Az áramtermelés és a közlekedés dekarbonizációja mellett elindult egy újabb fontos klímavédelmi rendszer-átalakítási program: a hagyományosan nagy szennyezőnek számító acélipar karbonlábnyomának csökkentése. A hangsúly a zöldacélra kerül át, de nem mindegy, hogy ki mikor vált.
A japán Nippon Steel megvette volna a US Steelt.
A Thyssenkrupp néhány hete jelentette be, hogy 11 ezer ember elbocsátását tervezi.
Az európai gazdaság gyengélkedése, az amerikai védővámok, a globális túltermelés és a kínai ingatlanbuborék kidurranása is hozzájárult ahhoz, hogy az acélipari ágazat kilátásai nem túl fényesek. Ez a gyengélkedő Dunai Vasmű számára is komoly kockázatokat rejt.
Az elnök újraválasztási kampánya részeként tűzi zászlajára az amerikai acélipar megvédését.
Alighogy megvette a Liberty Steel, gyakorlatilag leállították a Dunaferr termelését. Az újraindulás a kormány által favorizált vevő tisztázatlan pénzügyi helyzetétől és szándékaitól függ.
A dunaújvárosi acélművet nemrég adták el, de nem úgy tűnik, hogy az új tulajdonos felfuttatná a céget.
Vajon kinek éri meg úgy megvenni a nehézsúlyú és nehéz helyzetű Dunaferrt, hogy környezeti katasztrófát is el kell hárítania? – vethető fel a friss értékesítési felhívás alapján.
Akár 90 százalékkal is csökkentheti az acélgyártás során keletkező szén-dioxid-kibocsátást a brit kutatók új módszere, mely egy lényegesen egyszerűbb és olcsóbb megoldás lenne ahhoz, hogy ez a rendkívül szennyező iparág teljesítse a párizsi klímaegyezményben foglaltakat.
A Masterbloc betontömbjei előállításához cement helyett szén-dioxidot használ kötőanyagként. Az eljárással nagymértékben csökkenthető az építőanyagok környezeti terhelése.
A háború bénítja meg a Dunaferr tulajdonosait, a vasmű rogyadozik az adósságok alatt, mégis célpontja lehet olyan befektetőknek, amelyek hadiipari beszállításokban érdekeltek.