak, a nagy születési súly pedig általában egészséges.
Ha azonban túl nagyra nő a magzat, akkor szülés közben elakadhat, ami a múltban végzetes lett volna mind az anyára, mind a babára nézve.
"Ez a szelektív erő, mely a kisebb születési súlyú babák felé terelte volna az evolúciót, a császármetszéssel eltűnt. Nem szándékunk, hogy kritizáljuk az orvosi beavatkozást, azonban hatással volt az evolúcióra" – magyarázta Mitteroecker. Becslésük alapján régen a világon ezer szülésre 30 olyan eset (3 százalék) jutott, amikor a baba nem fért keresztül az anya medencéjén. Az elmúlt 50-60 évben az arány mintegy 3,3-3,6 százalékkal nőtt, ma ezer szülésből 36-nál fordul elő téraránytalanság. "Ma az a kérdés, mit hoz a jövő. Valószínű, hogy ez az evolúciós irány folytatódik, ám talán lassabban és kisebb arányban, ugyanis vannak határok. Nem hiszem, hogy eljön az idő, amikor a babák többsége császármetszéssel jön a világra" – tette hozzá a professzor.
A tanulmányban az is olvasható, hogy a nők medencéje először 4-5 millió évvel ezelőtt kezdett el jelentősen nőni, mikor egyre nagyobb fejmérettel (és agytérfogattal) rendelkező újszülötteket kellett a világra hozniuk. Akkor azok a csecsemők, akik nem fértek át a szülőcsatornán, meghaltak, sokszor az édesanyával együtt. Végül a természet nagy áldozatok árán megoldotta a helyzetet, amit most az orvostudomány áldozatok nélkül.
Magyarországon az OEP statisztikái szerint 1990-ben 10, 2006-ban már 30, 2016-ban 39 százalék volt a császármetszéses szülések aránya, pedig nemzetközi kutatások szerint az indokolt átlag csak 15-19 százalék lenne. Számos esetben azonban a császármetszés nélkül a baba és az édesanya élete is veszélybe kerülne.