Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Hét méternél hosszabb, hat személynek mobil kuckót biztosító jókora lakóautóval vágtunk neki családosan egy több országon átívelő 1300 kilométeres útnak. És most már tudjuk, Ausztria, Szlovénia és Horvátország a nyári főszezon után sem megvetendő, sőt!
17 négyzetméter nem tűnik soknak, mindenesetre ötfős kis családunknak egy hétig be kellett érnie egy ekkora alapterületű “lakással”, mely viszont cserébe kis túlzással élve lényegében bárhol letámasztható. És nem mellesleg akár a sóillatú végtelen tengerparttal is kibővíthető a terasza.
Egy normál B-kategóriás jogosítvánnyal a zsebünkben, megannyi cókmókkal megspékelve Sopronból vágtunk neki egy Ausztrián, Szlovénián és Horvátországon átívelő 1300 kilométeres kalandtúrának, melyben egy Sunlight A70 lakóautó volt a hű társunk.
Napfény, dobozba csomagolva
A Sunlight márkanév vélhetően kevesebbek számára hangzik ismerősen, mint a lakóautók között kvázi etalon kategóriás Hymer, ami nem is csoda, hiszen az ilyen kocsikat 1956 óta gyártó utóbbi német vállalat csak 2004 óta forgalmazza a relatíve elérhető árú Sunlight modelleket.
A Hymer jó ideje Európa legnagyobb lakóautó gyártója, melyet 2018-ban felvásárolt az amerikai Thor, és ily módon létrejött a világ legnagyobb ilyen cége. Elöljáróban annyit, hogy aktuális tesztalanyunk minden egyes négyzetcentiméterén érződik a profizmus, hogy nem egy olyan vállalat készítette, mely tegnap vágott bele ebbe az iparágba.
A Fiat Ducato alapokra épülő, Németországban gyártott Sunlight A70 egy az átlagnál nagyobb, alkóvos felépítményű lakóautó. Utóbbi annyit jelent, hogy a vezetőfülke felett egy méretes alvófülke található, ami a praktikumnak jót tesz, a légellenállásnak viszont kevésbé.
A 7,25 méteres hossz mellé 2,32 méteres szélesség, 3,14 méteres magasság, illetve 4,04 méteres tengelytáv társul. Személyautókhoz szokott sofőrök számára rémisztő adatok ezek, azonban elég megtenni néhány száz kilométert az egész gyors akklimatizálódáshoz.
Autópályán az oldalszél érzékenységre kell odafigyelni, az alacsonyabb hidak felé közelítve pedig jó szolgálatot tesz a napellenzőre ragasztott kis matrica, mely tudatosítja a sofőrrel a 3,2 méteres magasságkorlátot. A 2,5-2,7 tonnás villanyautók korában nem is sok a 2,9 tonnás üres tömeg, de persze a magas tömegközéppontot nem árt tiszteletben tartani.
Mivel a 3,5 tonnás értéket ugyebár nem haladhatjuk meg, az autó maximum 600 kilogrammal terhelhető. Hat felnőtt és azok csomagjai/biciklijei esetén könnyen a határérték közelébe kerülhetünk, így adott esetben nem érdemes teljesen feltölteni a víztartályt. Már csak azért sem, mert a külföldi rendőrök nem restek ellenőrizni a 3,5 tonnás szabály betartását.
Indulás!
Az osztrák autópályákon gyorsan kiderült, hogy a GPS szerint 95 km/h, kilométeróra szerint pedig 105 km/h a leginkább ideális utazósebesség. Ilyenkor még elviselhető a szélzaj, ami persze sokkal magasabb, mint amihez hozzá vagyunk szokva, de egyáltalán nem vészes, és a 2,2 literes turbódízel motor is ebben a tartományban érzi magát a legjobban.
Ez az erőforrás 120, 140 és 160 lóerős változatokban érhető el, melyek közül a mi autónkba a közepes verzió került. Mivel korábban már volt szerencsénk a 160 lovas verzióhoz, bizton állítjuk, hogy az a jobb választás, még ha a 20 lóerőt nem is gondolnánk olyan jelentős különbségnek.
Elsőre furcsa lehet, hogy nem automata, hanem kézi váltót kapunk, de aztán gyorsan megszokható az egész pontosan kapcsolható hatgangos egységet. Autópályán alapvetően végig hatodikban utazhatunk, de az emelkedők és a kamionok előzése megköveteli az ötödik fokozatot, és a meredek hegyi szakaszokon a harmadik, sőt a második is jó szolgálatot tud tenni.
A lakóautókra egyébként ugyanazok a sebességkorlátozások vonatkoznak, mint a személyautókra, és talán nem árulunk el nagy titkot azzal, ha eláruljuk: a testi adottságok miatt egy ilyen relatíve lomha dög esetén nem igazán kell tartanunk a traffipaxok által készített felvételektől.
Ausztriában a normál benzinkutak helyett érdemes inkább a Landzeit, illetve Rosenberger megállókat favorizálni, ahol kulturáltabb körülmények és finomabb étkek mellett lehet felfrissülni.
Fürdés, alvás, egyebek
300 kilométer megtételét követően az első nap végén egy a Wörthi-tó melletti kempingben kötöttünk ki, ahol 50 euró ellenében tudtunk éjszakázni, és ebben már az elektromos áram és a vízhasználat is benne foglaltatik.
Sokat számít az utószezon, ilyenkor a kempingekben is jelentősen barátibbak az árak.
A Sunlight lakóautók fedélzeti fürdőszobájával korábban már részletesen foglalkoztunk, így most röviden csak annyit, hogy mivel a modern kempingek általában szuper vizesblokkal rendelkeznek, az autó szűkös zuhanyzóját érdemes inkább csak vészesetben, illetve vadkempingezés során használni.
Jó szolgálatot tehet a Park4Night alkalmazás (Android, iOS), mely részletes információkkal szolgál a lakóautósoknak, bár az információi nem minden esetben frissek, pontosak, és a benne található fényképek is lehetnének informatívabbak.
A vadkempingezést sok országban szigorúan tiltják, így érdemes inkább kempingekben éjszakázni, de azért persze egy gyors lakóautós ebédet bárhol megejthetünk.
Alvóhelyből kettő-kettő található elöl, illetve hátul, melyek 210×-160 centiméter méretűek, így felnőttek és gyermekek egyaránt kényelmesek alhatnak itt. További két személynek az étkező átalakításával nyerhető egy szintén remek ágy.
A jól felszerelt konyhában háromégős gáztűzhelyet és egy kis mosogatót találunk, a 167 literes hűtő mélyhűtővel is fel van vértezve és mindkét része kiváló hatékonysággal végzi a dolgát. A frissvíz egy 122 literes tartályban található, a szürkevíz tartálya 92 literes, a gázellátásról pedig két 11 kilogrammos palack gondoskodik.
Mit tud még?
Az utas-, illetve laktérben számos USB-aljzat található és 230 V-os csatlakozó aljzatokból sincs hiány. Utóbbiak akkor működnek, ha az autót rácsatlakoztatjuk az elektromos hálózatra. Kisebb-nagyobb dolgainknak a megannyi szekrényben és kisebb-nagyobb tárolórekeszben jut helye, és minden úgy rögzíthető, hogy út közben a lehető legkevésbé zörögjön. Síri csendre viszont senki se számítson.
A kültéri és beltéri világításra sem lehet panasz (mi azért lampionos extra hangulatvilágításról is gondoskodtunk), illetve az összes ajtó és ablak nyitható, sötétíthető, valamint szúnyoghálózható. Oldalt egy hatalmas árnyékolósátor tekerhető ki, ami alatt jól elfér a kempingasztal és a hozzá tartozó hat szék.
Utóbbiak a kocsi hátuljában található hatalmas csomagtérben utaznak, adott esetben a SUP-ok, elektromos rollerek és persze a bőröndök kíséretében. Akár biciklik is elférnek ebben a “garázsban”, illetve a kétkerekűek egy részét a hátfalon elhelyezett tartókon is el lehet helyezni.
A vontatásnak sincs akadálya, a fékezetlen, illetve fékezett vontatmányok maximális tömege 750, illetve 2000 kilogramm lehet. Tolatni persze vontatmány nélkül sem leányálom, és bár ott a remek tolatókamera, első bálózóként abszolút nem szégyen külső segítséget kérni az autónk és a környező tereptárgyak épségének megőrzése érdekében.
Irány a tenger!
Klagenfurttól 200 kilométerre dél-nyugati irányban Piran környékén pillantottuk meg először a tengert, mely festői kikötővárosban potom 35 euróért all-in kempinges szolgáltatást kaptunk.
Gyorsan hozzá kell tennünk, hogy ez igazából nem egy tágas hagyományos kemping, hanem egy szűkös, de egy éjszakára teljesen megfelelő lakóautós parkoló volt, árammal, vízzel, tisztálkodási lehetőséggel.
Vacsorára isteni csevap készült a mini konyhában és az azt követő reggelire sem lehetett panasz, majd pedig elindultunk a 80 kilométerre délre fekvő Rovinj irányába.
Útközben megálltunk a Lim fjordnál, és nem egyszerűen csak a természeti szépségek miatt, hanem célirányosan a helyi osztriga-farm miatt is, ahol abszolút friss helyi tengeri finomságokat fogyasztottunk, nem is rossz áron.
Rovinjtól 10 kilométerre találtunk egy remek kempinget, ahol 60 euróért, a főszezoni árnál jelentősen olcsóbban éjszakáztunk. Bár a nap nem igazán sütött és a levegő is csak 21 fokos volt, a 26 fokos tengerben simán megmártóztunk.
A nap végén remek szolgálatot tettek az elektromos biciklik, melyekkel könnyedén betekertünk a történelmi belvárosba. Az őszi nyaralás során nemcsak ilyen és ehhez hasonló célokra használtuk a kétkerekűeket, hanem arra is, hogy gyorsan és kényelmesen elérjük a hatalmas kiterjedésű kempingek távolabbi pontjait.
Az erős villanymotornak köszönhetően az emelkedők sem jelentettek akadályt, és a 100 kilométer körüli hatótáv miatt az egy hét során a töltőt sem kellett elővenni.
A horvát Toszkána
Rossz idő esetén, vagy ha csak egyszerűen már unalmas a tengerpart, mindenképpen érdemes egy kicsit beautózni, elbiciklizni Isztria középső részébe, ahol hamisítatlan olasz hangulattal, toszkán életérzéssel találkozhatunk.
Motovun egy igazi kis ékszerdoboz, mely nemcsak zegzugos kis utcáiról és történelmi épületeiről, hanem többek közt mindent átjáró szarvasgomba illatáról, remek gasztronómiájáról is híres. Innen alig 20 kilométerre egy másik hasonló hangulatú kistelepülés található, ha időnk engedi, Grožnjant is mindenképp érdemes felkeresni.
A dél-nyugati irányban 30 kilométerre található Poreč vélhetően nem szorul különösebb bemutatásra, minden itt eltöltött perc élményét érdemes jó mélyen elraktározni a szürke téli hónapokra.
A város közelében éjszakánként 60 euróért tudtunk kempingezni, ráadásul ezen összeg ellenében már a lehető legjobb, közvetlenül tengerparti placcokat jegyzik. Legalábbis ilyenkor, ősszel. Nyáron ezen ár duplájával lehet számolni, illetve azzal, hogy ha nincs előre lefoglalt helyünk, akkor be kell érnünk a kevésbé prémium parkolóhelyekkel.
Utolsó este még áttekertünk a közeli Novigradba, reggel pedig hazafelé vettük utunkat. 160 kilométernyi autózást követően elsőként Ljubljanában pihentünk egy keveset, és megkóstoltuk a szlovén főváros finomságait, majd pedig 360 kilométerrel és néhány órával arrébb egy éjszakát még eltöltöttünk Sopronban, utazásunk kiinduló- és egyben végpontján.
Költségek, konklúzió
Mivel egy ilyen speciális autót év közben relatíve keveset tudunk rendeltetésszerűen használni, és a több tízmillió forintos vételár sem túl barátságos, értelemszerűen érdemes bérlésben gondolkodni, mely szezontól függően naponta mintegy 50-70 ezer forintos tételt jelent. Nem kis összeg, de ha nincs szükség ilyen nagy hatszemélyes autóra, akkor azért faraghatunk a költségeken.
Az autópálya matricákat is meg kell vásárolni, hacsak a kölcsönzős cég nem veszi meg azt például a szomszédos országokra. Ott van továbbá az üzemanyag költség: esetünkben a tesztfogyasztás 12,1 literre jött ki 100 kilométerenként, ami egyébként nem rossz érték egy ekkora járműtől. Az üzemanyagtartály 90 literes, a hatótáv 750 kilométer körül alakul.
A fogyasztáson sokat lehet faragni, ha alkóv nélküli, áramvonalas elejű, leengedhető első ágyas lakóautót választunk, mely 100 kilométerenként akár 2 literrel kevesebbel is beéri.
Ha mindehhez még hozzáadjuk a kempingekben éjszakánként elkért, előszezonban 50-60, főszezonban 100-120 eurós összeget, és az étkezésre fordított költségeket, rá kell ébrednünk arra, hogy a lakóautózás sajnos nem olcsó mulatság. Cserébe viszont életre szóló hatalmas élményben lehet részünk – négykerekű csigaházzal utazni és abban lakni kalandosan remek dolog.
