Utoljára Rákosiék feszültek rá ennyire Petőfi-filmre, és az eredmény is hasonló lett

Hiába L. Simon László tiltakozása, minden idők legdrágább magyar filmje, a Most vagy soha! bizony kurzusfilm, hiszen a történeti forrásokból ismert 1848. március 15-i eseményeket egy jól érzékelhető NER-szűrőn átpréselve tárja elénk.

Ez a probléma pedig túlmutat a film elején kiírt ahogy történt és ahogy történhetett volna mottón, amely csak egy Rákay-féle fából vaskarika-művelet, a történeti hitelességet boncolgató kritikák kivédésére szolgáló olcsó megúszási kísérlet.

De rendben, tegyünk úgy, mintha ez a kísérlet sikeres lett volna, és ne kérjük számon a külcsín történeti hitelességét (ne beszéljünk a lóra ültetett gyalogosokról, a puskáját normálisan megtölteni is képtelen Farkaschról vagy a császári-királyi hadseregben az olasz vezényleti nyelvet bevezető katonákról, illetve az 1848-ban még nem létező államrendőrségről, a XX. századi gyakorlatot idéző utcai igazoltatásokról stb.), foglalkozzunk inkább azzal, amit a film készítői üzenni kívánnak nekünk.

Már csak azért is, mert a magam részéről nem ragaszkodom ahhoz, hogy egy történelmi filmben az utolsó pitykegomb is a helyén legyen, bár azt azért érdemes megjegyezni, hogy a fentebb említett problémákat általában képes orvosolni egy felkért történész szakértő, 6 milliárd forintból csak futhatta volna rá, amint arról a korszak szakértője, Hermann Róbert történész is beszélt.