Aki még emlékszik a dotkomlufira vagy a 2007–2009-es válságra, kínosan érezheti magát, amikor azt hallja, hogy mekkora pénzeket visznek mostanában a mesterséges intelligencia fejlesztésébe vagy a kriptovalutákba. Mi van, ha egy gigantikus lufit fújunk épp, és honnan vehetjük észre, hol a határ a kockázatkeresés és az őrültség közt?
Széthúzó koalíciós pártok, bizalmi válság, rendkívüli választás kiírása – készült már bizakodóbban is az új évre a német belpolitika.
Csak egy csoda mentheti meg a francia kormányt, de úgy tűnik, nincs ilyen a láthatáron. A politikai válság pedig akár mélyebb pénzügyi válság felé is sodorhatja az országot, ami megrázhatja az Európai Uniót is.
A magányosság miatt viszont kevésbé aggódnak egy friss közép-európai kutatás szerint.
A bevezetett családtámogatási intézkedések miatt sok pár előre hozhatta a gyerekvállalást, ami a járvány előtt támogatta a termékenységi ráta emelkedését, most viszont negatívan hat. Ráadásul az elmúlt időszakban és jelenleg a gazdasági válság és a kiszámíthatatlan környezet inkább halasztásra ösztökéli a párokat.
A világ legjobb közgazdászai közül is sokan felsültek, amikor egy válságot kellett volna előre jelezni, de a számítógépes modellek is tömegével mondtak csődöt – néha jobb eredményt hozott volna, ha pénzfeldobással próbálnak jósolni. Miért? Ki a hibás emiatt, és mit lehet tenni, hogy a későbbi kríziseket már lássuk előre?
A koronavírus-járványig nőtt a gazdaság, nőttek a keresetek, csökkent az államadósság. 2021 őszén azonban összeomlott a Fidesz gazdaságpolitikája, és erre azóta sem talál ellenszert. Bár a magasra ugró inflációt azóta sikerült leszorítani, a gazdaság tavaly zsugorodott, a költségvetési hiány hatalmassá nőtt, és a kilátások sem fényesek: újabb megszorítások jöhetnek.
Javier Milei, miután a végre megoldást akaró argentinoktól türelmi időt kapott, huszáros lendülettel vágott bele a válságkezelésbe. Az ellenzék mindent megtesz, hogy megnehezítse a dolgát, de a népszerűsége egyelőre rekorder az argentin demokrácia történetében.
Az üzleti szektor aggályai túlterjednek a hirtelen fellángolt közel-keleti konfliktuson, hasonlóan széleskörű kockázati aggodalom forrása a kínai-tajvani viszonyrendszer.
Ötven éve ért véget a szinte ingyen energia és a korlátlannak tűnő növekedés korszaka, ami után tömegek döbbentek rá, hogy az olaj egyszer csak elfogyhat. 1973 októberének elején tört ki a jóm kippuri háború, a hónap közepén pedig elkezdődött a XX. század egyik legsúlyosabb gazdasági válsága, amikor az arab államok leállították az olajszállítást az Izraelt támogató országokba. Az embargó fél év alatt véget ért, a hatásai ennél sokkal tovább megmaradtak.
Közel 3 százalékkal csökkentek a lakásárak tavasszal az előző negyedévhez képest, de az egy évvel korábbiaknál még így is egy százalékkal magasabbak voltak.
Lassan, de biztosan úgy alakulnak a dolgok, hogy az orosz elnök nem tudja megvédeni odahaza a polgárokat a „korlátozott katonai művelet” igencsak kellemetlen gazdasági hatásaitól, például a rubel jelentős gyengülésétől.