Tavaly decemberben Kritikus kultúra / A kultúra kritikus helyzetben címmel kétnapos konferenciát szerveztek Budapesten a kortárs kulturális élet állapotáról. A nagy visszhangot kiváltott eseményen volt hallható Benedek Kata előadása a köztéri szobrok politikai célú kisajátításáról, amelynek szerkesztett változatát adja most közre A mű.
A történész a szocialista újratervezésekről írt könyvet és ennek apropójából beszélt a NER 1956-ot övező emlékezetpolitikai céljairól is.
Csaknem tucatnyi ünnepet és emléknapot hozott már létre kormányon a Fidesz-KDNP. Volt, amit csak leporolt, de újakat is kreált. Újrahasznosították a kultúra napját és megalkották az Aranybulláét. Van nemzeti zászlónap, és a Trianon-évfordulókon már a Nemzeti Összetartozás Napját ünnepeljük.
Továbbra is szerb „hazafiak” őrzik a srebrenicai mészáros, Ratko Mladics belgrádi házfalra festett arcképét. Miközben a rendőrség megtiltotta a háborús bűncselekményekért életfogytiglani börtönre ítélt boszniai szerb táborokot dicsőítő óriásgraffiti lemázolását, megjelent egy újabb arckép is, az ismeretlen alkotók ezúttal a második világháborús csetnikvezér Drazse Mihajlovicsot festették meg. A belvárosi graffitiháború sokkal többről szól, mint néhány száz unatkozó fiatal csörtéjéről: a szerbség nagyobb része nem hajlandó szembenézni Mladics és társai bűneivel.
A Facebookon jelentette be, hogy megkapta a kinevezést Kásler Miklóstól.
Nemzetközi tervpályázatot írtak ki a Háborúkban megerőszakolt nők emlékműve megvalósítására. A főváros egészen máshogy áll az emlékezetpolitikai akcióhoz, mint a kormány.
Minket, magyarokat még mindig a hallgatás kultúrája határoz meg, a Turul-szobor körüli konfliktus pedig rámutat arra is, milyen keveset tudunk saját múltunkról, írja szerzőnk, akinek van javaslata a megoldásra is. Vélemény.
Jelen formájában a nemzetiségi kérdésekben való kicsinyességnek és a történelemhamisításnak állít emléket a parlament elé került Trianon-emlékmű.
A magyar miniszterelnök provokál, és a környező országok kulturális értelemben vett bekebelezésére tör, olvasható a New York-i lap publicisztikájában.
Hiába épült központi emlékhelye Trianonnak, a békediktátum centenáriuma sem hoz megbékélést határon belül és azon túl. A hatalom hiába próbálja, nem tudja új mederbe terelni az emlékezést.
1954-ben hozta meg egyhangú szavazással az Egyesült Államok Legfölső Bírósága a „Brown vs. Board of Education” elnevezésű híres döntését, amellyel alkotmányellenesnek nyilvánította és megtiltotta a faji elkülönítést (szegregációt) az oktatásban.
A kibeszélés megszabadít a traumától, de nem a társadalom kollektív emlékezetének hiányából fakadó traumától. A társadalom többségi közössége pedig nem beszélte ki betegsége okát. És ezért nem kaphat feloldást. Sem gyógyulást.