Mi járhat egy teremőr fejében, miközben a Cicikrisztust bámulja?
Kiállítással egybekötött monodrámát mutat be a Kiscelli múzeum, amelynek témája egy kiállítás.
Kiállítással egybekötött monodrámát mutat be a Kiscelli múzeum, amelynek témája egy kiállítás.
A Kiscelli Múzeumban egy élő társasjátékban válik megtapasztalhatóvá, hogyan működik a hatalom manipulációja.
Nagy felújítás és átalakítás elé néz az 1918-ban megnyílt Gellért Szálló: a koncepció az „eredeti pompa visszaállítása”. Mostanra leginkább csak fotókról ismerhető fel, hogyan nézett ki, a második világháborús pusztítás után ugyanis az 1960-as évek stílusában alakították ki a belsőépítészetét. A terek nagy része szép és különleges, megérdemelné, hogy valamilyen formában megőrizzék, és ez több elemre, lámpára, burkolatra is igaz. A munkálatok megkezdése előtt még járhattunk a szállodában, és most fotókon is megmutatjuk, milyennek láttuk – ebben a formájában ugyanis már biztosan nem fogjuk látni többet.
Későmodern utascsarnoka fővárosi védettséget kapott, de a felújítása még nagyon az elején jár. Vécé mindenesetre már van benne 280 millióért, ám a kivitelezésnek értékes csempék estek áldozatul. És akkor még nem beszéltünk a MÁV-reklámos védőhálóval helyettesített impozáns üvegfalról vagy a metrólejáratnál lévő, díszes műkő plasztikájának hiányzó részeiről. Megmutatjuk, milyen volt fénykorában a Déli pályaudvar, és azt is, hogy mi maradt a hajdan meghatározó és nagyon is menő részletekből.
Hónapokig tartó vadászat egy orkánkabát után, amit az első adandó alkalommal eláztat az eső, Kodály Zoltán inspirálta kollekció, amit Diana hercegnőnek is bemutattak 1990-es ittjártakor, Zichy Sarolta grófnő koronázási ruhája, amit 1916-ban viselt, és egy ananászbőr kabátka, ami mindezekhez képest teljesen futurisztikusnak hat. Hatalmas ívet rajzol fel az elmúlt 150 év divatjáról a Kiscelli Múzeum új kiállítása, amiben a ruhák és tárgyak bőven túlmutatnak önmagukon, hogy Budapest történetéről is meséljenek.
A radikális muzeológia eszközeivel, mintegy „partizán történelmi narrátorként” igyekszik kiegészíteni a Kiscelli Múzeum a 20. század magyar művészettörténetét elfeledett, árnyékban maradt női alkotók életműveinek bemutatásával. A kiállítás-sorozat újabb része még november 5-ig látható Óbudán.
Csorba László, volt Nemzeti Múzeum-főigazgató személyében új vezetőt választott a Fővárosi Közgyűlés a Budapesti Történeti Múzeum élére. Ezzel kapcsolatban megnéztük, milyen kultúrpolitika jellemezte az ellenzéki főváros elmúlt éveit.
Nem először és bizonyára is nem utoljára történik meg az, hogy egy művészetében következetes, építkező, szellemi szabadságáért és művészi víziójáért az anyagi biztonságról – de legalábbis egy kényelmesebb életről – lemondó alkotónak az életműve utolsó éveiben vagy halála után fénylik fel igazán. Akkor lesz szélesebb körben ismert és keresett, műveinek akkor lesz magas az ára, amikor ezt a művész már nem, vagy csak nagyon rövid ideig tudja élvezni.
A Reigl Judit munkásságában sokáig periferikusnak tekintett, kevésbé ismert, a látogatók számára a felfedezés élményét kínáló figuratív munkáit mutatják be a Kiscelli Múzeumban.
Megkerülhetetlen, de sokszor nyomasztó közlekedési csomópont a Nyugati tér. Anno itt lakott a városi hóhér, voltak dögkutak, később ipari és raktárnegyedként szolgált, később itt nyílt meg a mai gyorséttermek elődje. Történetét a Kiscelli Múzeum új kiállítása meséli el.
A Kiscelli Múzeumban egy szórakoztató és sok szempontból nosztalgiát keltő kiállításon szemezgethetünk az elmúlt 150 év hajjal kapcsolatos emlékeiből, miközben azt is megtudhatjuk, hogy mekkora feltűnést keltettek az első fodrászlányok Budapesten, miként lett a hajtól való önkéntes megszabadulás a belső erő szimbóluma, és hogy ki volt valójában a megénekelt Gedeon bácsi.
A Kádár-korszak sivárságát és az elvágyódást sugárzó képeit a közönség szerette és szívesen vásárolta, a kritika azonban értetlenkedve fogadta. Születésének 100. évfordulója alkalmából nagyszabású kiállításon idézi fel a Kiscelli Múzeum Fővárosi Képtára Mácsai István festőművész életművét.