Számos tényező, így a klímaváltozás és az élőhelyük felszámolása is veszélyezteti az ausztrál élővilágot – rohamos léptékben halnak ki az őshonos fajok az országban.
A kihalt óriáskenguruk három új faját azonosították Ausztráliában és Új-Guineában talált fosszilis maradványaik alapján az ausztrál Flinders Egyetem kutatói.
Utoljára 60 évvel ezelőtt láttak élő példányt a tojásrakó emlősből.
Három hím példány maradhatott életben a jangcei óriás lágyhéjú teknősből, miután az utolsó ismert nőstény is elpusztult, így megpecsételődhetett a faj sorsa.
A csádi Sena Oura Nemzeti Parkban már olyan régen látták a nagymacskákat, hogy kihalttá nyilvánították őket, erre azonban rácáfol a nemrég megjelent nőstény.
Különleges műhúst készített az ausztrál Vow, egészen konkrétan a kihalt mamutét alkották meg egy húsgolyó formájában – azt azonban nem tudni, hogyan reagálna rá az emberi immunrendszer, így egyelőre senki nem ízlelte meg a végeredményt.
Egyes becslések szerint még több évtizeddel az utolsó, hivatalosan megfigyelt példány után is életben lehetett néhány egyed a tasmán tigrisből, bár az idő múlásával ennek már egyre kisebb lett a valószínűsége.
Tekintélyt parancsoló, késő-pleisztocén korszakban élő sas maradványaira bukkantak kutatók, jó eséllyel ez a valaha élt legnagyobb sas a Földön.
Szabadon engedték az elsőt kettőt azon gepárdok közül, amelyeket India a több mint hetven éve kihalt faj újbóli meghonosítása céljából importált afrikai országokból.
A dodómadár közeli rokona, a galamb lehet a kutatók segítségére abban, hogy génszerkesztéssel „újjáélesszék” a 17. században kihalt madarat.
Egy amerikai kislány olyan őskövületet talált, amihez a szakértő szerint egyszer van egy életben szerencséje az embernek: egy, már kihalt cápafaj, az Otodus megalodon egyik foga.
Hatalmas tengeri ragadozó lehetett az ichtioszaurusz, mely akár 35 méteresre is megnőhetett – derült ki nemrég felfedezett csontokból.