Tisza István jó 120 éve írt már a magyar társadalom sajátos fejlődéséről, ami eltér a nyugatitól. Szerzőnk szerint ez a sajátos szerkezet a rendszerváltáskor, és utána sem változott meg. Ezt (a "stratégiai titkot", ahogy Csizmadia Ervin írja) pedig az ellenzéknek is meg kellene értenie, teszi hozzá.
Középkori sírokat tártak fel, amikor a fegyverekre bukkantak. A csomagoláson feltűnt Tisza István neve is.
Trianon is, a szovjet hadsereg is kezelhető volt vésővel, kalapáccsal.
A mai magyar játékfilmek - néhány kivételtől eltekintve - nem a jelenre reagálnak, hanem a múltba menekülnek - mondja Sopsits Árpád filmrendező, aki szerint jelenleg nem cenzúra, hanem öncenzúra van a szakmában, ezért nem készülnek provokatív alkotások.
A kormánypárti törvénygyár működését akadályozni próbáló honatyákat nemcsak manapság, hanem már 105 éve is kitiltással próbálták rendszabályozni. Igaz, 1912 nem ezért, sokkal inkább a rendőrség üléstermi bevetése miatt lett a T. Ház történetének egyik legviharosabb éve.
A miniszterelnök szerint a magyaroknak ma is észnél kell lenniük, mert ma is hódítanak „veszélyes eszmék”, és ha az ország kiengedi kezéből saját sorsának irányítását, arra az egész nemzet rámehet.
A militarizmus értelmetlenségét mutatja 1917 októberében a német néphez címzett Hindenburg-levél. A német fővezér azt kérte: „ne gondoljatok” a jövőre, hiszen az úgyis csak „elkedvetlenít bennünket”! Itthon egy munkapárti képviselő, Vadász Lipót a háború után fenyegető nemzetiségi konfliktusokról beszélt. Közben e konfliktust szította Bethlen István gróf: a magyar határ kitolását tervezgette a Kárpátokban, és elutasította a perszonáluniót Romániával.
Az orosz Kerenszkij-offenzívát megállította ugyan a német és az osztrák–magyar hadsereg, ám valójában mindhárom birodalom menthetetlenül rohant az összeomlás felé: a német és az osztrák kormányfő megbukott, az orosz kabinet ellen pedig zendülés tört ki 1917 júliusában. A finn és a lengyel önállóság szinte naponta merült fel a hírekben. A cseh–szlovák összefogás hívei és az önálló horvát királyságot követelő Radics képviselő láttán – Trianon előtt három évvel – sejthető volt: az Osztrák–Magyar Monarchiára sem a magyar politikai elit által remélt „annexió nélküli” béke vár.
A magyar politikai kultúra az I. világháború végén nagyon mélyre süllyedt. A megosztott politikai csúcselit tagjai gyűlölték egymást, s ezt az addigi kormánypárti sajtó is „híven” tükrözte, amikor száz éve, 1917. június 15-én új kormányt alakított Esterházy Móric gróf.
Hiába volt lelkes az ellenzéki sajtó száz éve, amikor a választójog kiterjesztésétől elzárkózó Tisza István kormányfő 1917. május 23-án megbukott. A rendszer ugyanis képtelen volt a változtatásra: a politikai elitet uraló nyolc-kilenc gróf egyrészt annyira gyűlölte egymást, másrészt annyira félt a szavazati joggal nem rendelkező tömegektől, hogy Tisza még ellenzékben is meg tudta gátolni Magyarország demokratikus átalakítását.