Kump Edina úgy él, hogy nem termel hulladékot, a lakásban komposztál gilisztákkal, amikből „tea” is készül. Ja, és a környezetvédelemből meg is tud élni. Házi komposztálási technikáját például egyre többen veszik át, hiszen az akár egy panelben is megvalósítható.
Az úgy volt, hogy egyszer témát kerestem kis internetes rádiónk rám eső műsorába, s olvastam a Facebookon a Hulladék Akadémiáról, és nagyon bejött. Volt benne ökológiai lábnyom, meg hulladékpiramis, meg ilyenek; persze fogalmam sem volt mik ezek; most azért már kicsit beljebb vagyok.
Aztán másnap reggel a Margit hídnál egy ismerős hajléktalan almát pucolt; abszurd volt, de ismertem a hölgyet, szerintem a környékbeliek is, meg akik lejönnek a dugóban a hegyről, mert ő árul mindig Fedél Nélkült a szerpentin alján. Vártam a buszra, s megkérdeztem miért szedi nejlonzacskóba a héjat. Mondja: mindig megáll egy autó a pirosnál, odalép, az letekeri az ablakot, hősünk odaadja neki a héjakat, s kap érte valamit. Ez komoly.
Na, én összekötöttem a két szálat, mint egy filmben; s kiderült igazam lett, összeérnek. A néni komposztált. Nem vicc. Elindult egy új városi mozgalom, a terasz-, balkon-, gang- vagy lakáskomposztálás. Méghozzá gilisztával. Nem hülyéskedek, tényleg.
A Hulladék Akadémia nagy örömömre Kump Edinát küldte hozzám beszélgetni a rádióba. Feltűnően helyes lány, kicsit késős mosollyal. Meg aztán „bejárós”, ingázik, ráadásul Pesten bubizik. Annyira összebarátkoztunk, hogy felkértem erre az online interjúra is. Nem volt könnyű, de azért találtunk időt a kézzel írt naptárjában, amelyet egy faágból készített tollal vezet. Én még nem láttam ilyet.
A hármat ötvözi
Edina eredetileg orvos vagy tanár szeretett volna lenni, majd mire eljutott a pályaválasztásig, már a pszichológia érdekelte. „Tanárként a szellemi, orvosként a testi, míg pszichológusként az emberek lelki egészsége érdekében dolgoztam volna. A környezetvédelem ezt a hármat ötvözi, hiszen emberek tömegének segít abban, hogy teljesebb életet élhessenek.”
Nemrég új fába vágta a fejszéjét, idén márciustól száműzte a hulladékokat az életéből. A döntés, hogy hulladékmentes életmódot szeretne folytatni, másfél évvel azelőtt érett meg benne először, karácsony tájékán. Egyszerre mindig csak egy kis lépéssel került közelebb a célhoz. Az út során az egyik legnagyobb fejtörést a megfelelő eszközök beszerzése és a legjobb megoldások megtalálása jelentette számára. Szeretne segítséget nyújtani mindazoknak, akik a hulladékaik redukálásával szeretnének környezettudatosabbá válni, ezért blogot és webáruházat is indított.
Borotvapamacs
Olyan eszközöket igyekszik összeszedni, amelyek környezeti és társadalmi szempontból az elérhető alternatívák legjobbjai piacon. „Például pont a napokban töltöttem fel egy teljesen természetes, fából készült fogkefét a webshopra, fenntartható erdőgazdálkodásból származó bükkfanyéllel és disznósörtével, ami lebomlik, tehát ha elhasználtad a fogkefét, tudod komposztálni”.
De árul olyan borotvapamacsot is, amelyik nem borzszőrből van, ugyanis a borzszőrből készülő termékek előállításához méltánytalan körülmények között tartják az állatokat. Edina ehelyett inkább szintetikus szálakból álló német minőségi terméket árul, ami olyan, mintha igazi lenne, „nem tűnik fel, hogy nem igazi szőrből van, még előnyére is válik, mivel gyorsabban szárad, rugalmasabb, tartósabb és könnyebb is kezelni… Na, ilyen termékekkel foglalkozom!” – nevet, azt hiszem, kicsit rajtam. Én nem nagyon borotválkozom.
Mint mondja, eljutott odáig, hogy már nem igazán használ olyan tárgyakat, amelyek rövid távon hulladékká válhatnak.
Elég nehéz ezt elképzelni. Elképedésemet látva azt hozza fel példának, hogy a legutolsó lépcsőfok az volt nála, amikor papírról textilzsebkendőre váltott. „Borzasztóan undorítónak találtam egészen addig, amíg el nem kezdtem használni. Sokkal jobb, nem dörzsöli ki az orromat, nem lyukad ki orrfújás közben, évtizedekig tartós és pénztárcabarát is. Egy olyan hölgytől szerzem be, aki számára a varrás felszabadító élmény, örömét leli a zsebkendők elkészítésében, nem egy tömeggyártott termék, amely minden boltban szembejön”
Edina számára lényeges az esztétikum. „Fontos, hogy az eszközeink és a környezetünk is esztétikus legyen, ez nem mehet a környezettudatos életmód kárára.”
„A kozmetikumaimat, szappanokat magam készítem, még a fogkrémet is. Amióta a hulladékmentesség mellett döntöttem, már körömlakkot se használok, na, az, mondjuk, fájó pont volt.”
Giliszta a lakásban„Amikor kertes házból egy második emeleti lakásba költöztem, bajban voltam azzal, hogy mit is kezdjek a folyamatosan keletkező rengeteg növényi hulladékommal. Borzasztóan zavart, ahogy dobáltam ki a zöldség- és gyümölcshéjakat a kukába, ahelyett, hogy itthon hasznosítva kiemelkedően jó tulajdonságokkal bíró humusz válna belőle. Ekkor kezdtem el gilisztákkal komposztálni, beltérben, a lakásban.”
Nincs saját, igazi kertje azóta sem. „Van egy parcellám a közeli közösségi kertben, de ott nem megoldható a háztartásban keletkező zöld hulladékok gyűjtése, ezért alkalmazom otthon a gilisztakomposztálást.”
Tehát gilisztakomposztálás lakótelepi körülmények között... Nem hangzik túl gusztusosnak. Látva arcomon a döbbenetet, Edina gyorsan magyarázni kezdi a részleteket.
„A beltéri, házilag elkészíthető gilisztakomposztáló tulajdonképpen egy vödrökből álló rendszer, nagyon egyszerűen kivitelezhető, az elsőt nulla forintból megcsináltuk. A szerves hulladékokat, mint például a zöldségek héját, szobanövények elszáradt leveleit gyűjtjük benne, amelyek a segítségével bomlanak le, a folyamat végeredményeként pedig nem csak értékes humuszt, hanem gilisztateát is nyerünk. A konyhában és az étkezőben is vannak komposztálók elrejtve.”
A gilisztatea nálam majdnem kiverte a biztosítékot, de kiderült, hogy egy szagtalan folyadékról van szó, amely növényi tápoldatként használható és nagyon jól működik. „Otthon például volt egy kis paradicsompalánta az erkélyen, amelyik nem hozott termést. Adtunk neki a teából, két hét múlva már a termést szedtük le róla.”
A két vödörre épülő beltéri komposztálásról itt olvashat bővebben.
„A projektjeink egyik fő célja a lakosság szemléletének formálása, tudatosságának növelése. Akkor tudunk eredményt elérni, ha mindenki hajlandó egy kicsit változtatni, mindig épp csak annyit, amennyi belefér az életvitelébe” – szögezi le Edina, és ezek már ismerős zöld mondatok.
Névjegy |
Kump Edina 2006 óta foglalkozik környezetvédelemmel, szívügye a környezeti nevelés és szemléletformálás. Környezetkutatói tanulmányai mellett az ELTE Környezettudományi Klub alapító tagjaként és kommunikációs referenseként foglalkozott egyebek között rendezvényszervezéssel, középiskolai oktatással, játékfejlesztéssel és nyári gyermektáborokkal, emellett dolgozott az Origo portálnak, és budapesti civil szervezeteknél (Tudatos Vásárlók Egyesülete, Humusz). 2010 óta az ÖKO-Pack Kft. munkatársa, ahol eleinte szakmai animátorként és tárlatvezetőként dolgozott, 2013 óta környezetkutató, környezetinevelés-szakértő munkatárs. A WWF Palánták környezeti nevelési program egyik alkotója, majd 2013–2015 között külsős oktatási projektvezetője és tanítója. A WWF Zöld Generáció mentorprogram megalkotójának egyike, külsős koordinátora, amely 2016-ban Greenovációs Nagydíjat nyert. 2015-ben a La femme magazin által kiválasztott „50 tehetséges magyar fiatal” egyike. 2016 óta hulladékmentes életmódot folytat, amelyről Zöld életmód-oldalán blogot vezet, webáruházával pedig másoknak kíván segíteni, elindulni az úton. Végzettségét tekintve okleveles környezetkutató. Egy Budapest melletti agglomerációs város lakója. |