Forradalmat nem lehet előrelátni, de a Magyar Nemzet szerkesztőségében a gépírónő mégis így kiáltott fel már előző este, amikor Hegedűs B. András, a Petőfi Kör titkára telefonon diktálta követeléseiket: „András, kérem, ez forradalom!” A tüntetésre készülő diákokat pedig megerősítette szándékaikban a hivatalos pártlap támogató vezércikke.
A kommunista pártlap 1956. október 22-én eljutott odáig, hogy Nagy Imrét nyíltan emlegette vezércikkében, mint olyan politikust, akivel szemben korábban Rákosi Mátyás elfogultan politizált. A Szabad Nép vezércikke Sztálint és Rákosit bírálta, miközben a címoldalon lehetett olvasni az alakuló közös piacról és az Euratomról.
A pesti és a szegedi egyetemisták egyre radikálisabb követeléseket fogalmaztak meg az 1956. október 21-én megjelent lapok szerint. Közben Gerő Ernő és Kádár János Fiumében (az utóbbi szülővárosában) és Abbáziában utazgatott. Nagy Imre pedig visszakapta akadémiai tagságát.
Az 1956. októberi lengyel események döntő hatást gyakoroltak a magyar forradalomra is. Nem véletlen, hogy a budapesti események többek között a lengyel tábornok, Bem szobránál kezdődtek október 23-án. Pár nappal előtte Moszkva katonai nyomást gyakorolt Varsóra, és a szovjet vezetés négy tagja érkezett a lengyel fővárosba.
Az 56-os forradalom előtti napokban a hivatalban lévő államfő Sztálinvárosba látogatott, de a párt lapja, a Szabad Nép nem őt, hanem útitársát, Tildy Zoltánt szólaltatta meg. A korábbi köztársasági elnök óvatosan dicsérte a mai Dunaújvárost. Közben a kormány a kivándorlási és külföldre utazási szabályok lazításán dolgozott.
A forradalom előtti napokban a Hegedüs András vezette magyar kormány egyre-másra hozta azokat a rendeleteket, amelyek nagyobb szabadságot adtak az állam addig szigorúan ellenőrzött és korlátozott polgárainak. Abortuszügyben azonban egy kórházigazgató-parlamenti képviselő támadt az igazságügyi miniszterre. A diákok közben a kötelező orosztanítás megszüntetését követelték.
A forradalom kitörése előtt hat nappal mintha megzavarodott volna a kommunista pártlap. Hol szinte sztálinista hangnemű vezércikkben bírálták a későn szántó-vető parasztokat, hol pedig szüreti lerészegedésre biztattak. Aznap este viszont a Petőfi Körben feltűnt egy fiatal „mezőgazdász”: Göncz Árpád.
A forradalom előtti napokban egyre nőtt a feszültség az országban. A „szakminiszter” kétségbeesve védte a begyűjtés rendszerét, bár elismerte: változtatásra van szükség. A párt- és állami vezetők Jugoszláviában igyekeztek megbékíteni a korábban általuk szidott Titót. És történt egy máig rejtélyes eset, amikor egy belföldi légi járaton lövöldözés tört ki.
1956. október 15-én Kulcsár István újságíró a szabad utazás jogát követelte egy „szabad állam felnőtt népének” (ő végül megtehette ezt), de megalakult az ország első falusi takarékszövetkezete is, ami döntő változást jelentett a hazai vidékpolitikában.
Az amerikai elnöknek úgy tűnt 1956. október közepén, hogy a szuezi válság „súlyos szakasza lezárult” – ám óriásit tévedett. A krízis hamarosan katonai konfliktussá fajult. A teljes magyar csúcsvezetés közben Jugoszláviába készült, hogy kibéküljön Titóval. Zajlott a korabeli „keleti nyitás” is: egy magyar miniszter Pekingben építgette a kínai üzleti kapcsolatokat.
Az oktatási miniszter óraszámcsökkentést, az igazságügyi tárca vezetője pedig a válás könnyítését ígérte – a forradalom előtti napokat felidéző sorozatunkban ezúttal a kormány azon igyekezetét mutatjuk be, miként próbált megfelelni a közhangulatnak. Közben Szíriában kormányválság tört ki, amelynek hátterében a kelet-nyugati szembenállás volt sejthető.
A szovjet tankok ötvenöt éve tiporták el a magyar forradalmat. A szabadságharc ugyan még pár napig tartott, de az ügy ekkor már biztos bukásra volt ítélve. November 4-én számos tragikus és furcsa dolog történt, ezúttal az utóbbiakra koncentrálva mutatjuk be a korabeli sajtó alapján a "hétköznapi" gyásznap történéseit.