Élet+Stílus I.N. 2016. október. 05. 10:39

Barta Károly, Mád: „ tisztánlátásomat semmiféle szakmai ismeret nem befolyásolta” – interjú

Folyamatosan keresi a kihívásokat Barta Károly, a mádi Barta Pince résztulajdonosa, aki hamvaiból támasztotta fel az Öreg Király-aldűlőt. A család pedig az idén helyreállíttatta az ódon Rákóczi-Aspremont kúriát is.

 

 

bartapince.com

hvg.hu: Főleg saját erőből újították fel Mád talán legértékesebb barokk épületét, a Rákóczi Aspremont kúriát. Miért nem volt elég a szőlő?

B.K.: Egy embert sok minden mozgathat. Az én egyik legfontosabb hajtóerőm az, hogy a fejemben mindenről (egy adott cégről, épületről, egyesületről), ha elég időt tudok foglalkozni vele, kialakul egy ideál-kép. Sok esetben megvan az ember lehetősége, hogy ehhez a képhez alakítsa a dolgokat. Plusz, ha az ember elég öreg, kialakul benne egy olyan kép is, hogy milyennek kellene lennie egy normális világnak. Egy ilyen világban nem hagynak pusztulni fél évezredes épületeket, és közel ezeréves dűlőt. Ezek nagy szavak, de ami rajtunk áll, azt meg kell tennünk, mert a ránk szabott tehetségünk szerint szeretnénk helyrebillenteni a világ kerekét. Ez a kúria egyedülálló építészeti örökség, és akár megtérül a befektetés, akár nem, büszkék vagyunk arra, hogy részesei lehetünk a megmentésének, illetve életben tartásának. 

hvg.hu: Tokaj-Hegyalján tucatnyi épületet kötnek így vagy úgy a Rákócziakhoz. Mitől különleges ez a mádi épület?

B.K.: Szokták mondani, hogy ezen a vidéken minden faluban van egy Rákóczi kastély, aminek a történelmi pincéje nyilván Rodostóig nyúlik. A viccet félretéve, annyi okkal feltételezhető, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem nővére, Rákóczi Julianna és férje, Aspremont Ferdinánd gróf a 17-18. század fordulóján fejlesztette nemesi kúriává a korábbi, főleg gazdasági épület-együttest. Helytörténészek szerint 1708-ban több alkalommal maga a fejedelem is megfordult a mádi házukban.  

hvg.hu: A kúriába költözött a Barta Pince is. Hogyan lehet egy ilyen ódon épületbe integrálni egy modern borászatot?

B.K.: Meglepően könnyen! Az épület első szakasza eredetileg is borászati célokat szolgált. A belmagasság, a ma is tökéletes állapotú 16. századi pincéhez való közvetlen csatlakozás, a préselés terének kialakítása, a nyári naptól, és így felmelegedéstől való védelem mind-mind olyan eleme az épületnek, ami a mai borászkodási igényeknek is megfelel. A több száz éves épületben csupán a rugalmasan kialakított hűtési rendszer és az általunk hozzáépített készletraktár az új elem. Megjegyzem, az elmúlt 300 évben többször átépítették a kúriát. Vannak reneszánsz, barokk, de klasszicista elemei is, érdekes módon azonban az épület mégsem eklektikus. Hála annak, hogy az egyes építészeti elemek, ablakkeretek, nyílászárók, padlók, kovácsoltvas zárak, jó állapotban megmaradtak, az egész épület összességében – a borászat, illetve a vendégfogadó traktus, és az exkluzív apartmanként funkcionáló emeleti helyiségek – megőrizték évszázados, ódon, egyben letisztult és otthonos hangulatukat.

hvg.hu: Milyen reményei vannak? Korábbi borászati befektetése már megtérült?

B.K.: Mondogatták nekem néhányan pár félresikerült borászkodási kísérlet nyomán, hogy borászkodásból csak úgy lesz milliomos az ember, ha előtte milliárdos volt. Szerintem ezzel kár dicsekedni. Aki ilyet mond, az magáról állít ki szegénységi bizonyítványt. Akkor vagyok jó gazda, ha az általam végzett munka, az általam létrehozott struktúra tőlem függetlenül is fennmarad. Az általunk felállított struktúrának, benne a páratlan Öreg Király-dűlővel, a Kúriával, a tudatosan kialakított borstílussal, az alakuló branddel együtt erre jó esélye van. Jóllehet, a kezdőtőkét lehetetlen kitermelni, de mivel ma már harmincmillió forint alatt nem lehet egy hektárnyi szőlőt venni Mádon, azt lehet mondani, hogy egy évtizeddel a munka megkezdése után pénzünknél vagyunk. S lehetőségünk nyílik arra is, hogy a borászati tevékenység eredményéből apránként elkezdjük az Öreg Király-dűlőhöz hasonló történelmi presztízsű Kővágó-dűlő újratelepítését is.  

hvg.hu: Annak idején mi motiválta, hogy épp az Öreg király-dűlőbe leheljen életet?

B.K.: Szoktam mondani, hogy tisztánlátásomat semmiféle szakmai ismeret nem befolyásolta. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás továbbélő szellemében, sok helyen a mai napig azt tanítják, hogy ilyen meredek, magas, zord helyen, az ehhez szükséges rengeteg kézi munkával, a mai viszonyok között nem lehet szőlőt művelni. Ez a tudás hiányzott az én fejemből. Csak azt tudtuk, hogy az 1960-as években elhagyott föld régen legendásan jó bort adott. 40-50 évvel ezelőtt Tokaj részben „leköltözött” a lankásabb, könnyebben megművelhető területekre, ahol korábban gabonát termeltek, gyümölcsösök voltak. A munka tényleg könnyebb volt, a megtermelhető mennyiség is jóval nagyobb. Pont megfelelt a KGST piac igényeinek. A múltbeli tapasztalatok alapján szerintem nem volt nagy kockázat a több évszázad során folyamatosan magas presztízsű bort adó dűlő újratelepítése.

hvg.hu: Mikor lesz teljesen elégedett?

B.K.: Akkor, ha Tokaj végre a helyére kerül. Jelenleg, amint mondtam,  100 ezer euró körül van egy hektár jó minőségű termőterület Mádon. Ugyanez Burgundiában egy nullával több. Ha elérjük ezt a szintet, ha a tájra, a páratlan, több évszázados termelési kultúrára és az itteni borokra valós kulturális értékként tekint majd a világ, akkor elégedett leszek.

hvg.hu: Lánya, Anna is borászkodással foglalkozik, sőt, 2009-ben megnyerte az európai fiatal borászok versenyét. Ő miért nem Mádon aktivizálta magát?

B.K.:  Nagygomboson is van egy pincészetünk, ahol Magyarországon eléggé egyedülálló módon Gamay fajtával kísérletezünk. A rozénkról azért elég sokat hallani, és ellentétben a pár hónapos életciklusú borokkal, a mi rozénk évekig talpon marad. Néhány éve megvettük a Gál Tibor által kinézett és betelepített birtokot, folyamatosan fejlesztünk, megjegyzem, ott is van egy szép Hatvany-Deutsch borház, amit jó lenne helyreállítani, pályázunk is külső forrásokra.

hvg.hu: Ha az készen lesz, akkor azért hátradől kicsit?

B.K.: Nem hiszem. Alföldi parasztcsaládból származunk, tízen vagyunk testvérek, és mindegyikünket nagyon mozgat valami. Az egyik testvérem, Sándor, akivel üzlettársak is vagyunk a borászati vállalkozásunkban is, 1983-ban dobbantott. Amerikában speciális áramköröket kezdett gyártani, cége a szervo erősítő iparban a világ élvonalában van, például a világ egyik leglátványosabb szökőkútját, a las vegasi Belaggio szálloda előtti kutat is az ő áramkörei vezérlik. Szóval, nem szeretünk egy helyben üldögélni, folyamatosan keressük a kihívásokat.