A felsőoktatási intézmények szerint a modellváltással semmilyen módon nem sérült az egyetemi autonómia, és valójában az EU szól bele az egyetemek életébe.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vezetői ma 85,2 százalékos többséggel a modellváltás útjára állították az egyetemet. Bár a váltás fő indoka az anyagi források jelentős megnövekedése volt, még a bérek rendezésére sem sikerült kicsikarni semmilyen ígéretet.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem július 1-jén hivatalba lépett új rektora, Charaf Hassan célul tűzte ki, hogy a BME nyolc éven belül Európa tíz legjobb műszaki egyeteme között lesz. Az államháztartás merev szabályai nem kedveznek a fejlődésnek, ezért teljesen átszabná az egyetem működési kereteit.
Évek óta küzd fennmaradásáért az állami tulajdonban lévő Műegyetem, ezért erősen elgondolkodott az új rektor a modellváltáson, de nem a megszokott alapítványi fenntartóval.
A hazai műszaki felsőoktatás éllovasának számító Műegyetemet éhkoppra fogta a kormány, holott fontossága fényévekkel megelőzi az anyagiakban dúskáló MCC-ét. Más egyetemeket is kiéheztetéssel próbálnak rákényszeríteni a modellváltásra.
Az SZFE oktatói, PhD-hallgatói, hallgatói és a Hallgatói Önkormányzat nem igazán tudták pontos jogi formába önteni, hogy mit tartanak Alaptörvény-ellenesnek, illetve hogy mitől háborodtak fel annyira, hogy otthagyták az egészet. Az alkotmánybírák pedig, akik állampolgárként, a médiát követő érdeklődőként bizonyára jól emlékeznek arra, miről volt szó, úgy tesznek, mintha nem értenék – igaz, nem is ez a dolguk. Ők alkotmánysértést kerestek a hozzájuk érkezett panaszban, és nem találtak.
A Szegedi Egyetem modellváltása körül voltak a leghangosabb tiltakozások, mára viszont, úgy tűnik, az új rendszer beállt és működik. Szabó Gáborral, az egyetem korábbi rektorával, a mai fenntartó alapítvány kuratóriumi elnökével beszélgettünk. Az interjú a HVG Diploma 2024 kiadványában jelent meg, most itt, a hvg360-on is olvasható.