Orbán Trianon-emlékműve pont olyan, mintha Gyurcsány építette volna

Kudarcát ilyen látványosan és maradandóan még nem ismerte be az Orbán-kormány, mint most, a Kossuth térre felfutó központi Trianon-emlékmű kapcsán. A földbe süllyesztett, 100 méter hosszú alkotással barátkozni próbáló jobboldali nyilvánosság is sírként írja le a művet, hol „nemzet süllyed el”. A rámpa végén örökmécses ég, ahogy pár száz méterrel távolabb Batthyány Lajos kivégzésének helyszínén is.

Gyászként értelmezi a száz évvel ezelőtt történteket Karácsony Gergely főpolgármester is, amikor egyperces néma vigyázzállásra utasítja a tömegközlekedésben dolgozókat, és önkéntes csatlakozásra kéri a budapestieket. Izrael emlékezik meg így minden évben a soáról. Pedig Orbán Viktor tíz éve próbálja átemelni Trianon emlékét a gyász szomorúságából valamilyen jövőbe mutató összetartozásba, és a határok felülírása helyett egy virágzó közép-európai gazdasági övezet kiépítéséről beszél. 

A miniszterelnök, aki a polgárból politikai terméket, a korrupcióból nemzeti tőkefelhalmozást, a menekültből pedig migránst tudott kreálni, az 1920-as békediktátum emlékével nem boldogul.

Holott a 2010-es fülkeforradalom után a fideszes kétharmad egyik első döntése volt „a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről” szóló törvény.