Szabó Gábor volt rektor: Csapkodnak körülöttünk a Nobel-díjak, de ha a Horizont programból kimaradunk, az katasztrófa lenne
A Szegedi Egyetem modellváltása körül voltak a leghangosabb tiltakozások, mára viszont, úgy tűnik, az új rendszer beállt és működik. Szabó Gáborral, az egyetem korábbi rektorával, a mai fenntartó alapítvány kuratóriumi elnökével beszélgettünk. Az interjú a HVG Diploma 2024 kiadványában jelent meg, most itt, a hvg360-on is olvasható.
HVG: Az utóbbi években nagy átalakítások voltak a magyar felsőoktatásban, 21 intézmény esett át modellváltáson. Azóta talán az oktatók kicsit több pénzt kapnak, de a nagy stratégiai változások mintha elmaradtak volna. Az állam is körülbelül ugyanúgy támogatja a felsőoktatást, mint eddig. Ezeket a régi rendszerben is meg lehetett volna tenni. Akkor mi végre volt a modellváltás?
Szabó Gábor: Az állam nem ugyanabban a formában támogatja a modellváltott intézményeket, mint korábban. Az alaptámogatáson túl kapnak ugyanis olyan egyéb támogatásokat is, amelyeket különböző teljesítményindikátorok alapján nyerhetnek el, vagy nem. Minden eltelt év után „rovancs” van. Tavaly volt az első ilyen, ki is derült, hogy nem minden intézménynél teljesültek az indikátorok, viszont voltak olyanok is, ahol maximálisan.
Mostanában zajlik a második ilyen év értékelése, de igazán kézzelfogható eredménye a modellváltásnak csak néhány év múlva várható. Szegeden reálisan elvárható szint alapján terveztük meg a költségvetést. Mivel tavaly ennél jobban teljesített az intézmény, az év végén mintegy másfél milliárd forintos keret volt arra, hogy jutalmat lehessen fizetni a dolgozóknak.
HVG: Ilyen indikátor például a hallgatói lemorzsolódás csökkentése és a kredit-előrehaladás növelése. Ez a képzés minőségét mennyiben javítja?
Sz. G.: Ha a magyar felsőoktatásban csökkenne a lemorzsolódás, az 3-4 év múlva lényeges változás lenne. Ez már régen gyenge pontja volt a rendszernek, túl sok fiatal ment ki az intézményekből úgy, hogy nem kapott semmilyen képesítést. Ez sem az egyénnek, sem az országnak nem jó.
Hallottam persze a lemorzsolódást csökkentő olyan megoldásokat is, amelyekről nem is szívesen beszélnék, mert nem méltó a felsőoktatáshoz, de tudok több jó gyakorlatról is. Például sok helyen már felismerik, hogy komoly pszichológiai segítség kell az elsősöknek, mert a gimnáziumi életforma után ebben a teljesen új, szabadabb rendszerben nem tudják felvenni a lépést, pedig valószínűleg képesek lennének elvégezni az egyetemet. Azt is érdemes átgondolni, hogy a képzési hálótervek vajon a hallgatók előrehaladását vagy inkább az oktatók kényelmét szolgálják-e. Ha ezeket felülvizsgáljuk, a rendszer jobb lesz.
Az egyetemi ranglista élén kevés a változás, de lejjebb van átrendeződés - HVG-rangsor Diploma 2024
A rangsor azt mutatja, hogy a felvételi rendszer változásai után az új struktúrában az egyetemek a hagyományos erősségeiket viszik tovább, a hallgatók érdeklődése pedig nem módosult érdemben: az intézmények presztízse és képzési kínálatának jellege határozza meg a felsőfokú oktatásra pályázók választását. A cikkben böngészhető a teljes intézményi és kari rangsor.
HVG: A lemorzsolódás javítását nem hátráltatja az új – jelentősen csökkentett követelményeket lehetővé tevő – felvételi rendszer? A felsőoktatásba bekerülő hallgatók tudásszintje valószínűleg tovább csökken ezzel, nem?