Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az éhezők viadala március végi bemutatásakor tetőzött az a világraszóló őrület, amelyet Suzanne Collins amerikai írónő ifjúsági könyvtrilógiája (Az éhezők viadala, Futótűz, A kiválasztott) váltott ki. Mi is állhat e disztópia sikere mögött, és miért nem csak a fiatalokat fogta meg?
Az amerikai tévé-forgatókönyvíró, Suzanne Collins, saját bevallása szerint otthon, a sok csatorna között kapcsolgatva arra lett figyelmes, hogy az adók, a nézői igényekre reagálva, felváltva adnak haditudósításokat és valóság showkat. Ekkor tudatosult benne, hogy talán nem is vagyunk olyan messze a kettő összekapcsolódásától.
Az éhezők viadala egy olyan speciális helyzetet rögzít, ahol ez a társítás nem csak lehetséges, de kötelező. Az Amerikai Egyesült Államok egy globális gigaháború keretein belül megszűnt létezni, romjain felépült Panem országa. Ebben a diktatórikus államban a gazdag, minden jóban dúskáló, abszolút katonai hatalommal rendelkező Kapitólium irányítja az USA korábbi területén elhelyezkedő 12 „Körzetet”. A körzetek egy-egy termelési, gyártási területre specializálódtak: van, ahol állattenyésztés, van, ahol halászat, van, ahol textilgyártás folyik. A körzetek lakói nyomorban élnek, az élelem nagy kincs.
A könyvtrilógia lapjain egyre többet tudunk meg a 13. körzetről is, amelyet 74 éve a Kapitólium elpusztított: ekkor ugyanis általános lázadás tört ki a körzetekben a főváros ellen, amelyet az véresen megtorolt. Hogy elejét vegye az újabb próbálkozásoknak, a Kapitólium nem csak kegyetlen rendfenntartóit állomásoztatja a körzetekben, hanem évente emlékezteti a lakókat arra, hogy gyermekeik a vezetők tulajdonát képezik, és bármikor elhurcolhatóak.
Megihlette az ókori Róma
Ez az évenkénti rituálé az Éhezők Viadala. Minden aratási ünnepen körzetenként kisorsolnak egy 12 és 18 év közötti fiút és lányt, hogy részt vegyenek a jövő gladiátorjátékán. Mivel az extra élelemért (tesszeráért) folyamodó kiskorúak neve többször is bekerül a kalapba, a legszegényebbek vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Collins nem csak így emlékezik meg a kortárs amerikai hadi- és kultúrpolitikáról. Az Éhezők Viadalát ugyanis mindenkinek kötelező élőben nézni. Mindegy tehát, hogy egy szülőnek, körzetlakónak éppen nem lenne kedve megnézni gyermeke, szomszédja, barátja lemészárlását, mert akárcsak az előkép 1984-ben, itt sem lehet kikapcsolni a tévét.
A trilógia főhőse, Katniss Everdeen, a halmozottan hátrányos helyzetű sorsolandók egyike. Ő a legszegényebb 12. körzet szülötte, ahol szánbányászattal foglalkoznak. Mivel az apja egy bányarobbanásban meghalt, ő a családfenntartó: illegális vadászattal szerez élelmet 12 éves húgának és depressziós anyjának. Amikor az Aratáson a kishúga nevét húzzák ki, és ő önként jelentkezik a Viadalba helyette, elég komoly motivációja van tehát életben maradni. Még akkor is, ha tudja: 23 másik panemi fiatal fog mindenre elszánt küzdelmet folytatni, hogy megölje egymást – és így Katnisst. Csak egy maradhat életben.
A főhősnő vadásztudománya később jól jön a hatalmas, Arénának nevezett, gyilkos díszletben, a Kapitóliumba érkezve kezdi el felfogni, milyen országban is él. A vágóhídra vezetett 24 gyereket stylistok hada fogadja, az asztalok pedig roskadoznak a jobbnál jobb ételektől. Katniss hamarosan elkezdi megtanulni, hogyan lehet manipulálni a rendszert, és még az Arénában is talál magának szövetségeseket… Panem et circenses – kenyeret és cirkuszt a népnek.
Collins az ókori Rómát használja a bukásra ítélt új birodalom jelképeként. Az esztelen fogyasztás, a centralizált hatalom, az örök elégedetlenségbe kényszerített, perifériára sodort nép nem alkotnak fenntartható modellt. A tanulatlan, elszánt Katniss remek narrátor. A könyvtrilógia sikerének egyik oka az ő éles, szűz szeme: egy 16 éves lány, aki számára nem evidens a rendszer és nem is fél megkapargatni a csillogó felszínt. A trilógia folyamán esélye van egyre messzebb merészkedni – hiszen ellene is egyre brutálisabb megfélemlítési kísérletekkel lépnek fel.
A pusztulás közelről
A könyvtrilógia sikerének másik oka, hogy Collins nem csak idézőjelben építi történetébe a valóság-showk és haditudósítások módszereit. Annak ellenére, hogy ifjúsági irodalomnak minősül, Az éhezők viadala-trilógia végtelenül naturalista és őszinte munka. Persze van benne akció, meg tiniszerelem, a Battle Royale-t megidéző kollektív vérfürdők, de végeredményben egy Spartacus-történet, amely a hősiesség határait vizsgálja. Egy harcos története, plasztikusan megírva. Olvasás közben végig átérezhető a háborúra jellemző minden fizikai diszkomfort, fájdalom és veszteségtudat.
Collins trilógiája nem csak médiakritika: Az éhezők viadala maximálisan pacifista mű. A túlélés csak a kezdetekben érdem – a végére szép lassan fájdalmas kötelesség lesz, amely megköveteli a maga helyrehozhatatlan és maradandó testi-lelki sérüléseit. Mintha Collins azt kérdezné: biztos, hogy háborúsat akarsz játszani? Menj, de tudd, hogy te és mindenki, aki hozzád tartozik el fog veszíteni valamit. Örökre.
Hollywood markában
Ahogy Collins bestseller-íróvá avanzsált, elkerülhetetlen lett, hogy a sikertrilógiát megfilmesítsék. Már egy éve lehetett tudni, hogy Katniss szerepét a A hallgatás törvénye című filmdrámából megismert Jennifer Lawrence kapta. Aztán pár hónapja kijött az első trailer, és a rajongók aggódva összenéztek: jaj ne, ez egy hollywoodi maszat lesz. Hol a vér, a bűz, a szenvedés? Hol vannak az éhezők, a lázadók? A haldokló szerelmesek?
Most, hogy végre bemutatásra került az első film, tudjuk, hogy azért ekkora baj nincsen. Bár Gary Ross rendezőről (Pleasantville, Vágta) kevésbé lehetett feltételezni, hogy jól megfogja a 21. századi Legyek ura sötét mondandóját, korrekt munkát végzett. A körzetek működéséről relatíve keveset mond a filmben, és általában jellemző a dramaturgiai módszerére ez a kihagyás, de a naturalizmus visszaadásán láthatóan sokat fáradozott. Bár nem látunk közelről minden vágást és lövést, a független filmeket idéző remegő kézi kamerás felvételek egész jól visszaadják a könyv feszültségeit: a félelmet, a bizonytalanságot és a spontaneitást.
A trilógia olvasói egyetértenek, hogy az első könyv a legizgalmasabb, a második a leggyengébb, a harmadik, befejező rész pedig a legmegrázóbb. Hogy ez a filmekkel kapcsolatban miként lesz, az majd csak 2013 őszén, a második film premierjekor derül ki.
