Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Hotel Tihanyi Yacht Club kikötőjében jártunk.
A kapor, padlizsán, füge íze és illata mindig nyerő a hőségben.
Az nem világos, miért van erre szükség. Az az ültetvény, amelyen a bejelentés elhangzott – mint azt itt a hvg.hu-n korábban bemutattuk – állami támogatások nélkül lett sikeres.
Az éden édes gyümölcse, Kleopátra egyik kedvenc szépítőszere, és persze hogy afrodiziákum is a füge, ami most szeptemberben jelenik meg a piacokon.
Fügét mutatunk – még hozzá az érett, édes, pompás gyümölcsöt, ami egyre inkább létjogosultságot szerez a piaci standokon, zöldséges pultokon, éttermi konyhákon. S amit szeretnénk télire is eltenni.
A diákok többsége el sem tudja képzelni, hogy rasszista figurák is politizálhatnak – állítja Pass Andrea, aki Újvilág címmel írt egy elsősorban a középiskolásoknak szóló darabot egy szkinhedtársaságba keveredett lakótelepi 16 éves lányról. A Mentőcsónak és FÜGE produkciója nem csak bemutat egy előadást, hanem utána irányított beszélgetésekkel át is beszélik a látottakat a diákokkal. A szerzőt és a beszélgetéseket irányító drámatanárt, Takács Gábort kérdeztük.
Május 4-én második alkalommal virrasztottak a színházkedvelők, ez alkalommal a függetlenek is részt vettek – hála nekik jógázhattunk Stefanovits Angélával és kungfuzhattunk Nagy Zsolttal.
A FÜGE által létrehozott Jurányi ház felújított iskolaépületben jártunk és megnéztük, hol tartanak a művészeti munkálatok. Jelenleg 50 szervezet dolgozik a helyen, a termek megteltek, a hangulat pedig olyan, mintha mindig tavasz lenne.
Egykor Alfonzó és Kabos játszotta a Szerencsés flótást, a vígoperettet. Most a TÁP, HOPPart, Katona, Budapest Bár és a FÜGE a Városmajori Szabadtéri Színpadon frissíti fel a régi jeleneteket. Interjú Vajdai Vilmossal, a darab rendezőjével.
A fügét ott, ahol sok van belőle, nem túl sokra becsülik. Ahol meg kevés, ott kuriózum. Jártak így más gyümölcsök is már a teremtésben. Mi nem is tudjuk, hányadán állunk vele, van is, meg nincs is. Mindenesetre mostanában még frissen tűnik fel a piacokon, aztán már csak az aszalt változattal találkozunk. Érdemes vele ilyen tájt randevúzni.