A 2,8 milliárd forint közpénzből készülő, A Kabul-művelet című filmet majd csak 2025-ben mutatják be, de Szalay-Bobrovniczky Kristóf már most megragadta az alkalmat, hogy a béke pártján álló kormány nevében a magyar hadsereget népszerűsítse.
A Most vagy soha! nagyon sok szempontból méltó párja az államszocialista korszak nagy költségvetésű kurzusfilmjének, a Föltámadott a tengernek, hiszen ugyanúgy kevéssé derül ki belőle például, hogy miként láthatták a korszak emberei az 1848-as átalakulást, ehelyett a film készítői a szereplőket inkább aktuálpolitikai üzenetek közvetítésére használták.
Kifejezetten hazafias ötlet arra buzdítani a fiatalokat, hogy nézzenek magyar filmeket a mozikban. De lehetőleg ne csak az új Petőfi-filmet írják elő nekik, és ne kötelező módon. Vélemény.
A hiteltelen és értéktelen, ám nagyon drága alkotások vannak többségben, és van az amatőr antifilm, amely mindent visz.
Rákayék Petőfi-filmje elsöprő többségben kapott egycsillagos értékelést.
Soha nem volt ennyire centralizált és kizárólagos a magyar film állami finanszírozása. Három érdekcsoport osztozik a pénzen, amiből szinte csak történelmi művek készülnek. A kurzus három legfontosabb filmje kerül mozikba ezekben a hónapokban, sikerükön múlik a projekt jövője.
Sosem volt ennyire centralizált és kizárólagos a magyar film állami finanszírozása, miközben semmi sem indokolja, hogy a források szinte száz százalékát a kormány saját kultúrpolitikája irányában terelje.
Az Oscar-gála előre megy, a magyar nevezések hátra: évek óta közünk nincs a világelithez, pont amióta kurzusfilmeket nevezünk minden díjra. De miért tartunk ott, hogy a feltörekvők kezét elengedjük, a tehetségeket feketelistázzuk, a rendszerhű dilettánsok viszont végtelen pénzből dolgozhatnak? Az Oscar-gáláról és a magyar filmgyártás helyzetéről beszélgettünk az Oscar-díjas Mindenki rendezőjével, Deák Kristóffal, és az ő tehetségét is felismerő forgatókönyvíró-rendező Madarász Istivel.