Várnai Gyula, a magyar kortárs művészet középgenerációjának egyik kiemelkedő alakja az őt képviselő acb Galéria kiállítótermében három év után újra önálló anyaggal jelentkezik. Írásunkban az alkotó és Fenyvesi Áron, a galéria kurátora beszél a jelenről – de a kiállítás tematikája kapcsán a jövő is határozott hangsúlyt kap.
Az idei Art Basel ajánlatába bekerült a magyar acb Galéria és a New Yorkban alkotó, egykoron Manhattan közepén búzamezőt létrehozó Agnes Denes is. A Magyarországról elszármazott, 90 éves képzőművészt a legfontosabbnak tartják azok között, akik 2021-ben újradefiniálhatják a művészetet.
Magyar Power 25 – a hazai színtér erőviszonyai, 2020 / A lélek maga tehetetlen – Kicsiny Balázs a MODEM-ben / Várószoba – intervenciók a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban / Európa elfelejtett eretnekei – bogumil sírváros a Balkánon / Égből leesett dolgok – független galériák évértékelője / Provincializálható-e Európa? – a kulturális transzferről / Elszántság és kreativitás – 2020 a műtárgypiacon / A kultúra Noé-bárkája – 50 éves a genfi Bodmer-alapítvány / Szerelem vagy pénzszag? – a kortárs művek gyűjtéséről
Budapesti kiállításán az önkéntes karanténban készült művei is láthatók.
Vigyázat, a lírai cím után művészetelméleti közhely következik! A kép hagyományosan metafizikai mezőben „feszül”, amennyiben túlmutat önmagán. Ez a „túl” lenne az a szféra, amit megértésnek, értelemnek vagy jelentésnek nevezünk, ami már nem a jelben magában van, hanem vele összeköttetésben ugyan, mégis utalásként működik. A közöttes mező felsorakoztatja a képi összetevőket, ám nem feltétlenül ösztönzi azok szigorú vizsgálatát. Jobbára reflexió nélkül működik a maga dekorativitásában vagy naiv stílustörekvései közepette évszázadokon át, s csak ritkán és keveseknek adatik meg, hogy a jelentésalkotás szerkezetébe is bepillantsanak.
Több mint negyedszázaddal a rendszer-, majd az azt követő, immár hivatalos kánonváltás, illetve a neoavantgárd művészek „rehabilitálása” után igencsak meglepő, ha egy már-már elfeledett, vagy a maga teljességében nem ismert életmű kerül elő. Az acb Galéria három kiállítótermében bemutatott anyag ilyen – még ha szó szerint nem is a semmiből bukkant fel. Talán a szakma számára nem teljesen ismeretlen fenyvesi Tóth Árpád (1950–2014) neve, de azt biztosan kevesen tudták, hogy milyen erős műveket készített – valójában a kortárs művészeti szcénától szinte teljesen elszigetelve.
Banki letétből kelt lábuk – egy széthullott Csontváry-gyűjtemény / Lilith örökösei – Fajgerné és a nőművészek / Világhírű magyar, vagy Magyarországon világhírű? – Hantaï Simon a globális műpiacon / Tanulságos káosz – Vizizrí a Kassák Múzeumban / Központ a régió szélén – kánonképzés Kelet-Bécsben / Vízlépcsőd – Bős–Nagymaros emlékezete a Centrális Galériában / Listavezető: Dél-Korea – kortárs magánmúzeumok a világon / Afrikai nézőpontok New Yorkban – Armory Show 2016
Hétszámjegyű üzlet, társadalmi szerepvállalás, a mindennapi elitizmus emblémája – a kortárs művészet már nem része a mindennapi sznobizmusnak, mégis a magyar műkincspiac behorpadása után sírva-vígadva is kitartanak a budapesti galériák, melyeknek most nemcsak művészeket, de vevőkört is maguknak kell kinevelniük. Mit jelentünk ma Európának? Mivé fajzott a magyar polgárság? Hogyan lehet kijátszani a legnagyobb aukciósházakat? És mennyibe kerül ma patriótának lenni? Kis magyar műkereskedelem, a zárt ajtók mögött.
Három évvel a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása után a debreceni Modemben nyílt tárlat az immár több mint 650 darabból álló, húsz éve bővülő Irokéz Gyűjteményből. Pados Gábor műgyűjtőt, az acb Galéria tulajdonosát kérdeztük terveiről, kereskedelmi galériás tapasztalatairól és a nemzetközi törekvésekről.
Legújabb kiállításán Gerhes Gábor "a programszerűen hivatalossá emelt kitalált hagyományoknak" állít görbe tükröt, többek között magyar embert lő a Holdra.